Látni A Szemeid

7. rész

- Kacchan... - suttogtam a semmibe. Az engem ölelő karok kissé megmozdultak.

- Igen? - morogta reggeli álomittas hangján.

- Kelni kéne. - kuncogtam.

- Nem. - makacsolta meg magát, és éreztem, hogy fejét jobban a vállamba fúrja.

- De Iida-kun hamarosan jön kelteni, és nem akarom, hogy meglásson minket. - suttogtam tovább. [Írói megj.: a történetben Iida járkál szobáról szobára, és kelti azokat, akik elalszanak.]

- Nem akarod felvállalni ez  csodás férfit, aki melletted fekszik? - ekkor elöntötte az arvomat a vér. Piros-pozsgásan fordultam meg, ám kár volt, mert fejünket csak centik választották el. Elkezdett felém közeledni egy kicsit. Lehellete csiklandozta ajkaim. Lepillantottam puha párnácskáira, és egy kicsit én is közelítettem. Már majdnem összeérintettük őket, mikor kopogást hallottunk.

- A picsába! - morgott Kacchan, és legurult azágyról, pont az alá. Abban a pillanatban Iida-kun törte be az ajtómat.

- Ááh, Midoriya-kun! Már fent vagy? Akkor miért nem készülődsz?! Gyorsan-gyorsan! - mondta, majd becsukta az ajtót.

Kacchan kigurult az ágy alól, majd rám nézett. Felmászott az ágyra, és egy gyors csókot nyomott a számra, majd elment.

- Szia... - suttogtam a semmibe. 

---> Time Skip <---

- Sz-szóval... lennél a barátom? - kérdezem félve Todotoki-kuntól.

- Nem. - mondja, majd kifejezéstelen arccal fejbevág egy összetekert újságpapírral. - Próbáld újra. Határozottan!

- Ahj. Rendben. - sóhajtok, majd újrakezdem. - Lennél a barátom Kacchan? - kérdezem kissé magabiztosabban.

- Így jó lesz. - bólint egyet. - Mikor találkoztok legközelebb?

- Nem tudom. Ez annyira fontos? - kérdem tőle motyogva.

- Igen. Minnél hamarabb megkérdezed tőle, annál jobb lesz. - csal rá megint a fejemre.

- És ha nemet mond? - nézek rá kételkedve.

- Szerinted azok után nemet mondana? - igaz. Todoroki-kun mindent tud. Ő a legjobb barátom, Iidával együtt. De vele nem tudok ilyeneket megosztani.

- Most írjak neki? Hogy mikor találkozzunk. - kérdeztem félre döntve fejem.

- Nem tudom. - ránz vállat.

- Ezzel sokra megyek... - Döntöm a párnára fejem.

- Szívesen. - mondja még mindig ugyanolyan ábrázattal.

- Rendben, akkor ráírok. Mondjuk... ma délután?

- Akkor akarsz ráírni? Az nem lesz késő?

- Nem! Akkor akarok vele találkozni.

- Írj már rá. - parancsol rám, mire előkapom mobilom.

"Szia Kacchan! Ma célután tudnánk találkozni a szobámban?"

Pár percet vártunk, és meg is érkezett a válasz.

"Persze. Kb hánykor?"

"Fél négykor megfelel?"

"Igen."

- Huh! Ez letudva. Köszönöm a segítséget Todoroki-kun! - mosolyogtam a felemás hajúra, miközben sétáltam ki a szobájából.

- Nincs mit Midoriya. - intett.

~~~fél négykor Izuku szobájában~~~

Kopogást hallottam, úgyhogy oda mentem, hogy kinyissam.

- Miért akartál találkozni? - szólalt meg köszönés nélkül Kacchan.

- Nos... öhm... ülj le az ágyra kérlek. - tessékeltem beljebb. Amint leült, én elé ültem, majd folytattam. - Ano... Kacchan, lenne kedved... mármint lennél a... barátom? - néztem félve vörös íriszeibe. Nem válszolt. Ekkor kezdtem kissé megilyedni. Talán mégsem kellett volna megkérdeznem?

- Igen. - mondta komoly arccal.

- Huh? - néztem meglepetten.

- Nem ismétlem meg magam. - mondta karjait maga előtt összefonva. Mi? Tényleg? Jól hallottam? Örömömben szorosan megöleltem Kacchant, aki viszonozta. Mélyen beshívtam édes karamell illatát, majd egy kis idő után elválltam tőle.

- Köszönöm. - suttogtam könnyezve.

- Most miért sírsz? Ez egy boldog pillanat. Hülye Deku. - mosolygott ő is. Elkezdett felém közeledni, míg szánk össze nem ért. Lassan csókolt, miközben a pólóm alá nyúlt, és derekamnál simogatott.

- Most állíts le, ha nem szeretnéd, mert innentől nehéz lesz. - suttogta mikor elvált tőlem.

- És ha nem akarlak leállítani? - kérdeztem pimasz mosollyal arcomon.
Válszul elkezdett követelőzően csókolni, majd levette rólam a lólóm, amit az övé követett. Újra egymásnak estünk, ám ekkor kopogás zaja szakított félbe minket.

- Ki az?! - kiáltott ki feszülten Bakugou, miközben én mellette pihegtem.

- Todoroki. - kaptuk meg a választ kintről.

- Mit akarsz felemás pofájú?! - mondta Kacchan.

- Megkérdezni Midoriyát, hogy minden úgy ment-e, ahogy mondtam neki.

- Mi a---?! Te a felemást kérted, hogy segítsen? - nézett rám Kacchan.

- I-Igen. Sajnálom. - mondtam lehajtott fejjel.

- Tch. Aranyos. - suttogta alig hallhatóan, majd kiüvöltött. - Mint látod, minden remekül alakult, szóval húzz el innen!

- Oké! Óvszert használjatok! - hallottuk még utoljára. Hogy mi?! Todoroki-kun ez meglepő volt tőled...

- Ne aggódj, fogunk. - mondta Bakugou immár felém nézve, s inkább nekem mondva. Megnyalta az alsó ajkait, majd ismét csókolni kezdett.

Sziasztok! Tudom, gonosz vagyok, hogy itt hagyom abba, de lenne egy kérdésem. Megtörténjen az aktus? Oké, ez furán hangzik. Szóval... annyi lenne, hogy nem tudom, hogy leírjam-e a hogy megtörténik, vagy esetleg itt szakadjon félbe, amit elkezdtek. Kommentben írjátok meg hogy döntöttetek.

Csokoládé! 🍫