Téged Szeretlek! (VKook;TaeKook ff.)

8. Érzelmekkel játszani

Jungkook:

Este nem tudtam aludni, ezért átmentem Tae-hoz, de ő nem volt ott. Gondoltam lement inni egy kicsit. Befeküdtem az ágyába, és rögtön elnyomott az álom.

Reggel pedig arra keltem, hogy két kar szorít engem. Próbáltam úgy átfordulni a másik oldlamra, hogy ne keltsem fel a mellettem szuszogó Tae-t. Hozzábújtam, mire egy puszit kaptam homlokomra.
- Jó reggelt nyuszi. Hogy hogy este átjöttél? -kérdezte mosolyogva az álmos fejével. Esküszöm egyszer miatta fogok meghalni.
- Jó reggelt. Nem tudtam aludni nélküled. De mikor bejöttem, te nem voltál itt. Hol voltál? -kérdeztem a szemébe nézve. Hirtelen elkapta rólam a tekinetét, majd próbálta nekem bemesélni, hogy szomjas volt. Pedig soha nem szokott felkelni és lemenni inni.
- Jajj Tae~ nekem ne hazudj. Ismerlek. Nem szoktál te csak úgy felkelni és lemenni inni. - láttam rajta, hogy nem fogja elmondani. Ránéztem szobatársa ágyára, és örömmel látom, hogy Hoseok már nem tartózkodik a szobában. Ezt a helyzetet kihasználva támadt egy nagyon jó ötletem, hogy hogyan tudnám kiszedni belőle az igazat. - Ha nem mondod el akkor, kiszedem belőled. -mosolyogtam rá egy kicsit ördögien. Mire egy pimasz mosolyt húzott ajkaira.

Tae szemszöge:

- És még is, hogyan akarod kiszedni belőlem a választ? - amikor meglátta pimasz mosolyt az arcomon, felém kerekedett, majd ráhajolt nyakamra, és azt kezdte el kínozni. Apró nedves puszikat hintett a bőrömre, majd beleharapott egy kicsit.
- Kookh...neh. - de persze nem hagyta abba kínzásomat, csak megszívta a nyakamat, mire közelebb húztam magamhoz, és hátra hajtottam a fejem. Erre csak belemosolygott a nyakamba, majd lejjebb ment, és a kulcs csontomat is kezelésbe vette.
- Khookieh...ne csináld. - ekkor volt azt, hogy mi van, ha csak játszik velem? Csak játszik az érzéseimmel.

Vállánál fogva löktem le magamról, és ahogy mellém esett az ágyra, én azzal a lendülettel ültem fel háttal neki. - Nem akarom, hogy játsz az érzelmeimmel. - és ekkor, halk zokogásba kezdtem. Kifutottam a szobából majd lementem a konyhába. Rögtön elkezdtem könnyes tekintetemmel kereseni, azt az embert, aki most segíteni tud.
- Mi a baj Tae? - jött oda hozzám Yeon és Jin aggódó tekintettel.
- Hol van Jisoo? - erre Yeon csak egy kérdő arcot vágott.
-Kérlek...beszélnem kell vele.
- Alszik. Nem kéne... - itt nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, csak felrohantam, és megpróbáltam halkan bemenni a szobájukba. Yeonnak igaza volt. Ott feküdt békésen, és aludt.
- Jisoo... - mondtam sírástól rekedtes hangon, mire felkapta álmos fejét.
- Mi a baj? - felült, majd felhúzta két lábát és a takaróba bújt. Én csak sírva követtem minden mozdulatát. - Gyere ülj le. -Megpaskolta az elötte lévő helyet, és álmos fejjel mosolygott rám kedvesen, ezzel is egy kicsit nyugtatva. Elfoglaltam helyemet, és lehajtott fejjel piszákáltam ujjaimat. -Vegyél mély levegőt és fújd ki. - tettem amit kért. - Ügyes. És ezt most ismételd meg háromszor. - parancsa szerint cselekedtem, majd szemébe néztem. - Ugye, hogy sokkal jobb? -kérdezte egy apró még is megértő mosollyal az arcán. Tudtam, hogy jó emberhez jövök.
- Igen...köszönöm.
- Hagyom, hogy egy kicsit megnyugodj. Lemegyek addig készítek egy Jisoo féle kakaót. Szereted ugye? - az ajtóhoz sétált, majd a kérdést feltéve fordult felém. Csak bólintottam egyet. - Okés. Mindjárt jövök. Addig ülj ki az erkélyre, és majd ott beszélünk. Rendben? - egy apró mosolyt húztam ajkaimra, majd egy " rendben" válasszal. Ültem ki a kis fotelbe, ami az erkélyen foglalt helyet.

