Árnyak és ármányok

𝚈𝚘𝚞 𝚏𝚎𝚎𝚕 𝚟𝚎𝚛𝚢 𝚛𝚘𝚖𝚊𝚗𝚝𝚒𝚌 𝚠𝚑𝚎𝚗 𝚢𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝚒𝚗 𝚊 𝚋𝚊𝚕𝚕 𝚐𝚘𝚠𝚗

A ruhám alját kissé meglengette a lágy, hűvös nyár végi szellő, amint kiléptem a friss levegőre. Szükségem volt rá.
A bálteremben egy fiatal férfi, talán nálam három évvel lehetett nagyobb, szó szerint rám akaszkodott. Folyton a helyekről hablatyolt, ahol világkörüli utazásán megfordult, és cseppet sem vette figyelembe, hogy ez engem a legkevésbé sem érdekel. Táncolni is felkért, de azzal az indokkal hogy rosszul érzem magam, kimenekültem a friss levegőre.
Mélyen beszítvam az oxigént a tüdőmbe, és körülnéztem. Egy lélek sem volt kint rajtam kívül. Nem is baj. Legalább végre egyedül maradhattam egy kicsit magammal.
Hamarosan akadt is társaságom. Édesapám lépett ki a kétszárnyú ajtón, majd mikor észrevett a lépcsőn álldogálva, felvont szemöldökét mellém lépett.
- Milyen az este? - kérdezte.
Csak kis szünet múlva válaszoltam.
- Jó.
Apa hallgatott. Tudta, hogy ilyenkor nálam az ellenkezőjét kell érteni. Sajnos túl jól ismert.
- Láttam hogy kerülgeted Osvalth úrfit.
- Inkább ő kerülget engem... - forgattam meg a szemem.
- Nem kellene vele ilyen udvariatlannak lenned. Gondolj bele, szinte megduplázhatnánk a vagyonunkat ha ehhez a fiúhoz mennél feleségül és a két család összefog! Nagyon befolyásosak és gazdagok - jelentette ki szemrehányóan.
- Hát azt várhatod hogy ehhez a férfihez menjek hozzá! A szakácsinasunknak is több esze van, pedig az csak kettőig tud számolni! - húztam fel az orrom. - Másrészt pedig megértelek, de az egész országban neked van a legnagyobb vagyonod, miért kéne neked annál is több? Hatalmad van, családod van, vagyonod van... Mit kívánsz még?
- Rose, azt hittem hogy megtanultad az uralkodók legősibb és leglényegesebb szabályát: Csak akkor van elég vagyonod, amikor a körülötted lévők közül egyedül neked van pénzed.
- Ez az uralkodók, vagy a csalók és a tolvalyok szabálya? - néztem rá gúnyosan.
- Igazából... Bizonyos szemszögből ezeket a mesterségeket egy kalap alá lehet venni - húzta ki magát sokatmondóan.
Megfordult, és lassú léptekkel visszament a kastélyba, ezzel jelezve hogy nem kíván többet mondani. Felszegtem a fejem. Nagyon is tisztában voltam apám eszméivel az uralkodással kapcsolatban. Abban viszont biztos voltam, hogy trónra lépésem bekövetkeztével sok változás fog végbemenni a birodalomban a kezem álltal.
Mély levegőt vettem, és visszafordultam. Nem elmélkedhettem tovább. Rám várt még egy bál. És nekem ragyognom kellett. Ahogy mindig.

Üdv néktek, kedvess Wattpad olvasók, kik erre tévedtetek :) Remélem tetszik nektek ez a sztori. Nemrég kaptam egy ötletet ehhez a könyvhöz, és a sok másik ötletemmel ellentétben ezt rögtön meg is osztom veletek. Ha azt mondanám, hogy ez az egyetlen könyv amit megosztok a publikummal, akkor hazudnék. Volt egy másik profilom is a Wattpadon, viszont abba sajnos nem tudtam visszajelentkezni, úgyhogy lényegében elveszett.
Gondolom már unjátok ezt a sok szövegelést, úgyhogy gyorsan el is köszönök :)