Írd meg a saját történeted - SeKai

14.rész

Jongin összes izma megfeszült, ahogy görcsösen ült mellettem az autóban. Már egy hete ilyen volt. Miután letisztáztuk egymás, és Yifan közötti is a fejleményeket, az alfa egyből meghívott minket magához és bár eleinte mindenki azt hitte, hogy Nini kapva kap az alkalmon, ennek ellenére elkezdte halogatni a dolgot. Nem kellett különösebb magyarázat, tudtam, hogy félt. Yifan határozottan kijelentette, hogy mindent töviről-hegyire elmondott Yirennek és mivel egy nagyon okos kis omega lányról van szó, hamar megértett mindent és egyáltalán nem érzett utálatot Jongin iránt. Yifan azt mondta, hogy a kislány már alig várja a találkozást és csak azt hajtogatta az utóbbi napokban, hogy "Majd aludhatok appanál?". Dióhéjban, semmi gátlás nem lett volna az omega apa és kislánya első találkozása között, Jongin viszont úgy rágöcsölt az eseményekre, hogy alig lehetett kimonzdítani a gépe előtt. Stresszes állapotában elkezdete írni az első hosszú könyvjét és bár alapjáraton örültem volna ennek, most kissé aggódtam. Tudtam már jól, hogy semmit nem old meg, ha valaki sok munkával próbálja elfedni a gondjait, ezt pedig addig hangoztattam Nininek, amíg végre igent nem mondott a találkozóra.

-Semmi baj nem lesz Jongin. Látni akar téged. - Fordultam felé, mikor piros lámpához értünk. Jongin idegesen felnevetett, majd tarkóját kezdte el simogatni, miközben a felhőkbe emelkedő házakat vizsgálgatta.

-De... mi van ha nem olyan vagyok, mint amilyet elképzelt? Mi van ha az öröme elszáll, amint meglát? És ha azt akarja, hogy kettesben legyünk? Nem akarok neki csalódást okozni, de tudod, hogy nem értek a gyerekekhez.

-Jongin... semmi baj nem lesz. Yiren okos és kedves kislány, imádni fog téged. - Adtam egy gyengéd puszit arcára, mire csak frusztráltan sóhajtott egyet.

-Nem kellett volna mégis valami ajándékot vennem neki?

-Jongin... - Fogtam a felém eső kezére, szemeimet az úton tartva. - Yiren számára te vagy a legjobb ajándék, amit valaha kaphat. Ne aggódj, szeret téged.

-Legyen úgy... - Továbbra is aggódva rágta alsó ajkát, ahogy már kezdtük elhagyni a nagyvárosokat és az eddig magas, égbe érő építményeket lassan kezdték felváltani a kisebb, családi házak, melyek körül apró virágos kertek helyezkedtek el.

Egy kicsit kénytelen voltam kuncogni Jonginon, annyira édes volt. Az aggódó szemei, melyek mindenhova néztek, csak rám nem feszültségében; az enyhén remegő keze és az alsó ajka, amit az indulásunk óta elég rendesen tépázott idegességében.

Nem sokára Yifan aprócska, családi házánál álltunk meg. A kerítés előtt állva Yiren izgatottan kapta felénk a tekintetét, mikor megismerte az autómat. A kislány látszólag még aprókat ugrált is örömében, mikor leparkoltunk a ház előtt. Először csak én szálltam ki a járműből, hagytam, Jongin hadd szedje egy kicsit össze magát.

-Sehun oppa! Hol van omega apu? Miért nem száll ki? - Kérdezte huncutul a kislány, mintha tökéletesen tudta volna kérdésére a választ. Mondom, okos kislány ő.

-Apu kissé ideges, mindjárt láthatod, oké? - Yiren erre bólintott egy aprót, én pedig Jongin felé néztem. Az omega ugyan remegő kezekkel, de végre képes volt elhagyni a járművet és csak ekkor láttam, mennyire bekönnyesedtek a szemei.

-Apu! - Engem teljesen elfelejtve rohant Yiren Jonginhoz és szorosan magához ölelte apukáját. - Alfa apu már sokat mesélt rólad, alig vártam, hogy végre lássalak. Gyere, rajzoltam neked valamit! - Fogott határozottan Jongin kezére a kislány és rángatta be maga után szegény megdöbbent Ninit a házba. Még csak az ajtóban álló Yifant sem vette észre, jelenleg csak Jongin számított neki.