Árnyak és ármányok

𝙸𝚝'𝚜 𝚝𝚑𝚎 𝚞𝚗𝚎𝚡𝚙𝚎𝚌𝚝𝚎𝚍 𝚝𝚑𝚊𝚝 𝚌𝚑𝚊𝚗𝚐𝚎𝚜 𝚘𝚞𝚛 𝚕𝚒𝚟𝚎𝚜

- Rose kisasszony! Keljen fel! MOST!

Félálomban résnyire nyitottam a szemem, és egy fájdalmas nyögéssel adtam Magdalena, a szobalány tudtára a nemtetszésemet. A fejemre húztam a paplant, és próbáltam visszaszenderülni az álmomba.
- Kisasszony! Kérem, ez most nagyon fontos! Valami baj történt!
Agyrém ami ebben a kastélyban folyik! Már aludni sem hagyják az embert?!
- Hidd el, Magdalena, nem létezik olyan nagy baj, amiért én képes lennék kikelni az ágyból reggel nyolc órakor, úgyhogy kérlek, hagyj békén!
- Pedig szerintem ez elég mélyen fogja érinteni... - a szobalány nagyot nyelt. Éreztem a hangjából a remegést és a félelmet, egy kis megbotránkozással keverve. A megérzéseim rosszat sejtettek.
Kelletlenül felültem, és megdörzsöltem a szemem. Az ablakból beáradó reggeli napfény kínozta a szemem, amíg hozzá nem szokott.

Ránéztem a lányra, és szinte megijesztett az arckifejezése.

- Magdalena, melegen ajánlom, hogy ne ijesztegess fölöslegesen! - rivalltam rá, de a durva hangnem nem volt szándékos. - Mi történt?
- Szerintem... Szerintem jobb ha ön nézi meg a saját szemével - nyelt egy nagyot a lány.

Mostmár kezdett valami nagyon rossz előérzetem lenni. Feltápászkodtam az ágyamról, és kapkodva ledobtam magamról a hálóköpenyemet. Sajnos akármennyire mardosott a kíváncsiság, nem jelenhettem meg egy szál pizsamában a kastélybeliek és édesapám előtt. Magdalena elővett a hosszú gardróbszekrényből egy levendulakék ruhát, amit egyrészt szerettem, mivel szépen kiadta a vékony alakomat, nem mellesleg a szabása bonyolultnak, és az anyaga drágának bizonyult, viszont rettentően kényelmetlen volt, alig kaptam benne levegőt, amihez még a fűző is hozzásegített.

Az alsóneműk után, és miután Magdalena kitartó segítségével a fűzőt is sikerült magamra erőszakolnom, felhúztam a ruhát is. A szobalány simára fésülte a világos, szinte már platinaszőke hajam. Apa szerint anyától örököltem. A smaragdzöld szemem viszont édesapámé.

Mikor mindennel kész voltam, sóhajtva húztam ki magam.
- Na végre! Meg kell mondjam Magdalena, kíváncsivá tettél!
Kinyitottam az ajtót, és gyors léptekkel kiviharzottam, egyenesen az ebédlő irányába. A márvány egyenletesen kopogott a cipőm sarka alatt, amint lépkedtem, a ruhám alja pedig mintha nyomaimat törölte volna, amint lassan csúszott végig a kövön.

Letrappoltam a lépcsőn, és egy határozott mozdulattal szélesre tártam a kétszárnyú ebédlőajtót.
- Az egészségem napi tíz óra alvást igényel, úgyhogy ajánlom hogy jó okotok legyen arra hogy felköltöttetek! - morogtam, viszont alig értem közelebb, meg is torpantam.
Édesapám falsápadtan ült a székén, némán maga elé meredve. Talán azt sem vette észre hogy bejöttem. Őszülő tincsei kuszán álltak össze-vissza a feje tetején, mintha hetek óra nem fésülködött volna. Szemei üresek és kifejezéstelenek voltak.
- Apa...? - léptem közelebb bizonytalanul.
Édesapám bágyadtan felnézett. A látvány megrémített. Még sosem láttam ilyennek.
- Az öcséd... - nyitotta szólásra az ajkát erőtlenül, de többet nem volt képes mondani.
Szemöldökráncolva néztem rá.
- Mi van Max-el? - a testvérem még csak tíz éves volt, és elég jó testvéri kapcsolatban voltunk.
- Maximiliam... Ő csak... - apa csak hebegett, habogott, nem volt képes egy értelmes mondatot mondani. Valami nem volt rendben. Valami nagyon nem volt rendben.
Végül apa főtanácsosa lépett mellém.
- Kisasszony, az édesapja most nagyon zaklatott. Ha érdekli mi történt, jobb lenne ha félrevonulnánk, és én mondanám el a történteket. A királynak most magányra van szüksége - biccentett komoly arccal. Megilletődve bólintottam, és az ebédlőből nyíló kis mellékszoba irányába indultunk. Ennyire komoly lenne a helyzet?!

