Bárkivel szembe szállok érted

Felkavaró jelenség

Levi:

Felkelni megint,bekapni pár falatot aztán elindulni az iskolának nevezett vesztőhelyre ,tanulni a sok felesleges szart,dolgozni és aludni megint és megint ebben a végtelennek tűnő körforgásban. Csak éld túl a mai napot! ez már jelentéktelen ha ennyiszer ismételgetem hiába nyugtatom magam egyszerüen nincs cél vagy motiváció. Elindultam a suliba a portás banya rögtön felküldött az igazgatóhoz amiért megvertem tegnap délután azt a nagyszájú gyereket az Ervintől kapott fejmosás után indultam az osztályomba azonban most lefelé menet egy ismeretlen tűnt fel előttem kicsit hogyan is mondhatnám elveszettnek tűnik nem nem is ez a jó megfogalmazás elvarázsoltnak nevezném mint aki teljesen máshol jár tch lehet eltévedt a vakarcs ezért észhez térítettem kicsit nem mintha nem tudtam volna kikerülni.

Leérve az osztályba egyből kapkodásra lettem figyelmes megint

-Levi gyere menyünk már össze leszünk vonva a 10.-esekkel nincs itt a föci tanár-ordítozott Hanji az apró baráti társaságom egyik tagja egyébként nem lepődöm meg a héten két földrajz óránk szokott lenni de abból legalább egyszer hanem mindkét alkalommal álltalában dolga van így mindíg rá sózza az osztályt egy másikra és mivel tanárnő mostanában cimborál az irodalom szakos tanárral nem csoda hogy az ilyenkor 10.-eseknél óráttartó pletykás barátnője nyakába varr. Így hát lementünk elfoglaltuk a hátsó padokat miközben Hanji fecsegését halgathattam egész végig. Az óra elkezdődött mi pedig "foglaljátok el magatokat valamivel csöndben" címszóval telóztunk vagy aludtunk a hátsó sorokban. Alíg telt el negyed óra mire halk kopogásra lettünk figyelmesek a tanár oda vetette a kint várakozónak hogy jöhet mire belépett a reggeli bamba fiú aztán meghajolt, meghajolt? de komolyan ebben a suliban ki csinál már ilyet kapott is néhány mi a szart csinálsz pillantást tőlünk ilyen illemtúdó gyerek is csak ritkán keveredik közénk bemutatkozott közben a mellettem ülő pápaszem olyanokat motyogott hogy nem lehet, ő lenne? de a srác szeme is meg akadt Hanjin ezután úgy érte őket a felismerés mint villám csapás kiderültek dolgok például gyerekkori barátok és szomszédok voltak. Be kell vallani mikor azt kérdezte pápaszemtől hogy megbukott e az még engem is meg nevettetett de az arcom eltakartam hogy ne lássa senki viszont amikor bocsánatot kért egy kissebb sokkal ért fel nálam oldalra döntötte a fejét és elmosolyodott most komolyan? Még jó hogy takartam az arcom mert éreztem, hogy égni kezd jézusom még egy kölyök kutya sem ilyen aranyos. Az óra további részében miután Hanji jól hátba veregette Erent. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy arrafelé ne pillantsak néha vonzotta a tekintetet habár semmi különös nem volt rajta, átlagos gyerek volt

 mindennapi öltözékkel átlagos frizurával, különleges smaragd zöld íriszekkel és mosolygós ajkakkal elképzelni nem tudom minek örül ennyire de ez valamiért engem is melegséggel tölt el.

Az órának vége de Hanji oda akar menni a kölyökhöz mi meg hát mindíg eggyütt lógunk így én is oda mehetek hozzá.

-Eren hogy, hogy átíratkoztál? -fagatta a pápaszemes

- Hanji san kérlek hát nem örülsz, hogy látsz?-dönti oldalra a buksiát szomorú fejet vágva nála ez valami szokás?

-dehogynem drága csak nem értem és év közepén és miért nem üzentél vagy valami?

-hogyan is írhatnék neked mikor semilyen elérhetőséget nem váltottunk illetve honnan szereztem volna tudomást az itt létedről?

-naa Eren kérdésre nem ér kérdéssel válaszolni-dühöngött barátom

-valóban és nem is illendő viszont rájöhetnél magadtól is hogy szándékosan kerülöm a válasz adást-komolyan? Direkt csinálta? annyira udvarias, hogy egyeltalán nem érződik ki belőle -örvendek a találkozásnak Eren Jaeger vagyok megtudhatnám kihez van szerencsém?-nyújtja kezét felém

-Huh mi az?-kérdeztem flegmán a látszatot fenn tartva

-naaa Rivaille ne legyél ilyen az én kis barátommal-karolra át a srácot-és nyugi Eren ő igazából egy jó srác-magyarázott tovább Hanji mire a kölyök csak bólintott és újból nekem szentelte a figyelmét

-akkor legyél a "Mogorva törpe király"-

-hogy minek neveztél?-kérdeztem de a csengő félbe szakított erre pápaszem elkezdett kifelé húzni a teremből a folyoson sétálva egyszercsak megszólalt

- hé,hé Levi én sem tudtam volna jobb nevet kitalálni neked hahaha-nevetett fel mire visszaszóltam volna de folytatta

-de tudod örülök hogy jólvan és el volt nélkülemis huuh hála az égnek féltem milessz miután elköltöztünk hiszen az apja akkoriban halt meg-szomorodott el barátom

-mi?- lepődtem meg majd beléptünk a terembe miközben a gondolataim a különös srác jelensége körül forogtak.