And what about us?-jikook [SZUNETEL]

fourth

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Reggel van,érzem. De a szemem mégsem nyitom ki még. Csodálatos érzés már korán reggel gyomorgörccsel a hasamban ébredni,mondhatom.
Nem akarom. Nem akarok új iskolába menni,vissza szeretnék menni Busanba és azt kívánom bárcsak maradtunk volna a seggünkön.
Hallom amint a hálóból megszólal anya telóján az ébresztője. Sóhajt egy nagyot,majd elindul felkelteni minket.

-Jó reggelt! Jimin,gyere kisfiam-ébresztgetett.
-Mmh..-morogtam vissza-Megyek már. Menj csak,keltsd fel addig Cheolt.
Nyújtóztam még egyet az ágyamban aztán kikeltem és elindultam a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és nagy örömömre csodálatos karikák voltak a szemem alatt. Kösz,természet én is imádlak.
Gyors fogmosás után felöltöztem. Hálistennek ebben a suliban nincs sulis uniformis,így az első napra a választásom egy világoskék térdnél szakított farmerre és szintén világoskék,fehér vastag csíkokkal ellátott nagypulcsira esett. Hajamat szétszedtem,(mivel voltam olyan okos,hogy tegnap este még elalvás előtt befonattam anyával,hogy hullámos legyen)
így a mostmár kócosnak ható sötétbarna tincseimmel bámultam magam a tükörben,majd megragadtam a korrektoromat és apró háromszöget rajzoltam mindkét szemem alá, majd a kicsi szivacsommal alaposan elkentem. Kis habozás után úgy döntöttem,egy kis szőlőzsír még nem ártott meg embernek,főleg nem az én krokodilbőrhöz hasonló számnak. Visszarohantam a szobámba,felkapva a fekete Kanken táskámat még utoljára belenéztem a szekrényemen levő tükörbe.
-Huhh. Kérlek szerencse állj az én oldalamra ma-fontam össze ujjaimat szorosan becsukva a szemem.
-Hé,te meg kinek beszélsz? Imádkozol?Gyere már-röhögött ki Cheolmin.
-Jól van,csak fogd be.-értem oda hozzá.
-Minnie.Figyelj..Lehet róla szó,hogy nem beszélsz senkinek arról ami tegnap történt?-kérdezte komoran.
-Cheol,perszehogy,mégis hogy gondol-
-Okés,értelek. Na kösz.-szakított félbe,majd megpaskolta a fejem és lerohant a konyhába,én pedig a fejemet rázva mentem utána.

Anya lent várt és mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy szendvicset meg aprópénzt is. Kérdőn néztem rá mire értetlen arckifejezésemet látva válaszolt;
-Menjetek,a suli mellett van egy reggeliző,vegyetek magatoknak ott valami kis pogikat-mosolygott. Megvontam a vállam,majd elindultam kifelé.

Kikísért minket egészen az ajtóig,ahol aztán gondterhelten sóhajt. Cheol már kint várt az utcán,így anyához fordultam.
-Félsz,ugye?
-Jimin,ez.. Ez nem ilyen egyszerű. Tudod, jól hogy mi volt. Nem csak ti idegeskedtek ám. Tudod milyen ez egy anyának? Csak annyit kérek,hogy figyelj rá.-mondta,egy keserű mosoly kíséretében.
-Rendben,anya. Megígérem,hogy figyelek rá.-mosolygok rá halványan,megsimítom a karját és én is elhagyom a házat.

7:35. Igen,itt vagyunk. Állunk a hatalmas,narancssárga épület előtt zacskó pogácsával,mint két hülye.
-Minnie,ez az?
- Igen. Azt hiszem.-mondtam bizonytalanul.-Na,akkor szerintem menjünk be.
A folyosóra beérve,nem győztünk hova nézni. Nem csak kívülről olyan nagy. A folyosókon hömpölyög a diáksereg,a büféből kaja szag terjeng,ami kicsit fullasztó számomra ilyenkor.
Karon ragadtam Cheolt,mivel túlságosan belefeledkezett a lányok bámulásába, és sietős léptekkel megközelítettük az igazgatói irodát.

