Best Friends Forever! /szünet/

18. Jázmin&Adél

Jázmin

- Kislányom, látogatóid jöttek - nyitott be a szobámba anya. Szipogva néztem rá. - Küldd el őket. Egyedül akarok lenni - töröltem le egy újabb könnycseppet. - Adél van itt és két fiatalember.
- Nem érdekel!
- Legalább hallgasd meg őket! - kérlelt anya. Sóhajtva bólintottam. - Jó, engedd be őket - suttogtam, mire anya kiszólt nekik, hogy bejöhetnek. Először Adél jött be, majd Andris aztán... egy Andris hasonmás. Értetlenül néztem rájuk.
- Jázmin te félreértetted a múltkori helyzetet, de csúnyán! És ennek a lököttnek mondania kell valamit! - löket előrébb az egyik Andrist.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el az igazat! De tudnod kell, hogy... hazudtam neked! Andris az ikertestvérem, az én igazi nevem Füredi Dénes - vallotta be, mire bennem megállt az ütő. - Hogy mi? - ennyit tudtam kinyögni. Andris, vagyis Dénes nagyot nyelt. - Csak azért mutatkoztam be Andrisként, mert azt akartam, hogy magam miatt szeress és ne azért, mert...
- Mert te egy híres focista vagy? Szerinted azért lettem volna veled?! - akadtam ki. - Miattad összevesztem a legjobb barátnőmmel! Mondtál te egyáltalán igazat valamiben?! Szerettél te egyáltalán?
- Tényleg szeretlek, Jázmin - jött közelebb hozzám. Meg akarta fogni a kezem, de elhúztam. - Nekem ez sok volt! Fáj, hogy hazudtál és nem tudom, hogy megtudok-e bocsájtani neked! - ráztam meg a fejem, majd felálltam az ágyról és odamentem Adélhoz. - Remélem megtudsz nekem bocsájtani! Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg! - néztem rá könnyezve. - Jajj, nekem kéne a bocsánatodért esedeznem! - buggyant ki egy könnycsepp a pillái alól és egymás karjaiba borulva sírtuk el magunkat. Miután kisírtuk magunkat láttam, hogy az eredeti Andris mosolyogva néz minket, Dénes pedig szomorúan nézett engem. - Tőled is bocsánatot kérek, Andris - fordultam Andrishoz. - Semmi baj, nem tudhattad - mosolygott rám kedvesen a férfi. - Remélem megbocsájtasz Dénesnek, mert megváltoztattad az életét - suttogta a fülembe, majd a tesója felé fordult. - Meglátom - válaszoltam. Andris bólintott.
- Hagyjuk magukra a hölgyeket, biztos van mit megbeszélniük - karolta át a testvérének a vállát. Elköszöntek tőlünk és elmentek. Mi pedig Adéllal letelepedtünk az ágyra és kibeszéltük az elmúlt időszak nehézségeit. És Barbinak igaza volt, mert ha tényleg legjobb barátnők vagyunk, akkor semmi és senki se állhat Adél és én közém! Még egy ikerpár sem.

!HIRDETÉS!

Aki esetleg nem tudná és szeretne könyveket rendelni annak szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a Könyvmolyképző online raktárvásárt tart! Az árak jók (10db könyvet rendeltem 13.120ft ért, ami szerintem megéri). A raktárvásár pár napig tart, ha jól tudom, tehát most csapjatok le a könyvekre, ha szeretnétek😉