Írd meg a saját történeted - SeKai

6.rész

Aminap, mikor Sehun irodájában jártam felmondás gyanánt, csúfos kudarcot vallottam. Még csak felmondani sem tudok rendesen. Alapvető személyi jogom, hogy nem kényszeríthetnek munkára és ha fel akarok mondani, akkor fel is mondhatok. Minden tényezőt számításba véve, volt esélyem arra, hogy végre ne a YehetBook kiadónál kelljen dolgoznom. Én viszont megint csak egy félős kislány voltam és így Sehunnak elég volt csupán az, ha kicsit megijeszt. Bár... belegondolva... Sehun nem kicsit, hanem nagyon félelmetes volt tegnap. Életemben egyszer találkoztam azzal a jelenséggel, mikor egy alfának elvörösülnek a szemei; rossz emlékeket idézett elő bennem ez az egész.

Egész éjjel nem tudtam aludni, csak forgolódtam a puha és meleg ágyamban. Valamiért sehogy sem volt jó. Többször felkeltem és jártam pár kört kicsiny lakásomban, főztem magamnak nyugtató teát, de semmi. Semmi sem volt elég jó ahhoz, hogy megnyugodjak, mindez pedig egy valaki, pontosabban Sehun miatt. Az alfák ritkán kerülnek olyan állapotba, mint amilyenben Sehun került tegnap. Miért kapcsolt be nála az abszolút alfa mód? Miért vette át az irányítást felette pár percre a belső farkasa? Miért nézett rám úgy? Miért volt olyan ideges? Utál, akkor miért gátolt meg abban, hogy elmenjek? Nem az volt a célja, hogy sírva meneküljek el a kiadótól?

-Jongin... Héj, Jongin! - Hirtelen felkapom a fejem az íróasztalomról és kissé sokkos állapotban néztem a mellettem ülő Jongdaera, aki olyan aggóddó szemekkel vizslatott, mint még talán soha. - Borzalmasan nézel ki, történt valami?

-Csak rosszul aludtam. - Válaszoltam őszintén, fáradtan sóhajtva egyet. Jongdae erre a vállamra simított egyik kezével, majd a fejemen is végig simítva borzolta össze, amúgy is kócos hajam.

-Beteg vagy? Kicsit forró a homlokod.

-Nem hiszem, csak... rosszul aludtam. - Biggyesztettem le elkeseredetten ajkaim, mire Jongdae felől egy kis kuncogást hallottam. - Mi az?

-Tudod... eleinte el se akartam hinni, hogy tényleg omega vagy. De ahogy egyre jobban megismerlek, egyre inkább látom a jeleket. Annyira aranyos vagy. - Mosolyodott el kedvesen.

-Köszönöm Dae...

-Nincs mit Nini...

(...)

Sehun POV

Őszintén? Tegnap mikor Jongin a felmondó levelével a kezében lépett be hozzám, nem kicsit ijedtem meg; na meg, érhetetlen okokból dühöt is éreztem. Nem akartam ráijeszteni, és végképp nem akartam vele szemben az alfa módot használni. Egyszerűen csak... kicsúszott, vagy nem is tudom, hogyan mondjam. Na meg bántani sem akartam őt. Nem azért piszkáltam és rúgtam bele amikor csak tehettem, mert utáltam. Számtalan hozzá hasonló farkassal találkoztam már és ezzel a módszerrel mindegyiknek tudtam segíteni. Csak azt akartam, hogy Jongin kicsit határozottabb legyen, és legyen egy kis önbizalma. Olyan szinten alulértékelte magát, hogy abba belesajdult a szívem. Emiatt pedig csak azt akartam, hogy hasonló módszerrel - mint az eddigi farkasokon, akikkel dolgom volt -, őt is megváltoztassam kicsit. De talán átléptem egy határt... Jongin omega volt, nem várhattam el tőle, hogy ekkora nyomást és lelkiterrort elviseljen. Minden egyes rossz szavam után olyan arcot vágott, mintha csak tört döftem volna a szívébe és bár ilyenkor sokszor tartottam magam és nem estem ki a szerepből, ettől még őszintén sajnáltam őt.

-Miért jött ki tegnap Jongin sírva az irodádból?! - Chanyeol nem kicsit kiakadva rontott rám, maga mögött hangosan bevágva az ajtót.

-Kitől hallottad ezt?

-Jongin egész nap kerül, ahogy a barátja, Jongdae is. Megkérdeztem mindenkit, hogy nem e tud valamit és Minseok határozottan közölte velem, hogy mit látott tegnap. Miért bántod őt Sehun?! - Teljesen kikelve magából ordítozott velem, mintha csak a világ legnagyobb bűnét követtem volna el. De mondjuk... valamilyen szinten azt csináltam. Megríkattam egy kis gyenge omegát, ez pedig igencsak nem tartozott a megfelelő illem szabályok közé. - Be kell vallanod, hogy túl messzire mentél! Te is tudod, akkor miért Sehun?! Válaszolj!