Látni A Szemeid

8. rész

Kacchan felettem támaszkodott. Szemeimbe nézett, majd megcsókolt.

- Biztos akarod? - kérdezte.

- Igen. - feletem kipirultan.

---> Time Skip <---

- Kacchan...? - kérdezem álomittas hangon.

- Igen? - kérdez vissza rekedten.

- Szeretsz? - kérdeztem skarlát iriszeibe nézve.

- Igen. - válszolta tekintetéz elfordítva.

- Örökké? - csillantak fel szemeim.

- Örökké. - mondta, majd csókot lehellt homlokomra. Lassan elnyomott az álom mindkettőnket. Édesen szuszogott, s engem ölelő karjai megnyugvást adtak.

Ébredezni kezdtem, Kacchan még mindig ölelt. Fel akartam öltözni, hisz iskola van ma, ezért lassan ki akartam mászni, nehogy felébresszem őt. Ám morgolódni kezdett a kis süni.

- Maradj még egy picit - mondta fejét derekamba fúrva.

- Fel kell öltözzek. Hisz ma suli.

- Tch. Kurva iskola. - morgolódott, és ő is kiszállt az ágyból.

---> Time Skip <---

- Iida-kun! Iida-kun! - futottam oda az említett fiúhoz, aki készségesen megállt, hogy utolérhessem. Ezek után csendben mentünk az étkezőbe, hogy szokásosan megebédeljünk.

Az ebédlőben - mint mindig - nagyon sokan voltak, de nagynehezen találtunk egy szabad asztalt.

- Midoriya-kun. Mond csak, mit csinált Bakugou-kun a szobádban reggel? - kérdezte egyenesen Iida, mire majdnem kiköptem a katsudont.

- Öhm... csak a házit kérte el suli előtt. - néztem félre vörös arccal.

- Félmeztelenül, kiszívott nyakkal? - vonta fel egyik szemöldökét. Erre már nem válaszoltam, csak nagy szemekkel meredtem barátomra.

-Midoriya-kun. Én elfogadlak téged, nem kell aggódnod. Elvágre az egy barát kötelessége, hogy elfogadja a másikat úgy, ahogy van. - magyarázott, miközben azokat a fura kéz csapásokat csinálta.

- Köszönöm Iida-kun! -sóhajtottam nagyot.

- Mit köszönsz Midoriya-kun? - érkezett meg Shoto is.

- Azt, hogy Iida-kun elfogad - néztem immár mosolyogva Todorokira.

Ezek után még beszélgettünk egy keveset. Olyan boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, akik elfogadnak és szeretnek.

Miután mindenki megebédelt, visszamentünk az osztályba. Kacchan a padján ült, Kirishimával beszélgetett. Én oda mentem a saját padomhoz, és elkezdtem pakolni. Nem telt bele sok idő, mikor éreztem, hogy kezek fonódnak derekam köré, majd ezt egy fej is követte vállamon.

- Szia Kacchan - köszöntem kuncogva. - Mit csinálsz?

- Pihenek. - morogta nyakamba.

- Állva? - próbáltam úgy helyezkedni, hogy elő tudjam venni a tanszereimet.

- Nem, de ha továbbra is így illegeted a hátsód, hamarosan igen. - mondta teljesen nyugott hangon.

- De Kacchan, hisz te most is ál- - ekkor leesett mire céloz és vörösség öntötte el fejem.

- Na mivan? - ekkor közelebb hajolt a fülemhez - Csak nem leesett mire céloztam? - súgta bele, majd megnyalta a fülem hegyét.

- N- nem tudom mire célzol. - próbáltam tettetni a hülyét, sikertelenül.

- Tényleg? Sherintem pontosan tu-

-Srácok menjetek szobára! - szakította félbe röhögve Kaminari-kun Bakugout. Ekkor Kacchan elengedett, és szúrós pillantást vetett rá.

- Majd mindjárt az öklöm megy szobára az arcoddal! - üvöltött rá Kacchan, mire Kaminari futásnak eredett.

- Kacchan! Nyugodj le. - próbáltam megállítani sikertelenül. A terem tőlük és mindenki nevetésétől zsongott. Mikor a terem ajtaja kivágódott, és Aizawa-sensei belépett, mindenki elhallgatott.

- Üljetek le! - Mondta, mire mindenki helyetfoglalt. - A mai edzéstervet keményebbre vettem. Most nem a képességeiteket fogjuk erősíteni, hanem az állóképességetek. - mondta unott, monoton hangon. Hallottam, hogy páran az osztályból felsóhajtanak.

---> Edzés után <---

- Randizunk. Most. - jelentette ki Kacchan.

- Öhmm... okés, miért ne. - mondtam vállat vonva.

Elmentünk a helyi bevásárlóközpontba. Ott kerestünk egy gyorséttermet, majd rendeltünk.

- Én fizetek. - jelentette ki Bakugou.

- Nem. Én fizetek. - mondtam komoly arccal.

- Nem. Én hívtalak meg, én fizetek. - szt erélyesen barátom.

- Valaki fizessen már, feltartják a sort. - mondta az eladó. Erre én odaadtam neki a pénzt, majd mentünk is egy asztalhoz.

- Nem volt valami jókedve az eladónak... - sóhajtottam.

- Ha nem lettél volna itt, a pofájába robbantottam volna. - dünnyögött Bakugou.

- Azért azt ne. - kuncogtam, miközben egy krumplit akartam volna a számba tenni, de Kacchan gyorsabb volt. - Héé! Az az én krumplim volt! - mondtam durcásan, felfújt arccal.

- Te is az enyém vagy, mégsem ehetlek meg. - mondta komolyan. Ebbe a mondatába ismét belepirultam. Még beszélgettünk, ettünk, és nevettünk egy kis ideig. Nagyon szeretek Kacchannal lenni. Nagyon szeretem Kacchant.

- Jut eszembe. - Mondta, mikőzben táskájából egy szív alakú csokisdobozt, és egy rózsát vett elő. Én csak árgus szemekkel bámultam rá.
- Boldog Valentin-napot Deku - nyújtotta át az ajándékokat.

Okééé, nagyon sokáig tartott, és tényleg bocsánat ezért. Nincs rá mentségem, és tényleg naaggyon sajnálom. Igérem, leszokok erről!
:((( Éééésss iiigggeeeeennn, azt is sajnálom, hogy ilyen hatalmas klisével fejeztem be.

Ha esetleg hibát találtok bármelyik fejezetben kérlek jelezzétek nekem! Mostanában szétszort vagyok. :[