Pár perc múlva Jisoo átöltözve, és kettő bögrével a kezében jött ki. Odanyújtotta nekem, amit készségesen elfogadtam. Leült mellém, majd halkan ültünk pár másodpercig.
- Nagyon rám hoztad a frászt, hogy sírva keltettél fel. Ha szeretnéd elmondhatod, hogy mi a baj. - egy mosoly kíséretében ittam egy kortyot a Jisoo által készített kakaóból. Csak mosolyogva figyelte reakciómat. De nem húztam tovább az időt így belekezdtem a mondandómba.

- Tegnap este miután beszélgettünk, ugye elköszöntünk és mentünk a helyünkre.
- Pontosan így tettünk.
- Mikor beléptem a Hobie- val közös szobánkba, megláttam, hogy Kook az ágyamon alszik. - itt mosolyogva emlékeztem vissza, hogy milyen aranyos volt mikor egyedül aludt az ÉN ágyamban.
- És ezzel mi a baj? Nem azt mondtad, hogy szerelmes vagy belé? -kérdezte félrehajtott fejjel, mint aki tényleg nem érti, hogy most már mi a helyzet.
- De, de ha hagyod, hogy végigmondjam, akkor megértenéd. - mondtam egy kicsit sértődötten.
- Oké...oké bocsánat. Akkor várom a folytatást. - emelte fel védekezően a kezét.
- Szóval...így együtt aludtunk el, ami nagyon jó volt. De jött a ma reggel...
Mikor felkeltünk akkor megkérdezte, hogy miért nem voltam este a helyemen, de nem akartam neki elmondani, hogy veled beszéltem, mert akkor kiakarja majd szedni belőlem, hogy miről volt szó... Ezért mást mondtam el, de rögtön tudta, hogy ez hazugság, így mondta, hogy , ha nem mondom el, akkor kénytelen lesz kiszedni belőlem a választ. - itt Jisoo már egy kicsit mérgesen nézett, így meg álltam a beszédben, mire rám szólt.
- Mit csinált veled Tae? - megittam az utolsó pár kortyot, majd letettem a bögrét az előttünk lévő kis dogányzó asztalra.
- Felém mászott, és négykézláb támaszkodott meg. Elkezdte kínozni a nyakam. Aztán rátért a kulcs csontomra. De mielőtt nagyobb nyomokat hagyott volna rajtam, lelöktem magamról, és felültem. Elmondtam neki, hogy nem akarom, hogy az érzéseimmel szórakozzon. És így kerültem hozzád sírva. - mikor befejeztem történetem, lehajtottam a fejem, és elkezdtem az ujjaimmal szórakozni. Hallottam, hogy Jisoo lerakja a poharát, majd mellém csúszik, és felemeli a fejem. Elkezdi vizsgálni a nyakam, majd a kulcs csontom.
- Rossz hír: látszanak a szívás, és a harapás nyomok.
- És mi a jó hír?
- Segítek neked. Fedezlek, és megpróbálom kideríteni, hogy Kook mit érez irántad. Az is lehet, hogy a végén összetudlak titeket hozni. De az beletellik pár napba. - igaz fáj, hogy a nyuszim most játszik velem, de nagyon örülök, hogy Jisoo segít nekem. Ráugrok és szorosan ölelgetem.
- Köszönöm Hyung.
- Te vagy az idősebb. - nézett rám értetlenül. Én csak mosolyogva szálltam le róla.
- Igen, de Kookie-nak és nekem a nővérünk vagy. Vagy is úgy tekintünk rád.
- Értem... akkor gyere öcsike. Menjünk le reggelizni, mert éhen halok. - mondta röhögve. Megfogtuk a poharunkat, lementünk a konyhába és beraktuk a mosogatóba. Leültünk a többiekhez az étkezőasztalhoz, és elkezdtünk enni.

Kook szemszöge:

Mikor Tae és Jisoo együtt jöttek le, és mosolyogva ültek le az asztalhoz, egy kicsit furcsának véltem őket.
- Tae...miért piros a nyakad? -tette fel a kérdést Nam, mire mindenki abbahagyta az evést, és Tae- ra néztek. Én csak mosolyogva figyeltem az elpirult Taehyungot, amit Jisoo szakított meg.
- Sírva keresett meg engem, mert hogy elaludta a nyakát, ezért biztos bepirosodott neki. - miért fogja a pártját? És mi az, hogy sírva kereste meg? Na jó...mostmár beszélnem kell drága nővérkémmel.