Írd meg a saját történeted - SeKai

12.rész

A Jonginnal való kapcsolatunk híre villámszerűen terjedt. Amint másnap bementem az irodába, más se fogadott, mint furcsa tekintetek, na meg a fentibb szinteken Chanyeol, Baehyun és... Jongdae?

-Öhm...

-Egy kérdésem van.... Milyen virágokat akarsz a mennyasszonyi csokorba? - Vett elő egy kis jegyzetfüzetet Baekhyun és tágranyílt, érdeklődő szemekkel nézett rám.

-Engem meg az érdekel, hogy volt e szex? Ha igen, milyen volt? Kérlek oszd meg velem, hiszen mégis csak Jonginról van szó. - Jött következőleg Chanyeol.

-Mi? Lefeküdtetek? Jongin nem mondott semmi... Ugye nem bántottad te velejéig romlott alfa, mert kitekerem a nyakad! - Alapjáraton simán visszaszóltam volna az utolsónak felszólalt Jongdaenek, de jelenleg annyira meg voltam döbbenve, hogy egy szót kimondani nem tudtam.

-Öhm...

-Ugye, hogy a jázmin a legtökéletesebb? - Folytatta Baekhyun, ekkor viszont teljesen elegem lett és egy laza mozdulattal besurrantam az irodámba és bevágtam magam után az ajtót, a biztonság kedvéért kulcsra is zárva azt. Azért mindenre számítottam, csak erre nem. Természetesen mindegyiküknek volt egy megfelelő válaszom, de most fáradt voltam ehhez. Jonginra a közelemben többször is rájött a heat, így alig aludtam valamit az éjjel; nem mintha olyan nagyon bánnám. Csak... fáradt voltam, rengeteg munkám volt még és semmi kedvem nem volta a két tökkelütöttel - Chanyeol és Baekhyun - és Jongin féltő legjobb bartájával veszekedni. A nyakamba volt a szokásos tengernyi papírmunka, nem értem most rá erre. Akinek még szívesen megválaszoltam volna a kérdését, az Jongdae volt. Oké, bunkó volt velem, de csak félti Jongint. Ő nem csinált semmi abszurdat, egyszerűen csak aggódik a barátjáért.

-Szia Jongdae, kérlek, amint eltűnt a két idióta, kopogj be az irodámba. - Rendeztem le a gyors telefonhívást, arra se adva esélyt a hívott félnek, hogy egyáltalán egy szót is mondjon. Nem is volt értelme tovább ragozni a dolgokat, hiszen pár perccel ezután Jongdae már kissé idegesen nézve rám ült az irodámban.

-Mi is volt pontosan Jonginnal? - Nézett rám továbbra is gyanakvóan.

-Először is, semmi olyan, amit bárki is ellenzett volna. Igen, lefeküdtünk, de...

-Bántani fogod Jongint? - Meglepetten néztem a bétára. - Mert ha igen, letépem a tökeid, remélem felfogtad.

-Jongdae... egyáltalán nem áll módomban Jongint bántani. Vele akarom leélni az életem.

-Mi?!

-Társak vagyunk... - Jongdae ezután nem mondott semmit. Halkan felállt és a helyére rakta a széket, ami nem rég még helyéül szolgált. Komótosan az ajtóhoz sétált és mielőtt még kilépett volna azon, visszanézett rám.

-Vigyázz rá... kérlek...

(...)

A hétvégét Jonginnal akartam tölteni, viszont mikor tegnap ránéztem a naptárra és tudatosult bennem, hogy egyetlen keresztlányom szülinapja igenis ma van, a társammal töltött kis idő gondolata ugrott. Jongin viszont egyáltalán nem volt mérges. Megértően bólintott csak, mikor elmondtam neki a harcihelyzetet. Friss párként azt hittem, normális lenne, ha kiakad, de szerencsére ez egyáltalán nem volt így. Nini még segített is a kislánynak ajándékot vásárolni, szóval tényleg nem volt semmi gond. Felajánlottam neki, hogy jöhetne velem, de tekintve arra, hogy egyáltalán nem volt meghívva és senkit sem ismert úgysem a társaságból, inkább az otthon maradás mellett döntött.

Ahogy egyre közelebb kerültem a Busan szélén lévő Janganhoz, úgy terjedt el az arcomon egy vidám mosoly. Régen láttam már Yifant és a lányát. Yiren nagyon édes kislány volt, és csodaszép. Egy évben csak nagy ritkán tudtam őket meglátogatni a nagy távolság és az időm hiánya miatt, de mindig, abszolút megérte a látogatás a Wu rezidencián. Yifan egyedül nevelte Yirent, elmondása szerint az omega - aki a kislány másik apukája volt - a szülés után lelépett. Yifan mindig csak annyit mondott róla, hogy a terhesség utolsó szakaszában az omega teljesen kikészült és nehezen viselt bármit is. Yifannak se volt egyszerű élete, az biztos.