Bárkivel szembe szállok érted

Kétségbeesés lángjai

Levi:

Már egy hónapja ugyanolyan minden mint régen és újfent megállapíthatom hogy Hanji a legjobb barát még a kölyökkel sem foglalkozik csak akkor mikor valamiért nem jövök suliba amúgy is ott van neki Armin meg a húgom mondjuk mikor a szőke át jön hozzánk néha felmerül, hogy Eren nem nagyon foglalkozik velük pedig mikor idejött másra számítottak.

Hát végülis én sem gondoltam ilyen antiszociálisnak.

-jaaj Levi én úgy unatkozom-nyújtózott el mellettem legjobb barátom 

-jól hallottam? Unatkozik Hanji akkor jöjjön és megfeleltetem- erre nevetnem kellett ezt neked pápaszem

-jajj én n...nem tanultam tanárnő

-ó akkor azt hiszem be kell írjam az egyest majd máskor ha unatkozik tanul- a tanár épp elővette a naplót mikor a tűzriadót jelző csengő megszólalt még az a banya is meglepődött lehet nem gyakorlat? Tch feléghetne az egész kóceráj egyszer az életben.

"Szépen"mentünk ki az udvarra már lehetett érezni a füst szagot a kémia teremből pár gyagyás szaladt ki azt kiabálva "mi gyújtottuk fel, mi,, dicsekedjetek vele ügyesek vagytok mondhatom az eszetek annyi amennyi látszik.

Lassan mindenki kint sorakozott szememmel a húgom osztályát kerestem hogy jól vannak e azok ketten vagy inkább hárman.

Armint és Mikasát lattam Eren meg biztos meglapul valahol mondjuk elég magas fura, hogy nem látom vissza vezetem tekintetemet húgomékra aik össze vissza kapkodják a fejüket és megindultak felénk.

-hé Hanji nincs veletek Eren véletlenül?-kérdezték

-nincs itt miért nem az osztályal van?- kérdezi pápaszem idegesen mire én is el kezdtem az lenni az épület felé néztem ahonnan már nagyban dőlt a füst és lángok csaptak fel a tanárok ordítoztak hogy megszámolnak minket úgyhogy álljunk sorba. 

-héj oda nézzetek-kiabált egy gyerek az ablakokra mutogatva mire többen odakapták a fejüket mi is. Azt vettük észre hogy egy barna hajkorona hajol ki az ablakon hát persze, hogy Eren volt az épp kimászott a párkányra amin sikeresen meg is csúszott. Hirtelen elképesztő mennyiségű aggodalom lett úrrá rajtam fel akartam szaladni hogy lehozzam annyira félt a válla rázkódott a sírástól erősen szorította a párkányt és nem merte vissza emelni a lábát a tanár csak ordított, hogy tartson ki mert mindjárt itt lesznek a tűzóltók.

Közben a füst végig áramlott felé ő meg csak köhögött felakarok menni hozzá és megmenteni nem akarom, hogy bármi baja essen hisz ilyen érzéseket még senki sem válltott ki belőlem muszáj bevallanom magamnak fontos nekem a kölyök, már csak a tudat is hogy egy iskolába járhatok vele. Hangos szirenát hallottunk meg hála égnek megérkeztek a tűzoltók a tanár mutogatott Erenre mire ők egy ponyvát kezdtek kifeszíteni mikor készlettek vele megafonnal kiabáltak neki, hogy ugorjon le de ő csak összeszorított szemekkel fázta nemlegesen a fejét. Ideges lettem és féltettem még jó, hogy nem meri de ha nem tudott kijönni a többiekkel együtt akkor válaja a következményeket elvettem a tűzóltótól a megafont és én kiabáltam fel neki

-NA IDE FIGYELJ KÖLYÖK HA MOST AZ EGYSZER NEM SZEDED ÖSSZE A BÁTORSÁGODAT AKKOR BIZTOS HOGY BAJOD ESIK MÁRPEDIG AKÁRMILYEN ANTISZOCIÁLIS IS VAGY VANNAK BARÁTAID IDELENN AKIK AGGÓDNAK ÉRTED ÚGYHOGY FOGOD MAGAD ÉS AZONNAL LEUGRASZ!- ordítottam torkom szakadtából mire csak rám szegezte könnyektől csillogó íriszeit -kérlek Eren-motyogtam immár magamban.

