Best Friends Forever! /szünet/

3. Jázmin&Adél

Adél

- Ez a film valami elképesztő volt! - áradoztam Jázminnak.
- Tényleg jó volt - értett egyet velem, mondjuk mert volna ellenkezni.
- Mit csináljunk még? - kérdezte, mire az órámra néztem, ami fél négyet mutatott. - Hm, nem ülünk be valahova enni?
- Nem rég faltunk fel egy rakat kaját a moziban - nevette el magát hitetlenül Jázmin. - Jó, de tudod, hogy utána farkas éhes leszek.
- És mit akarsz enni?
- Hamburgert!
- Sejtettem - nevetett fel és így mentünk a pláza kajáldái felé. Hosszú sorban állás után végre bevihettem a szervezetembe egy kis Big Mc-et, sültkrumplit és ínycsiklandó csokis Mcfreez-t. A kiadós evés után Jázminnal bóklásztunk egy kicsit a városban. Ahogy mentünk egy helyes srác jött velünk szemben. - Tyűha - toltam le egy picit a napszemüveget a szememről. - Szerintem is - bólintott Jázmin kissé sokkosan. - Beszélj vele! - löktem picit előrébb Jázmint, de ő orra bukott volna, ha a srác nem kapja el. Ügyes vagy, Jázmin! A srác mosolyogva néztem a legjobb barátnőmet, mire én vigyorogva hagytam ott a szőke barátnőmet. A fiú háta mögött felmutattam a hüvelykujjamat, mire szúrósan nézett rám, majd a srácnak válaszolt valamit. - Micsoda egy kibaszott kerítő nő vagyok! - ugráltam, mire egy idős házaspár elég furcsán méregettek engem. - Talán van valami baj? - kérdeztem, mire megrázták a fejüket, de azért a nénike valamit sutyorgott a bácsika fülébe. Annyi baj legyen, hogy bolondnak néznek.