Mr. Fox udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Beléptem. A szoba körülbelül feleakkora volt, mint az ebédlő. Édesapám csak a legtitkosabb tárgyalásait szokta itt folytatni. Mivel ritkán használták, a kopott faasztalon már megült a por, csakúgy mint az ablakpárkanyon és a székeken. A szürke falat festmények borították, amire halványan rávetült a függönyök átszűrődő fény.
- Azt javaslom üljünk le, mert ez hosszú lesz - intett a székek felé Mr. Fox.
- Rendben - bólintottam, én leültem az egyik székre, amely megadóan nyikordult egyet alattam. Az úr is leült velem szemben.
Megvakarta az állát, látszott rajta hogy bizonytalan. Várakozón pillantottam rá.
- Szóval... Az éjjel, valaki észrevétlenül belopódzott a kastélyba és.... Meggyilkolta az öccsét, Maximiliam-et.
Elhallgatott. Tudta hogy szünetre volt szükségem. Volt is. Első hallásra fel sem fogtam, mit mondott.
- Tessék?
- Tudom, hogy nehéz elhinni, és mégnehezebb elfogadni ezt a szörnyű tényt. Az édesapja önkívületi állapotban volt, mikor megtudta.
Nagyot nyeltem. Hirtelen homályosan kezdtem látni. Nem. Ez nem lehet. Max nem halhat meg. Hiszen... Még el sem ment az első tereplovaglásra apával. Még oda sem adtam neki azt könyvet, ami a kiskori kedvencem volt, és a tizenegyedik születésnapjára szántam.
Egy pillanatig csak meredtem magam elé üveges tekintettel, de aztán megembereltem magam, kíhúztam a hátam, és a férfi szemébe néztem. Nem akartam, hogy észrevegye az elgyengülésemet.
- Nem kell erősnek mutatnod magad. Tudom milyen érzés elveszíteni valakit, akit szeretsz, tudom milyen nehéz továbblépni - szólalt meg, mintha csak olvasott volna a gondolataimban. - Tulajdonképpen te is tapasztaltad már ezt az érzést korábban, csak nem emlékszel rá.

Pontosan tudtam, mire céloz ezzel. Édesanyám halála nem érintett meg, mert nem tudott megérinteni. Apa soha nem mesélt róla, mi is történt pontosan, de inkább nem is firtattam, mert ez volt apa legérzékenyebb pontja.

- De... Kinek lenne oka... Ki akarná...
- Azt kérded, ki lehetett a gyilkos? Nos, mint az apádhoz egyik legközelebb álló személy, van egy-két tippem - fonta össze az ujjait maga előtt.
Nos, ez a beszélgetés hosszúnak és érdekesnek indult, viszont ez a társalgás minden várakozásomat felülmúlta.

Na sziasztok, üdv újra! Remélem ez a rész is tetszett, ha az első kettő egyáltalán igen. Nos, szeretnék egy pár fontos információt megosztani veletek:
1. Ha valaki szeretne tanácsot kérni, kérdése van, vagy csak simán beszélgetni szeretne, nyugodtan írhat privátba, de instán is írhattok :)
2. Ha van Picsart-otok, ott is bekövethettek, elég gyakran posztolok oda szerkesztéseket a fandomjaimról. Ha kíváncsiak vagytok, lessétek meg, név a bioban!
3. Valószínűleg fogok kezdeni egy kiegészítő könyvet ennek a könyvnek alapján, amiben benne lesznek a szereplők, és különböző részletek, amik a sztoriból nem derülnek ki.

A következő résznél találkozunk, viszlát! ❤️