Látni A Szemeid

6. rész

- Deku-kun... jól vagy? - jelent meg Ochako-chan előttem.

- Igen. Miért? - kérdeztem művigyorral az arcomon.

- A könnyes szemeid nem így gondolják. - nézett vissza kedvesen mosolyogva. - Bántott? - nézett komolyan szemeimbe.

- Ki?

- Bakugou-kun.

- Nem... - hajtottam le fejem. Könnyeim csendben folytak le arcomon. Ismét.

- Ezt nem teheti meg veled! - szólt Uraraka erélyesen. - Ilyet senkivel sem tehet! - Hallottam, ahogy kitrappol, úgyhogy utána eredtem.

- Kacchan, ne! - kiáltottam el magam, mikor utolértem Ochako-chant, mivel megláttam, hogy Kacchan felé akar robbantani.

- Tch. Szaros Deku. - mondta, majd elment.

- Jól vagy, Uraraka-san? - siettem a lányhoz.

- Igen, persze. - mosolygott.

~~Time Skip~~

A szobámban ülök, és a jegyzeteimet olvasgatom, hogy vajon mit ronthattam el. Egyszercsak kopogást hallok.

- Gyere! - kiáltok ki vidáman. Ám ekkor az ajtó szinte kivágódik, és egy eléggé feldúlt Kacchan lép be rajta. Bezárja maga után, majd az ágyam felé közelít. Azon eldönt, és felém tornyusul.

- Mi a- Te mit csinálsz? - kérdeztem tőle meglepetten.

- Kuss! - mondja, majd rátapad ajkaimra. Már megint erőszakos. Könnyeim ismét folyni kezdenek.

- Mi a faszért bőgsz állandóan szaros Deku?! - kérdezte feldúltan. Nem tudtam válaszolni, abban a pillanatban féltem Kacchantól.

- Maradj nyugton! - szól rám. Elkezdi rólam lerángatni a pólót, de próbálok védekezni ellene.

- Mit akarsz?! - nézek rá rémülten.

- Azt, amit már rég megakartam tenni. Megduglak, aztán elfelejtelek, mint a többi hímribancot. - mondja egy eszelős és perverz vigyorral az arcán.
Erre el akarom magamtól tolni, amit kissé sikerült is, így az ágy végébe húzódok, és meztelen felsőtestemhez szorítom a takarót.

- Tűnj el innen... - suttogom nehezen.

- Mi?! Hogy mered te ezt mondani nek-

- AZT MONDTAM TŰNJ EL INNEN! - emelem fel a fejem, miközben sírva üvöltök. Ő feltápászkodik, majd arcomba robbant egy nagyot.

- Te így velem nem beszélhetsz! - mondta, majd kisietett a szobámból. Fáj az égési sérülés, amit erejével okozott. Fáj, ha megmozdítom bármimet is. Fáj a torkom a kiabálástól. És fáj a szívem, amiért így viselkedik. Utálom őt! Mindennél jobban!

Behúzom a sötétítő függönyöket, és az ágyamra fekszek, egy Bakugou-t ábrázoló plüssel a kezemben.

- Utállak... - suttogom a plüssnek sírva. - ...mindennél jobban. - mondom, majd magamhoz szorítom a figurát.

Miután sikeresen majdnem elaludtam, hallottam, ahogy kinyílik az ajtó, de nem foglalkoztam vele, ahoz túlságosan fáradt voltam. Lépteket hallottam, úgyhogy gyorsan alvást színleltem. Megéreztem, ahogy besüpped az ágy mellettem, és valaki hozzám ér.

- Bocsánat... nem úgy gondoltam... én csak... feldúlt voltam. Egész nap. Tudom... ez nem mentség arra, amit tettem. De kérlek... bocsájts meg. - beszélt halkan Kacchan, majd egy puszit nyomott homlokomra, amitől akaratlanul is megrándultam kissé. Remegek. De nem a jó értelemben. Hanem a félelemtől.

- Félek tőled... - suttogtam erőtlenül.

- Tudom. - szólt halkan, miközben lassan befeküdt mellém.

- Mit csinálsz? - kérdeztem neki hátat fordítva.

- Helyre hozom ezt. - Mondta, miközben hajamat simogatta. Olyan megnyugtató...
Pár másodperc sem kellett ahoz, hogy érezzem szemhélyaim nehézségét. Engedtem a kísértésnek, és újra lehunytam azokat, így hamar álomba szenderültem.

Gyerekek, egy rövidke résszel jelentkezem, de nyugalom, 5 nap és felvételizek, szóval hamarosan teljes részek várhatóak! 

Csokoládé!🍫