Leedo × Hwanwoong | Prince (Fordítás)

🌙 8

- Minden rendben van? – kérdezte meg Xion Leedot a megbeszélés után.
- Igen, csak aggódom Hwanwoong miatt. – válaszolt Leedo a király szavain gondolkodva. – Túl sokat várnak el tőle, ez nagy nyomás.
- Tudom, ez valószínűleg azért van, mert fel akarják készíteni a trónra. – gondolkodott el Xion az okon.
- Azt hiszem...
- Leedo, mennyünk ki. – Hwanwoong hangja megijesztette őket.
- Én...? – kérdezte Leedo bután.
- Őr vagy, vagy nem? – kérdezte meg Hwanwoong Leedot.
- Oh igen... - Leedo teljesen elfeledkezett a pozíciójáról az Oneus Királyságban.

A lélegzetelállító természeten sétáltak keresztül.
- Miért vagy ilyen halk? Úgy nézel ki, mintha a háború mindjárt elkezdődne. – Hwanwoong észrevette Leedo ideges hangulatát.
- Nem az... Én csak aggódok miattad. – sóhajtott Leedo.
- Oh, miért? – pislogott Hwanwoong értetlenül. – Nekem itt vagy te, hogy megvédj. Jobb, ha magad miatt aggódsz.
Leedo elkezdett nevetni.

Úgy döntöttek, hogy leülnek a közeli padokra beszélgetni.
- Te mit csinálnál ebben a szituációban? – kérdezte meg hirtelen a herceg Leedot.
- Ummm...Uh... - Leedo rosszul érezte magát, amiért hazudott neki. – Én ezt nem tudhatom, csak egy egyszerű...
- Azért kérdezlek, mert szeretném tudni a gondolataid erről.
Leedo sóhajtott egy nagyot és válaszolt:
- Türelmesnek kell lenned. Biztos vagyok benne, hogy Twilight nem fogja megtámadni Oneust okok nélkül és lehet, hogy előbb megpróbálnak beszélgetni.
Hwanwoong bólintott:
- Ezt gondoltam én is. Nem akarok elpusztítani olyan embereket, akik azért harcolnak ellenünk, mert rosszat hallottak a családomról.
- Elpusztítani? – ismételte meg Leedo nézve az előtte lévő herceget. – Meg tudod magyarázni nekem, hogy mit értett a király a „titkos fegyver" alatt?
- Csak annyit mondhatok, hogy van valamim, ami egy kis fölényt ad, ami a legtöbb embernek nincs. – nézte a herceg a földet. – És nagyon szeretném, hogy nem legyen. Semmi jóval nem szolgál ez a körülöttem lévőknek.
- Nézd, bármi is ez rendben van. – mondta neki Leedo. – Nem kell nekem elmondanod, de megígérem, hogy nem kell majd használnod.
- Hogy ígérhetsz meg valami ilyesmit? – kérdezte a herceg ránézve.
- Mert meg foglak védeni.
- Én tényleg szeretném elmondani neked, de nem néznél rám ugyan úgy, mint ezelőtt. – mondta Hwanwoong. – Még az édesanyám is megváltozott mióta megtudta az igazat. Elvesztette a józan eszét és elrabolt engem... Aznap ismertem meg a kis megmentőmet az erdőben.
Leedo nagyon sápadtnak és meglepődöttnek tűnt, sose számított valami ilyesmire...
Azon a napon... Ezért sírt Hwanwoong egyedül az erdőben...
- Miért rabolt volna el? – Leedo nem tudta megérteni a herceg anyját.
- Csak meg akart bizonyosodni, hogy Keonhee gond nélkül lép a trónra. – a herceg szemei tele voltak szomorúsággal miközben beszélt róla. – Egy normális családot akart, nem hibáztatom emiatt.
- Te is normális vagy – tiltakozott Leedo.
- Az a fiú mentett meg, miatta az apám képes volt megtalálni, hogy hol vagyok. Az édesapám gyorsan megtalált engem és az édesanyám előttünk lett öngyilkos, az utolsó szavai ezek voltak „Megátkozlak, hogy egyedül és boldogtalanul halj meg.".
Leedo nem tudott semmit se mondani, teljes sokkban volt.
Sose gondolta, hogy valami ilyen történt volna az élénk és kedves Hwanwoonggal, szörnyű emlékek...
Az a kegyetlen nő...
Leedo közelebb húzta magához és megölelte a haját gyengéden simogatva.
- Megígérem, hogy mindig veled leszek. – suttogta Leedo szorosan ölelve a kicsi hercegét. (fordítói megjegyzés: MINDIG vele lesz, azaz még a zuhany alá és az ágyba is követi sorry...not sorry)
- Köszönöm – mondta halkan Hwanwoong.

