Írd meg a saját történeted - SeKai

3.rész

-Oh... Jongin, szia! - Mikor Chanyeol végre észrevett, csak nagy mosollyal az arcán köszöntött. Csak két kérdésem van vele kapcsolatban: Ki ő és hogyan került ide ilyen gyorsan?

-Foglalj helyet Jongin. - Sehun ismét felvette a megvető, rideg tekintetét és helyet foglalt a hatalmas íróasztala mögött. Ijedten nyeltem egyet, majd óvatosan - igyekezve elkerülni minden rossz mozdulatot - helyet foglaltam vele szemben. Chanyeol is leült, pontosan Sehun mellett egy másik székre, úgy vigyorogva rám, mint egy gyerek karácsonykor. Lehet, hogy csak kedvesnek akart tűnni, de őszintén? Inkább megijesztett. - Nos Jongin. Átolvastam a régi önéletrajzod. Pontosan olyan vagy, mint ahogy a bemutatkozásodat is megírtad. Kicsi, félénk, omega. - Chanyeol elég észrevehetően oldalba bökte Sehunt, mire az igazgató pár percre elhallgatott és olyan tekintettel vizslatta barátját(?), hogy én már tutira rég elsüllyedtem volna jó mélyre Chanyeol helyében.

-Legyél kicsit finomabb Sehun.

-Tudtommal még mindig én vagyok az igazgató Chanyeol, szóval ha nem tetszik, ahogy rendezem a dolgom, akkor mehetsz is. - Alfák... Legtöbb esetben mindig ilyenek egymás között. Macsóskodnak és folyton bizonyítani akarják a másiknak, hogy ki is az erősebb. Nem mintha valaha is bármi bajom lett volna ezzel. Yifan mellett hozzászoktam, néha már csak nevettem azon, milyen gyerekes tudott lenni.

-Chh... Oké. Viszont lehetnél kedvesebb is. - Chanyeol csak bíztatón kacsintott egyet felém, mire én igyekeztem magam meghúzni. Az egész iroda át volt itatva tömény alfa szaggal, ami folytogatott.

-Szóval, Jongin. Mit tudsz mondani az érdekedben? Miért lenne érdemes a kiadónak munkáltatnia téged?

-Én... Nos... - Sehun provokatívan felhúzta szemöldökét. Úgy vizslatott engem, mintha csak a lelkembe látna. Mintha tudná az összes titkom és félelmem. - Én... - Itt hagytam abba. - Elnézést. - Sehun uralkodó aurája belém folytott minden szót. Alapjáraton azért ennyire félénk nem vagyok, de egyszerűen nem tudom elviselni azt az erős alfa illatot, amit magából áraszt. Gyorsan felpattantam a székből és az ajtó felé indultam.

-Állj meg! - Ennyi kellett ahhoz, hogy megállítson. Igen, ennyire nevetséges vagyok. Ahhoz, hogy egy alfa megállítson, csak két vagy akár egy szavába kerül. Omega vagyok. Az omegák természetüknél fogva arra születtek, hogy teljesítsék a felettük álló alfa minden vágyát és kívánságát. Ha az alfa azt mondja egy omegának, hogy ne menjen sehova, az omegák többsége hallgat is rá, pont úgy, ahogy én. - Ki mondta, hogy elmehetsz?

-Elnézést, én.... Én nem hiszem, hogy... megfelelő vagyok...

-Jaj, édes! Ne szórakozz! - Chanyeol hitetlenül felnevetett, majd hozzám sétált. Hátulról ráfogott mindkét vállamra és visszatolt arra a székre, amit nem rég hagytam el. Komótosan visszasétált Sehun mellé és ő is helyet foglalt, ismét.

-Őszinte leszek Jongin. Utálom a gyenge farkasokat.

-Sehun!

-Most tényleg maradj csöndbe Chanyeol. - Meglepő, de Chanyeol nem viaskodott vele. Csendbe maradt, viszont a szemein láttam, nem épp a legboldogabb hangulatba került. - Utálom a gyenge farkasokat, az olyanokat, mint amilyen te is vagy. Csak nézz körül. Ez egy elfogadó és modern társadalom. Olyan, amilyenről már régen minden omega álmodott. Végre nem nyomnak el titeket és egyenrangúnak számítotok. Mindenki egyenrangú. Alfák, béták és omegák. Nincs megkülönböztetés. Akkor mitől félsz? - Olyan volt ez az egész helyzet, mintha csak szórakozna velem. Meg akart alázni? Vagy... Nem értem. Miért ilyen? Nem lehetek az egész világon csak én ilyen. Akkor miért viselkedik így velem? És miért mondja ezeket? - Hiába teszek fel kérdéseket, úgy se fogsz válaszolni. - Rázta meg a fejét lesajnálóan. - Mindenesetre, fel vagy véve. - Meglepetten kaptam fel a fejem.