Leedo × Hwanwoong | Prince (Fordítás)

🌙 7

- Jó reggelt Keonhee herceg – hajolt meg Xion a folyósón.
- 'Reggelt Xion. – köszöntötte Keonhee egy mosollyal. – Hol van Hwanwoong?
- Még nincs fent, szerintem. – válaszolt Xion.
- Megértem. – mondta Keonhee. – Mond majd el neki, hogy szeretnék vele beszélni vele.
Xion meghajolt és Keonhee elment.
- Hwanwoong még mindig alszik? – Leedo mély hangja megijesztette Xiont.
- Igen... Uh, megijesztettél... - fogta a mellkasát Xion.
- Hwanwoong azt mondta nekem, hogy álltalában korán kel fel. – nézte Leedo Xiont.
- Néha sokáig alszik. – magyarázta meg Xion. – Problémái vannak vele...
- Tudod, hogy mi az?
Xion lehajtotta a fejét:
- Sose hagyja, hogy meghallgassam a problémáit. Ezek az évek alatt ő küzdött meg velük.
Leedo teljesen elveszett a gondolataiban.

- Hwanwoong... ébren vagy? – kopogott az ajtón Leedo.
Semmi válasz.
„Talán beteg? Hisz rosszul érezte magát tegnap..." – gondolta Leedo. – „Le kéne ellenőriznem a biztonság kedvéért."
- Herceg...? – Leedo halkan beszélt az ajtót kinyitva, belépve meg pillantotta a békésen alvó Hwanwoongot az ágyán.
Nem tudta megállni, hogy közelebb lépjen és megcsodálhassa a herceg csodaszép arcát.
Hwanwoong úgy nézett ki, mint egy ártatlan angyal, a bőre sima volt és selymes, a haja meg puha volt és szőke...
Leedo halványan elmosolyodott a csodaszép látványon, sok mindenért csodálta Hwanwoongot.
„Ő olyan kedves, félénk, okos, ártatlan, mint egy gyerek... Hogy lehetséges, hogy egy ilyen tökéletes ember létezik ebben a zavaros világban?" – gondolta Leedo, nem tudva, hogy gondoskodóan és gyengéden simogatja a herceg haját.
A herceg lassan kinyitotta a szemeit és észrevette Leedot.
Csak figyelte Leedot, amíg fel nem tűnt nekik, hogy túl sokáig bámulták egymást.
- Nem akartalak felébreszteni, bocsánat – kért bocsánatot Leedo a hercegétől.
- Semmi baj, úgy is fel kell keljek. – ásított Hwanwoong. – Hány óra van?
- Umm, azt hiszem 10...
- Oh, túl sokat aludtam... - sóhajtott Hwanwoong felkelve.
- Herceg...
- Hm?
- Minden rendben van? Általában hamarabb kelsz fel és tegnap rosszul érezted magad.
- Rendben vagyok, ne aggódj – ásított újra Hwanwoong.

- Látni akartatok, bátyám, apám – köszöntötte őket a nappaliban Hwanwoong.
- Ülj le. – mondta a király és kortyolt egyet a borából. – Keonhee, magyarázd meg a helyzetünket.
Keonhee bólintott és az öccsére nézett.
- Twilight elvesztette a királyukat. – beszélt Keonhee figyelmet kapva Leedotól, aki Xionnal állt a fal mellet. – Twilight jövőbeli királya Kim Gunhak, most egy üzleti úton van, de amint visszatér valószínűleg meg fog támadni minket.
- Miért? Miért tenné ezt? – kérdezte Hwanwoong értetlenül. – Nem tettünk semmit sem ellene, vagy Twilight ellen.
- Ez igaz, de a volt király gyűlölte a családunkat. – mondta Keonhee. – A fia folytatni fogja ezt „hagyományt" és majd megpróbál elpusztítani minket.
- Nem hiszem, hogy az új király ilyet csinálna, nincs semmi oka, hogy gyűlöljön minket. – Hwanwoong nem volt hajlandó elhinni, amit a bátyja mondott.
- Öcsém... Tudom, hogy folyamatosan a jót akarod megtalálni az emberekben, de ez egy komoly probléma. – sóhajtott Keonhee. – Gunhak a király történeteit és hazugságait hallva nőtt fel. Azt hallottam, hogy a király kényszerítette, hogy harcoljon kicsi korától. Ez azt jellenti, hogy egy képzett harcos.
- Először beszélhetünk vele – ajánlotta Hwanwoong. – biztos vagyok benne, hogy hallgatni fog ránk, végül is ő is egy ember.
- Biztos az? – nézett Keonhee Hwanwoongra, ezzel szótlanul hagyva a fiút.
- Bármi is történik Twilight és köztünk ennek a királyságnak kell nyerni. – szólalt meg a király egy hosszú szünet után. – Követni fogjuk a hagyományunkat és meg fogjuk védeni a létezésünket. Hwanwoong, te vagy a titkos fegyverünk és mindenki rád fog támaszkodni, ha Oneus válságos helyzetbe kerül.
Hwanwoong egy kicsit mérgesnek tűnt, de lassan bólintott.
Leedo teljesen meglepődve és zavartan bámulta őket.
„Titkos fegyver? De neki nincsenek harci képességei." gondolta.