Árnyak és ármányok

𝚆𝚑𝚘 𝙸 𝚊𝚖

Rosebelle Katelyn Dawell. A büszke. A felfuvalkodott. A rátarti.
Dawell kisasszony azokhoz a bizonyos féle nőkhöz tartozik, aki minden egyes férfi esetében aki ránéz a bálon, büszkén felszegi a fejét, és legyezőjét az arca elé tartva elfordul. Habár még csak tizenkilenc éves, volt ideje kitapasztalni, hogy szerezzen tekintélyt a nemesek körében. Az igaz, hogy egy bizonyos fokú tekintéllyel már születésekor rendelkezett, az viszont csak a családja, a vére, és nem kevésbé a vagyona miatt volt. Ő viszont ki akarta érdemelni a tiszteletet. Azt akarta, hogy az emberek azért nézzenek fel rá, mert méltó a koronára és a hírnévre.
A pletykák szerint bérelt egy írnokot, aki titokban előre megírja a beszédeit. Mások azt rebesgetik, viszonya van az apja főtitkárával. Csúnya pletykák, dehát ilyen a nép szája.
Mint e dolgok legfőbb tudója, elmondhatom hogy ezek közül a pletykák közül semmi nem igaz. Habár egy érzékeny női lélek hamar a szívére venné, én nem szentelek sok figyelmet ezen szóbeszédek számára. Igen, én vagyok az, aki büszkén viseli azt a bizonyos Rosebelle Katelyn Dawell nevet.

Az ősi, királyi Dawell dinasztia visszamegy ezelőtt hétszáz évre, mikor még a birodalmat alapították. Én vagyok e dinasztia egyik utolsó sarja. És minthogy megillet, Wolenvalle szép, kies vidéke, és egész birodalma pár év múlva az én kezemben lesz. Kiskorom óta úgy neveltek, hogy felkészítsenek a rám váró feladatra. Édesapám, a Birodalom jelenlegi uralkodója részletesen bevezetett a politikába, a gazdaságba, az iparba és minden szükséges dologba, amit egy uralkodónőnek tudnia kell.
Átkoztam is abban az időben eleget a drága tanítómesteremet, akit édesapám azokra az időkre vett fel, amíg távol volt. Néha már a könyökömön jött ki az egész lecke. De megérte, mert mire kissé érettebbé váltam, rádöbbentem a felnőttek köreiben mozogva, hogy sok hasznát fogom venni ezen ismereteimet a közeljövőben.
Viszont ekkor még nem sejtettem, hogy a jövőm korántsem úgy fog alakulni, ahogy terveztem.