Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Az ügynök csontrepesztő erővel ütött, amit a nő karja bánt. Ez utóbbi, hiába sérült vagy tört el a bal karjában a csont, csak egy arcrándulással díjazta a mozdulatot, aztán mesterséges öklével villámgyorsan orrba vágta a férfit, hogy az nem is tudott védekezni. Fém koppant csonton, utóbbi el is tört, az ügynök orrából pedig dőlni kezdett a vér. A nő ezt kihasználva kigáncsolta ellenfelét, aztán csípőjére ülve már épp ütni kezdte volna, amikor az ellenfél fordított a helyzetükön. Az ügynöknő erőteljesen ellökte a másikat, messze magától, hogy fel tudjon készülni a következő csapásra. A férfi felpattant, egyik kezével letörölte a vért az orráról, ami azért patakokban folyt tovább, aztán nekifutásból megsorozta a blokkolásra emelt karokat. Ezután a nő támadott: felugrott a férfi behajlított lábáról a nyakába, szorosan a nyaka köré kulcsolta lábait, és rászorított. Az ügynök fuldokolni kezdett. A másik nem hagyta magát ledobni, még akkor sem, amikor a falnak tántorodott, és abba kezdte verni a nő testét. De miután ez nem használt, a plusz teherrel ellátott hirtelen megragadta a másik derekát, majd a földhöz vágta őt. Az ügynöknő fájdalmasan felnyögött, de reagálni sem volt ideje, mert a férfi erős ütést mért a fejére.
Miután felébredt, egy fehér szobában találta magát. Egyszer már volt ebben a szobában, és soha, de soha többé nem akart visszamenni...
És most mégis ott volt.
Légzése és szívverése felgyorsult, kétségbeesetten próbált kiutat keresni, habár tudta, hogy csak egy van. Az egyetlen ajtón keresztül, amin kívül a borzalom várja. De az semmi sem lett volna ahhoz képest, ami most idebent történni fog.
A láncokkal babrált, ami a kezeit és a lábait szorította a székhez, ezzel viszont csak annyit ért el, hogy véresre dörzsölte őket. Újra és újra próbálkozott a szabadulással, holott egy hang belül azt súgta, hogy nem fog menni. Ő azonban nem akart hinni neki, nem, muszáj kiszabadulnia innen...
Nyílt az ajtó, és belépett a Főnök. Éhes viperaként mosolygott a csapdába esett nőre...
——— ★⋆☆⋆★ ———
Dea szemei kipattantak az erős, törzsébe és mellkasába nyilalló fájdalom hatására. Reflexből ütött, de alighogy felállt volna, a lábai összecsuklottak a súlya alatt, és abban a pillanatban lerogyva köhögni kezdett. Csaknem másfél liter víz felöklendezése nem volt kellemes, ám nem tartott sokáig, és amint kiürítette a folyadékot a tüdejéből, már állt is fel, hogy szembenézhessen...
Egy vörös hajú, tizenhat éves kamaszfiúval.
A srác egy egyszerű farmert, Star Wars-os pólót és egy kissé már elnyűtt cipőt viselt. Mellette egy táska hevert hanyagul ledobva és félig ki zipp-zárazva, a résen át pedig néhány tankönyv és füzet kandikált ki. Maga a hátizsák (az átlaghoz képest kissé túlsúllyal rendelkező) tulaja pedig könnybe lábadt szemekkel, szitokszavakat mormolva fogta a vélhetőleg törött, erősen vérző orrát.
