Téged Szeretlek! (VKook;TaeKook ff.)

11. Reggelek reggele

Taehyung:

Éles fájdalomra keltem fel, ami egyenesen a fejembe, és a fenekembe nyilalt.

Felakartam volna ülni, de két erős kar ami a derekam köré van fonódva, megakadályozott ebben.
Mikor a fájo fenekem miatt nehezen oldalra fordultam, a szuszogó nyuszimat láttam pucéran. Magamat is végigmértem, és bizony én is pucér voltam. Még jó, hogy csak a felsőtestünk látszik ki a takaró alól.

De várjunk! Pucérak vagyunk, fáj a hátsó felem és a fejem... mi lefeküdtünk! Ráadásul részegen!

- Jó reggelt. - szólalt meg hirtelen Kook, így ijedtemben megugrottam. A hirtelen mozdulattól a fenekembe nyilalt a fájdalom, amitől felszisszentem.

- Jól vagy édesem? Ne haragudj nem akartam durva lenni. - magához húzott, és lágy puszikkal hintette be arcom. Cselekedete miatt széles,de szelíd mosoly ült ki arcomra. Felhúztam magamhoz, majd egy szenvedélyes csókba hívtam.

- Jól vagyok ne aggódj. Ez volt életem fénypontja, hogy az igaz szerelmemnek adhattam szüzességem. - megcsókoltam, de mielőtt elmélyítettük volna, elvált tőlem, és a szemembe nézett.

-Menjünk fürdeni. A melegvíz segíteni fog. - adott a fejemre még egy lágy puszit, majd kikelt az ágyból. Mivel ehhez a szobához tartozik egy fürdőszoba, ezért oda ment be, nehogy feltartsuk a többieket. Pár másodperc után meghallom a víz csobogását. Ránézek az órára és amikor meglátom hányadika van....átaludtunk egy egész napot?! Már hétfő is van. És ma mennek haza Yeonék.
- Gyere kicsim fürödni. - felvett mennyasszony pózba, és úgy vitt be a fürdőbe. Bezárta az ajtót, majd megvárta míg beszállok a kádba. Mivel nem volt rajtunk ruha, így nem volt mit levenni. Megpróbáltam óvatosan leülni, de mikor a melegvíz találkozott hátsómmal, halkan felszisszentem. Nyuszim egyből ugrott volna, hogy segítsen, de küldtem felé egy bátorító mosolyt, hogy semmi bajom.
- Csúsz egy kicsit előrébb kicsim. - tettem ahogy kért, és beült mögém. Mikor elfoglalta helyét, magához húzott, így hátamat, a mellkasának döntöttem.

{Time Skip}

Mikor lemostuk egymást, segített kiszállni a kádból, majd visszamentünk a szobába. Odamentem a szekrényemhez, majd kivettem egy kissé kinyúlt fehér rövid ujjú pólót, és egy szürke melegítő nadrágot.
A hajamat is beállítottam, hogy azért emberien nézzek ki. Míg én felöltöztem, Kook is elment a szobájába felöltözni. Hmm....végül is a meleg víz tényleg segített. Legalább nem fáj annyira a seggem, így járni is tudok.

Kook szemszöge:

Gyorsan átmentem a saját szobámba, és felkaptam egy itthoni laza ruhát magamra.
Míg várom, hogy Tae lejöjjön, addig gyorsan csinálok neki, és magamnak is szendvicset, mivel már majdnem dél van, és Jin még nem kezdte el az ebédet.

A többiek épp a nappaliba tévéznek és beszélgetnek, de pont ekkor jön Nam.
- Na milyen volt?- bök oldalba ravasz vigyorral az arcán.

- Remélem vigyáztál rá. Igaz idősebb nálad, de agyilag olyan mint egy 5 éves. - jött be Jin is a konyhába. Ha a többiek is jönnek lesz ám itt kihallgatás.

- Vigyáztam rá, hisz nagyon fontos nekem, és szeretem. Nam, nem válaszolok a kérdésedre.- néztem rá összehúzott szemekkel.

- Miért mit kérdezett?

- Azt, hogy milyen volt.

- Hogy kérdezhetsz ilyeneket? - csapta gyenféden tarkón, anyáskodóan Jin. Nam a kezét védekezés képpen feltette, majd visszament a nappaliba. -Nagyon büszkék vagyunk rátok.

- Miért is? - néztem rá érthetetlenül.

- Azért mert nem húztátok olyan sokáig az idöt, hogy kisebb depresszión is átessetek. Igaz gyorsan történtek a dolgok, de örülök, hogy nem lettek félreértések. -ölelt meg közbe.

Pont kész lettem a szendvicsekkel, mikor Tae jön le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Helyet foglaltunk az asztalnál, és elkezdtünk enni.
- U~. Ez nagyon finom lett nyuszim. - szólalt meg Tae ujjabb harapások között.

-Sziasztok! -köszönt Yeon táskákkal a kezében.

- Hova készülődsz?- kérdeztem félrebillentett fejjel.

- Ma megyünk haza. Szóval majd szedjetek össze mindenkit, hogy eltudjunk köszönni egymástól. - intett egyet, majd elment volna, de Tae utána kiáltott.

- Várj! Kérlek maradjatok. -mondta szomorúan. De hirtelen átment egy ijesztő mosolyba, amitől Yeonnal egy kicsit hátráltunk. Fogta magát, majd hirtelen felrohant az emeletre, mi meg csak összenéztünk, hogy vajon mitörtént drága szerelmemmel.