Csak egy napot! (The Untamed fanfiction)

6.rész

Egy ember, ki mindig mellette állt? Valaki, akit soha sem fog elfeledni?

Wei Wuxian kezeit az asztalra csapva egy hirtelen mozdulattal felpattant a székből, tekintetéből áradt az elhatározás és magabiztosság.

- Mit kellene tennem? - a hölgyre nézve kereste kérdéseire a választ.

- Csupán bízni benne. Ha valóban jól választottál, és a támaszod kellően erős, képes leszel a békés megnyugvásra. Ám előtte látnod kell ebben a világban.

- De ő mégis hogyan láthatna engem, ha ő ember, én pedig szellem vagyok? - Wei Wuxian nem értette. Nem értett már semmit. Legszívesebben kirohant volna az utcára, és kikiabálta volna bánatát a világnak. Tudta, hogy úgy sem hallanák, így nyugodtan cselekedhetne kénye, kedve szerint.
És hogyan találkozhatna Lan Zhan-nal? A fiú minden bizonnyal valahol Felhőzugban tartózkodik, messze innen. Ám neki csak egy napja van, minek a nagyja már jócskán letelt.
És arról még nem is esett szó, hogy az ifjú Lan egy apró részletet sem látna az őt meglátogató fiúból. Úgy meg mi értelme az egésznek, ha nem tudja elmondani neki szíve legnagyobb bánatát?

- Emiatt nem kell aggódnod! Hiszen említettem, törleszteni fogom az adósságomat, és nem is akárhogyan! - a hölgy újabb féloldalas mosolyra húzta cserepes ajkait, miközben üres tekintete a fiút páztázta. - Talán ez az én sorsom, annak érdekében, hogy végre mindketten békében nyugodhassunk.

A hölgy mélyen - a szíve legmélyén - már megtalálta a békét, mire egész életében vágyott. Már készen állt és végre úgy döntött, eljött az ő ideje.
De előtte még segíteni akart ezen a szegény, megtört fiún.

Mindig is nagy hatalommal rendelkezett, ám azzal tisztában volt, hogy amire most készül, azért az életével fog fizetni.
Ám a jó érdekében nyugodt szívvel áldozta volna föl mindenét.

- Hallgass meg kérlek Yiling Pátriárka! Csupán egy éjszakára kapsz tőlem időt. Naplementétől napnyugtáig. A sötétség lesz az, mi visszahozza a testedet eme világba. Ám amint napfény éri bőrödet, visszakerülsz oda, ahol egészen idáig tartózkodtál.

- Maga el tudja érni, hogy lássanak az emberek? - Wei Ying szemei felcsillantak és meglátta a reményt, képzeletében pedig megjelent egy boldog találkozás képe - Tényleg képes lenne erre?

- Igen, ám ez az eljárás rendkívül rövid ideig tertható fent, ezért kapsz időt eldönteni, hogy belevágsz-e. Amennyiben belevágsz, de nem jársz sikerrel és nem találod meg a békédet, örökre szellemként maradsz itt a földön.

Wei Wuxian háta borsódzni kezdett. Erre az eshetőségre inkább nem is akart gondolni.
Hogy örökre itt maradjon, teljesen magányosan? Azt már nem!
Annál már a halál is jobb!

- És mi van, ha sikerrel járok?

- Abban az esetben békében hagyhatod el a földet. Amint fölkel a nap, te végleg eltünsz erről a világról. Nevezhetnénk ezt egy második halálnak, kicsit szebben fogalmazva pedig egy második búcsúnak. Szíved szabaddá válna és végül képes lennél egy új életet kezdeni. Egy új testben, egy új helyen.

Egy új életet?

Annyi mindent átélt már ebben az életben. A nulláról, kezdte és lássuk, meddig is jutott el a mai napig. Olyan erőre tett szert, melyet nem birtokolhat akárki ám számtalan hibát is elkövetett. Temérdek halálért volt felelős és sok vér tapadt már kezeihez, ő mégis próbált jóként élni. Segíteni azoknak, kik rászorultak és gyűlölte, ha valaki ítélkezni kezd az emberek felett.
Hisz mind egyformák vagyunk! Egy bolygó, egy nyelv, egy múlt.
Őt mégis mindig elítélték, megszólták, vagy éppen irigykedtek tehetségére és soha sem érezhette felszabadultnak magát.