Bekopogtam a nagy barna faajtón és miután meghallottam a tipikus "Tessék" kiáltást beléptünk.
Bent ami fogadott minket az egyszerűen csodálatos. Úgy látszik a sulinak van pénze bőven. Az igazgató épp az asztalánál ült és valami papírokat töltött ki a reggeli kávéja mellett.
-Khm.. Jó reggelt,igazgató úr. Park Jimin vagyok,ő pedig itt az öcsém Park Cheolmin..-szólítottam meg.
-Áh,már vártam magukat. Foglaljanak kérem helyet-invitált beljebb minket.
-Sajnos a szüleink nem tudtak bejönni,mivel most költöztünk ide és anyáéknak is be kellett menniük a munkahelyükre.
-Ohh,semmi gond. Úgy vélem erre semmi szükségünk nem lesz.-mondta kedvesen,ami nem kicsit lepett meg-Viszont lesz itt még egy kis kitöltenivaló.
Először Cheol elé csúsztatta a lapot,amin csak az alapvető dolgok vannak (édesanya,édesapa neve,lakhelye,telefonszáma). Amíg Cheol töltögette a lapokat volt időm megnézni mindent az irodában. Sötétbarna falak,világosbarna tölgyfabútorokkal,fekete kiegészítőkkel. Hm,van stílusa az biztos.
A diri észrevehette,hogy nagyon nézem az irodáját és mosolyogva rám nézett,majd vissza a lapjaiba.
-Tessék,uram,befejeztem-szólt furcsán magas hangon Cheol.
-Köszönöm,tedd csak le. Fiúk,pontosan hány évesek vagytok? Jimin,te vagy az idősebb,ugye?
-Igen,én. Tizenhét vagyok,Cheolmin pedig nemsokára tizenhat.
-Értem. Akkor Cheolmin,te majd az 1.B-be kerülsz,a harmadik emeleten a negyedik osztályterem.Jimin,te a 2.A-ba,ami a második emeleten van, a második osztály.
-Köszönjük,uram. Akkor mi megyünk is.-álltam fel mosolyogva.
-Oh,Cheolmin,te kérlek menj. Jimin te pedig egy pillanatra..
Bíztatóan rámosolygtam az öcsémre és visszaültem a székre,és belekezdtem.
-Nézze,tudom,hogy hallott már arról mi volt az öcsémmel tavaly,de higgye el,ő jó gyerek csak rossz társaságba került,és-
-Tudom.–szakított félbe az igazgató-Erről csak annyit akartam,hogy szeretnék mindent elölről kezdeni,anélkül,hogy akár egy szó is esne a múltban történtekről.
-Oh. Értem-mondtam meglepődve.
-Most pedig menj fel az osztályodba.Remélem jól kijössz majd az osztályfőnökkel meg az osztálytársaiddal.-mosolygott rám én pedig vissza,majd felálltam és elindultam megkeresni az osztályomat.

Elmondani nem lehet mennyire ideges voltam. A folyosókon megbámultak,összesúgtak mögöttem,én meg csak próbáltam a földet nézni és nem belemenni senkibe.
A régi sulimban az egyik osztálytársam azt mondta,nem nagy valami félévkor átmenni egy másik suliba. Ja,tényleg nem az. Tök jó.Teljes relaxáció.

Amint felértem a második emeletre megkerestem a második osztályt és magamban imádkozva beléptem és csak reméltem,hogy jó helyre mentem be.

Minden szempár rám szegeződött. Na Jimin,ezt most vagy nagyon elbaszod vagy próbálsz viszonylag természetesen viselkedni. Az utóbbi mellett döntöttem,így zavarodottan intettem egyet egy "jó reggelt" kíséretében a jövendőbeli osztálytársaimnak.

Szerencsére nem kell sokat várnom,kb.2-3 perc múlva be is csengetnek. Nem ültem még le,mivel nem szerettem volna már az első napon valaki helyére lecsüccsenni.

Megérkezik az új ofőnk,majd amint meglát engem,elkezd vigyorogni. Kb. 30-35 év körüli,világosabb hajú,vékony nő. Nagyon vidámnak tűnik. Vajon mindig ilyen,vagy ennyire feldobta az érkezésem?
-Áh! Szia! Nagyon örvendek. Jimin,ugye?-szólt halkan.
-Igen,Jimin vagyok. Park Jimin.
Mosolyogva bólint egyet,majd az osztály felé fordult engem is magával húzva.
-Gyerekek,hahó! Mindenki figyeljen ide!-szól erélyesebben-Ő itt az új osztálytársatok akiről már meséltem. Kérlek,Jimin,mutatkozz be.-kér mosolyogva.
-Öhm,Park Jimin vagyok,17 éves. Most költöztünk ide Szöulba,eddig Busanban laktunk. Ennyi elég lesz tanárnő?-kérdeztem kínosan feszengve,mivel eleve elég nehezen viselem ha valaki néz,de most egyszerre kb. 20 velem egyidős. Hm,imádtam.
-Igen,persze,köszönjük. Foglalj helyet! Ott,Taehyung mellett van még hely.-Mutat az ablak felőli padsor leghátsó padjára.

Odaslattyogok,hátra,majd leülök. Lassan a fiú felé fordulok. Oh. Ohohohohh. Nem is rossz annyira,hogy ideültettek.( ͡° ͜ʖ ͡°) Jólvan,Jimin,tedd el magad a hülyeségeiddel!
De hát akkoris! Sötét,göndör(!),szemébe lógó haj,fekete garbó ami fölé egy aranyszínű medálos láncot vett kiegészítőképp.
-Szia-szóltam felé félénken.
Lassan felém fordult,(mivel eddig az ablakon kifele bámult) végigmért,(amennyire ugye a pad engedi) majd szólásra nyitotta formás ajkait.
-Szia.-majd vissza is fordult,én meg akkor vettem észre a fülében az Airpods-ot.
Hupsz,jól megzavartam a zenehallgatást...

Itt vagyok még élek!! Nagyon,nagyon,nagyon sajnálom hogy ennyi ideig nem adtam semmilyen életjelet magamról.( Telom szervizben,kirándulás ahol a térerő semmilyen fajtaját nem talaltuk😬)
Próbálok gyorsan írni jobb részeket és ígérem lassan,de biztosan fellendül a cselekmény és a tárgyra térek!💋Ha tetszett kommentelj es nyomj a csillagra❤️❤️