Bárkivel szembe szállok érted

Fantázia és újdonságok

Felkelek a hajnal első sugaraira körbe tekintek a szobámban amit legtöbben raktárnak neveznének egy személyes ágy, ruhás szekrény ami olyan kicsi, hogy ruháim kiborúlnak belőle ha kinyitom valamint a drága piciny éjjeli szekrényem amin laptopom és lámpám hever. Felmerülhet a kérdés akkor ez a gyerek egérlyukban él vagy mi foglal olyan sok helyet? A fel nem tett kérdésre egy hangverseny zongora a válasz a Yamaha márkájú fekete szépség valamint a néhai Jaeger könyvesbolt válogatott darabjai melyből most két polcnyi könyv van a szobámban.

"Tiszta lappal kezdeni" jut eszembe anya tegnapi hozzám fűzött utolsó gondolata és lám ma beléphetek az új iskolámba igaz már bőven évközben vagyunk de a helyzet a régi sulimban tarthatatlan volt mindíg megtaláltak a zaklatók sokszor mentem haza megverve aztán anyu bement de spiclinek lettem nyílvánítva így aki addig nem akkor biztosan kipécézett magának.Ez az oka a távozásomnak. Anyu azt mondta ezuttal próbáljak meg barátkozni ne csak a könyveimbe bújva éljek a saját kis világomban emlékszem mikor erről folyt a beszélgetés anyukám mérgesen rámkiabált "amíg nincsenek barátaid nincs könyv sem" erre elnevettem magam a mondat második fele miatt hisz kihallott már olyat hogy a szülő ilyet mond a gyerekének eltiltva az olvasástól. A kellemes emlék hatására hatalmas mosolyra húzódtak ajkaim de az is közbe játszhatott hogy legalábbis egy kicsit nem kell tartanom a zaklatástól. Immár útra készen meneteltem az iskola felé kis izgalommal megspékelve ahova beérve rögtön a portás mogorva arcával találtam szembe magam egy jó reggeltel és nagy mosolyal köszöntöttem mire egy ebbe meg mi ütött fejet kaptam válaszul amit nem értek miért? ebben a suliban nem szokás köszönni illetve, hogy nem köszönt vissza az már az illemet minősíti,"pocsék" nyugtáztam magamban viszont a portásnénit elkönyvelhetem egy trollnak innen már csak a fantáziámra bíztam a dolgot szóval a portás egy papírt nyomott a kezembe de azt mondta előbb menjek fel az igazgatóhoz ami az elmémben lefordítva a kapu őre egy küldetést adott miszerint járúljak az uralkodó színe elé majd folytassam utamat a 113-as számot bírtokló rejtett ajtó felé így hát elkezdtem megmászni a Trosti kastély meredek lécsőit. Ahol megannyi új szerzetet véltem felfedezni a lépcső minden fokán mintha újabb szikla darabot kellene tovább vinnem, utam viszont nem várt akadály keresztezte egy fekete hajú alacsony herceg személyében

-húzz arrébb kölyök-mire én arrébb slisszoltam habár még volt elég hely a lépcsőn és elsétált mellettem mintha láttam volna egy pillanatra köpenyét meglebbeni mellettem viszont mikor újra a célom felé vettem az irányt elneveztem a mogorva törpék kiralyának. Bekopoktam az uralkodó rezidenciájára aki bebocsátást engedett nekem én pedig amint beléptem meghajoltam előtte amire ő is csak nagyon meglepetten nézett rám ó szóval modortalan császár örvendek a találkozásnak.

-Te lennél az új növendék?-kérdi

-Én lennék az Eren Jaeger vagyok

-A papírjaidat  add majd oda az osztályfőnöködnek és itt egy dokumentum amin a házirend található a könyveket a könyvtárostól a délután folyamán átveheted minden világos?

-mindent értetek köszönöm a tájékoztatást ha ennyi a mondanivalója akkor távoznék-válaszoltam és indultam volna kifelé de utánnam szólt

-hmm érdekes gyerek vagy te nagyon örülök hogy egy ilyen növendék fog az iskolámba járni Eren Jaeger igaz? megjegyezlek magamnak-mosolyodott el én biccentettem eggyet elköszönés képp aztán kimentem "fura császár" jegyeztem meg magamban. Majd megindultam a rejtett ajtó felé ahova még két lépcsősor és egy keskeny folyosó vezetett be kopogtam egy "gyere" után beléptem ahol illedelmesen meg hajoltam és köszöntem a leendő osztálytársaimnak erre rengerteg diák fucsa pillantásokkal illetett szóval nincs hajolgatás mert hülyének néznek nyugtáztam magamban bemutatkoztam és körül néztem láttam a reggeli törpe királyt és örömteli meglepetésemre egy ismerős embert is találtam a sok ismeretlen között.

A szomszédom és barátom volt az nagyon régen elköltözött de bárhol megismerném ő is rám ismert mert felpattant és ordítozni kezdett

-Eren hát ezt nem hiszem el komolyan egy iskolába fogok járni az én gyerekkori játszópajtimmal?

-Hanji-san te megbuktál?-csodálkoztam azon hogy az osztályomban van erre mindenki nevetni kezdett

-Eren ez kegyetlen volt rögtön erre tudsz gondolni ha nemtudnád nincs itt a tanárunk így ezen az órán össze vagyunk vonva-magyarázott zavartan és kissé elkeseredve

-ó ezesetben az elnézésedet kérem Hanji-san-biccentettem oldalra a fejemet egy mosolyal az arcomon

-ez az én hercegem hehehe semmi baj Eren semmi az ég világon- jött oda hátbaveregetni én pedig leültem egy üres padba

Boldog vagyok a tudatól, hogy van itt valaki akit ismerek így nem egyedül fedezem fel az ismeretlen környezetet plusz pont a legnagyobb felfedező társmmal és ez már egy barát szóval olvashatok is.