Best Friends Forever! /szünet/

2. Jázmin&Adél

Jázmin

- Adél, haladjál már! - siettettem a kedves barátnőmet, aki nem volt képes betömni a szájába egy fél palacsintát. - Mhmgyemk mhámr - mondta teli szájjal. - Nyeld le, mert semmit se értek belőle - röhögtem fel. Adél megrágta a falatot és megismételte ezúttal érthetőbben.
- Megyek már! - törölte meg a száját és a tányért a mosogatógépbe rakva szaladt az előtérbe, hogy felvegye a cipőjét. - Sietünk haza! - szóltam anyának. - Jó, de vigyázzatok magatokra! - hallottam a választ.
- Oké! Szia, anyu!
- Csók, Ercsi néni - köszönt el Adél is, majd elhagytuk a lakást és siettünk a mozihoz, nehogy lekéssük a filmet. Felszálltunk a villamosra és már mentünk is. A jármű egy távolabbi pontján egy fekete hajú szemüveges lány akart kinyitni egy dobozos kólát, de az fel volt rázódva és az arcába spriccelt a szénsavas ital. A mellette ülő lány jót nevetett rajta.
- Azok akár mi is lehetnénk - vigyorgott Adél. - Persze, de te nem vagy olyan gonosz, hogy felrázd az üdítőmet - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- A francba, hogy ennyire jól ismersz - csettintett bosszúsan, mire kitört belőlünk a nevetés. A negyedik megállóban leszálltunk és elindultunk az Aréna pláza felé. Bent egyből a mozihoz mentünk. A jegypénztárban egy unott arcú, pattanásos srác állt.
- Mit adhatok? - kérdezte unottan.
- Két jegyet a Ragadozó madarakra! - kérte Adél, miközben a tárcájában kutatott az összeg után. - Oké - intézte a jegyeket a srác. Mihelyst kifizettük, megkaptuk a jegyeket és a büféhez igyekeztünk. Vettünk két nagy popcornt, két nagy üdítőt és egy közös csípős salsa szószos nachost. Fogtuk a kajánkat és bementünk a kettes terembe. Leültünk a 7.sor 14-es és 15-ös székre, majd kezdetét vette a mozizás.