Mire ő lassan felállt amit mindenki feszülten figyelt de ahelyett, hogy ugrott volna előre nyújtotta karjait mintha megakarna fogni valamit a napot majd elmosolyodott és elengette magát annyira abszurd ezt mondani de ő tényleg békésen zuhant mint egy angyal elképesztő látvány volt biztos vagyok benne, hogy nem e világi. Puffanva ért ponyvára a fiú annyira könnyű volt alig süppedt be alatta a lábam magától vitt rögtön odaszaladtam hozzá a nyomomban Hanjiékkal amint óvatosan letették a földre én a karjaimba vettem mire a diákok hangos húúú-zásba kezdtek komolyan állatok mitkell rögtön a baromságokra gondolni viszont Eren tényleg olyan vékony mint aminek látszik alig lehetett benne negyvenhét-nyolc kiló. Odébb mentünk vele mikor a tüzet oltották tanárok és diákok egyaránt érdeklődtek a hogyléte felől mire az ő válasza minden esetben ,,jól vagyok csak megilyedtem" és ehhez hasonlók voltak. Az igazi döbbenet akkor érte ötös osztagunkat mikor Ervin odajött

-Hogy van fiatal ember?

-jól vagyok köszönöm-válaszolt a kölyök kedvesen

-akkor jó örülök-simított végig Eren arcán mire a szemeim kimeredtek és gyilkos tekintettel néztem a vággyal teli szemébe v...várjunk csak vággyal teli? Miért foglalkozik egyeltalán vele ez nem vall rá mit tervezel te perverz? Elsétált mire mi döbbenten bámúltunk a kölyökre a történteket ő is értetlen fejjel konstálta. Szemei egyszercsak elkerekedtek kifújta a levegőt és táskáját levéve a hátáról túrkálni kezdett benne elővett egy könyvet abból is egy összehajtott papírlapot amit aztán a melkasához szorított a könnyei is megeredtek majd megszólalt-hála az égnek, hála az égnek-ismételgette a lapot szorongatva Hanji óvatosan kivette a kezéből majd széthajtotta egy kotta volt benne az alján a Grisha Jaeger név állt 

-szóval ezért-mondta Hanji és magához szorította mi hárman csak egymásra néztünk nem értettük mi folyik itt. Közben egy tanár felhívta Eren anyját és ő el köszönt tőlünk ami igazából nagyon cuki volt, mert mindannyiunkat eggyesével megölelt oda lepett hozzám is és magáhozvont amitől meglepődtem még vissza ölelni sem tudtam a meglepettségtől majd odarohant az anyukájához aki nagy hévvel szorította magához a fiát majd beszálltak a kocsiba és elhajtottak.

-mond csak Hanji miért szorongatta Eren azt a fecnit?

-Mikasa!-szóltam rá, hogy ne pápaszemet kérdezgesse erről

-semmi baj Levi-mondta nekem majd a gyerekek felé fordúlt-tudjátok az a fecni egy kotta és az apukája komponált ez az egyetlen amit írt ezért nagyon fontos számára biztos vagyok benne hogy nem bírta volna ki ha otthagyja 

-de hát táska nélkül indult el-szólt közbe Armin 

-akkor azért ment vissza-sóhajtja legjobb barátom. Közben mindenki elkezdett hazaszálingózni nyílván mivel mi mást tehetnénk kivételesen mindenkit hazavittem kocsival a szőkét és a vöröset letéve hazafelé vettük az irányt

-bátyó te nem szoktál így viselkedni-szólal meg párperc után Mikasa

-hogy?

-nem érdekelne senki testi épsége a barátaidon kívül nem, hogy nagytömeg előtt beszélj valakihez méghozzá kiabálva nem is beszélve arról hogy amikor lefelé zuhant tátott szájjal bámúltad és ott van még a tény, hogy az öledbe kaptad- sorolta észrevételeit

-jó, jó eléglessz azért segítettem neki mert a barátotok és Hanjié is oké?

-biztos nem érzel iránta valamit hiszen te mindkét nemhez vonzódsz

-Mikasa te hülye vagy csak segítettem mert bajban volt és a barátotok-szabadkoztam felháborodva

-akkor jó tudod ő…..ő az első fiú aki tetszik nekem, kedvelem-mondta hát ez nem igaz nem lehet hogy bejön neki az első srác akibe azthiszem én is belezúgtam most komolyan hogy verjem ki a fejemből ha egyre jobban elvarázsol? Nem versenghetek a testvétemmel egy valószínűleg heteró fiú kezéért.