A csodálatos nap élvezésével akarták tölteni az idejüket.
- Az egész napot beszélgetéssel és sétálással töltöttük. – említette meg Leedo az alacsony herceg mellett sétálva.
- Oh! – a hercegnek hirtelen eszébe jutott valami és a zsebébe nyúlva kezdett el keresgélni. – Meg akartalak kérdezni a térképről, amit elejtettél a Valkyrie közelében, ahol először találkoztunk.
- Térkép...? – kerekedtek el Leedo szemei. – Az én...térképem...?
- Igen... - Hwanwoong felmutatta az ismerős térképet a Twilight szimbólummal. – Meg tudod magyarázni?
- Én...Én...az...umm... - hebegett Leedo a szavakat keresve.
- Rendben van, én megértek mindent. – a herceg megijesztette Leedot ezekkel a szavakkal. – Elloptad valakitől és arra használtad, hogy megtaláld Oneus Királyságot, mivel jól fizető munkára volt szükséged.
- Én nem vagyok tolvaj...! – Leedonak leesett, hogy mit is mondott. – Oh... hát rendben, igen, elloptam ezt az egy dolgot.
- Egy dolog vagy kettő, akkor sem helyes dolog. – nézett rá a herceg. – Sajnos nem adhatom vissza neked. Ha valaki meglátja, akkor könnyen árulással vádolhatnak.
- Oh, ugyan – panaszkodott Leedo. – Mi van, ha tudomást szereznek a kis állatkertedről?
A hercegnek elállt a lélegzete:
- Hogy mered...
- Csak add ide nekem. – ragaszkodott hozzá Leedo.
- Nem – utasította el a herceg játékosan lengetve a térképet. – Előbb el kell kapnod engem.
- Az nem lesz olyan nehéz – gondolta Leedo a kis testre nézve.
Látszólag, ugyan is a herceg gyorsabb volt, mint Leedo gondolta.
- Mennyi energiád van neked? – kérdezte Leedo kifulladva.
- Mi a baj vén trotty? – ugratta a herceg.
Leedonak elállt a lélegzete:
- Oh, te...
A herceg elfáradt, ezért úgy döntött, hogy elbújik.
Leedo a szénásszekérben talált rá.
- Gyors vagy, de ügyetlen. Azt hitted, hogy nem tűnne nekem fel a hajad a szénában? – ment közelebb Leedo a szótlanul maradt herceghez.
Leedo meg volt lepődve, hogy ezernyi csillagot láthatott a herceg szemeiben.
Csak Leedora koncentráltak, amitől Leedonak gyorsabban kezdett el verni a szíve.
Teljesen el voltak veszve a saját kis világukban egy ideig, nem törődve vele, hogy valaki megláthatja őket így.
Leedo kifésülte a herceg haját, ezzel eltávolítva a szénát belőle.
Azt remélte, hogy a herceg nem hallja meg a hangos szívdobogását, azonban azt nem tudta, hogy a hercegé hangosabb.
A herceg nagy biztonságban és kellemesen érezte magát Leedo közelében, a szíve sosem bolondult meg valakiért ennyire.
Érezte ahogy elpirul Leedo ujjai miatt, amik még mindig a hajában voltak.
- Um... kezd későre járni – a herceg megpróbálta elrejteni vörös arcát. – Vissza kéne mennünk.
Leedo bólintott és megfogta a kezét, hogy lesegítse a szekérről.
- Köszönöm a mai napot. – mosolygott a herceg Leedo, aki bólintott:
- Remélem több napot is együtt fogunk majd tölteni.

„Mit kéne tegyek?" gondolta Leedo. „Hwanwoong előbb vagy utóbb meg fogja tudni rólam az igazságot... Annyira csalódott és szomorú lesz."
Leedo leült a kastély előtt, a teliholdta nézte az égen.
„Kérlek segíts nekem." sóhajtott Leedo. „Mindig hozzád beszélek, ha van valami a gondolataim közt, ami zavar. Nem akarom megbántani a hercegem, én meg akarom védeni és boldoggá akarom tenni. De... Egy óriási hibát követtem el, hazudtam neki ez idő alatt és nem fog megbocsájtani, ha rájön az igazságra. Teljesen el fogja veszíteni a bizalmát bennem. Tudsz segíteni nekem? Adj nekem egy jelet, ha minden rendben lesz. Bármilyet."
- Leedo! Hol vagy?! – hallotta meg Xion mérges hangját. – Mit csinálsz te itt?!
- Semmit! Olyan boldog vagyok, hogy láthatlak. – zavarta össze Leedo a szolgát.
„Jel vagy nem, mindent meg fogok tenni, hogy veled lehessek." gondolta Leedo a hercegére gondolva.