A pénzérmék hangtalanul hullottak alá a sáros talajra. Fényüket elnyelte a szürkület és a kosz. Egyik követte a másikat, apró nyomokat hagyva a tulajdonosához vezető úton.
Youran az út végén járt már, ám szeme sarkából egyre inkább látta kirajzolódni üldözőit.
Ráküldték a rohadt harcosokat! Hogy iktassák ki akár egy porszemet, mi a gépezetbe kerülve akadályozza tökéletes működését.
Rohant, már nem érdekelte ezek után mi lesz, ő csupán el akart menekülni.
Az érmék csilingelve értek talajt, amint a fiú lábai az oly ismerős kőlépcsőhöz értek. Az arany megcsillant az esőben, majd koppant, ahogy a nedves cseppek mellett a földre esett.
Kiáltások hallatszódtak és léptek dübörgése zengte be a csendes völgyet. Az indulatok dörögtek, akár a fejük felett tomboló vihar.
A szél tépte a hófehér ruhákat és lobogtatta az éjfeketéket.
Léptek koppannak, kardok csörrennek, cseppek pottyannak a fegyverek markolatára és tulajdonosaik feje búbjára.
Egy fiú pedig feltépve az öreg és megviselt faajtót, lép be a fényben úszó házba.
A hatalmas csattanást síri csend fogadja. Az eső kopog az eget pedig villámok szelik át, ám a ház belseje néma marad. A fények kialudtak az élet pedig eltűnni látszik, akár egy rég elhagyott lakásban.
A fiú beljebb trappol felverve a holt némaságot. Kiállt, ám választ nem kap.
Egyedül van.
Kintről hangosodó csobogás és kardcsörgés szűrödik be.
Tehát végül utolérték!
Döngő léptekkel szeli át az apró étkezőt, majd az ajtót feltépve ront be a nappaliba.
A földön egy nő ül, fiát szorítva.
A másik fiát.
Szemei behunyva, karjai vasmarokként, védelmezően szorítják a fiatalabbat.
- Anya....én hazaértem!
Az éjszakát sikoltás rázza meg és hófehér fény világítja meg a szobát.
Ám a padlón egy vértől és mocsoktól áztatott gyilkos guggol.
Nem egy gyermek, kit anyja szívesen karjaiba zárna.
Egy kíméletlen szörnyeteg.
~~~~~~~~~
Lan Zhan haja esőtől csapzott, hófehér ruháját pedig most sár mocskolja be. Izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokán, ám tekintetében félelem nem tükröződik.
Elhivatottan sorakoztatja fel harcosait, parancsokat osztogat.
Nem mindennapi emberrel van dolguk. Egy igazi szörnyszülöttel.
És neki csupán egy célja van.
Teljesíteni akarja a küldetést és elfogja a célszemélyt. Semmi több.
Belül a düh forró lángjai marcangolják, elméje azonban sziklaszilárdan tartja benne a lelket. Csak a célra kell fókuszálni!
Most nem inoghat meg!
Kardját görcsösen markolja, de tekintetét nem veszi le az apró fa tákolmányról, mi pont előttük foglal helyet.
Az eső az arcába vág a szél pedig felkapja nedves hajtincseit és rángatni kezdi őket.
Újabb hatalmas mennydörgés rázza fel a környéket, ám most nem marad kővetkezmények nélkül.
A szél szívbe markoló sikoltást hoz magával és visszangozva viszi tova a távolba.
- Indulás! - a parancs életbevágó, így kénytelen kiadni.
Valaki veszélyben van és ha most nem cselekednek, akkor még sokan mások is abban lesznek.
KAMU SEDANG MEMBACA
Csak egy napot! (The Untamed fanfiction)
Fiksi Penggemar~~Félbehagyva(Nem, nem lesz folytatás. Soha.)~~ Lan Zhan évek óta mást sem csinált, csak barátja után kutatott, ám lassan reményét veszti és belefárad a szüntelen utazásba. Évek után először hazalátogat, hogy egy kis nyugalmat nyerjen, ám az égiek e...
