w i n g s [Suga x Reader] [✔]

4🌦💕

Ma van. Ma van az a nap, amikor az allergiád a legrosszabb. Egész áldott évbe. Valentin nap. Amikor állandóan erős hányingert érzel, ha meglátsz egy párt. Ez minden évben megtörténik. Lehet, van értelme az ünnepnek, lehet nincs. De egy biztos, azért már meg éri hogy az egész miskulancia után leakciózzák a bonbonokat és csokikat, majd felvásárolhatod őket. Ezzel a tudattal folytál ki az ágyból, hogy túléld ezt a csodás napot. De szíved szerint már ott vissza fordultál volna, amikor az úton az iskola felé egy tinédzser lány egy nagy doboz csokival és plüss macival aktívan instagram storykat gyártott. Az utca kellős közepén. Majd kelletlenül bevánszoltad magad iskolába, ahol a padodon Suga ült feszülten a telefonját bámulva.
- Ohayou Suga-san - azzal lehuppantál a székedre, ő pedig leszállt az asztalodról.
- Ohayou [T/N]-san - köszönt kora reggel már túl széles mosollyal.
- Min mosolyogsz így? Valakinek adtál csokit? - húzogattad vadul a szemöldököd.
- Eh? De-dehogy is! Miért, te adsz valakinek~? - nézett rád olyan tekintettel, mintha a lelkedbe látna.
- Nem. Ki van záárvaa. Soha. Nem fizetnek eleget. A-a. Semmiképp sem. Nem ebben az évszázadban. Amúgy is, annyira egyik boi az osztályból a tipúsom - húztad el a szád.
- Mondjuk igaz. Akkor milyen a tipúsod? - kérdezte kíváncsian, ami egy roppant elgondolkodtató kérdés volt, de ekkor egy fiú elsétált az ajtó előtt.
- Na, például az a srác. Ő baromi jól néz ki - vigyorogtál hülyén.
- Tsukishima-kun? - csodálkozott el.
- Kár hogy első éves. Amúgy meg túl nyers a stílusa, de jó a segge - vontad meg a vállad, mire Suga elröhögte magát.
- De pontosan számon tartod - csóválta meg a fejét.
- Mindenkit - kacsintottál rá, majd Suga elment a helyére mivel bejött a sensei.
Az órák nagy része csak szenvedéssel telt, és hogy magadban mondogatod mennyire utálod az adott tantárgyat. Meg a füzet dekorálásaval, és az idétlen ötletekkel kezdtél valamit, amik random a fejedbe másztak. Ebéd előtt, készültél kilógni hogy vegyél valamit a boltba, de az ezüst haj megállított.
- Hová megyünk, hová tartunk? - kérdezte annak ellenére hogy pontosan tudta miben sántikálsz.
- Kajáért - érkezett a tömör válasz, majd bevágtad a pénztárcádból a zsebedbe azt az összeget, amivel mindig fizetsz a kisboltba.
- Csak így?
- Csak így.
- Veled megyek.
- Mih? - lepődtél meg hirtelen kijelentésén.
- Lógok veled, de siessünk - azzal a karodnál fogva maga után húzott.
- Hékás! Az angyal lóg itten? - szóltad meg.
- Hát, nem csak angyal, ha nem ŐRangyal. Ezáltal automatikusan első feladatom hogy megvédjelek - öltötte rád a nyelvét, te pedig nevetve megráztad a fejed. Együtt kisurrantatok a suliból, és gyors tempóban elindultatok a kisbolt felé.
- Tényleg, nem is meséltél hogy neked milyen a tipúsod - lökted meg az oldalát.
- Hát...izé...Valaki olyasmi aki...különleges - vonta meg a vállát.
- Szóval különcökkel akarsz haverkodni?
- Te meg holdakkal? - vágott vissza csipőből, majd mindketten elnevettétek magatokat.
- Már értem miért vagy most itt a földön. Te meg a kedvesség - piszkáltad közbe.
- Vigyázz a végén még 'közben járok' és 'pokolba jutsz' - húzta fel a fél szemöldökét.
- Őrangyalként nem segítened kéne? - emlékeztetted feladatára.
-..... Megfogtál - röhögte el magát.
- Tudom. Mert nekem mindig igazam van - majd ezzel a kijelentéssel lazán besétáltál a kisboltba hogy megszerezd az ebéded. Felkaptál pár dolgot, leraktad a pultra a dolgokat és a zsebedbe lévő összeget.
- Ez kevés - hallottad meg hirtelen a hangot a pult mögül.
- Mi? - sápadtál el. Nem volt nálad több pénz, és még sose került többe.
- Még kétszáz yen - mondta tömören és kinyújtotta a kezét. Az agyad pedig pánikba esett, kétségbeesetten néztél jobbra és balra, mikor egy másik kéz lerakta az összeget az asztalra.
- Itt van. Köszönjük, viszlát - mondta Suga és a kajáddal a kezében szabályosan kitolt téged, aki még mindig enyhén sokkos állapotba volt. Ahogy kiértetek a levegőre, úgy kezdett el vörösödni a fejed. Leégetted magad a pénztáros, és Suga előtt is ráadásul úgy érezted magad mint valami rossz ázsiai drámába. Csak tőmondatokat voltál utána képes kinyögni, és hogy sajnálom, és hogy vissza fogod adni. Néma csendben ülted végig a maradék órákat, és amint vége lett a tanításnak kisprinteltél a pokolból s meg sem álltál hazáig. Végre vége. Ennek a pokoli napnak, ahol totálisan leégetted magad az egyetlen fiú előtt, akivel tudtál normálisan beszélni. De nem, persze te a matek tudásodnak is pont ekkor kell nyugdíjba vonulni. Fáradt sóhajjal dőltél le a kanapéra, amikor csengettek az ajtón. Ki a fene lehet. Egy biztos, halott lesz elég hamar, ha csak nem pizzát hoz.

- Nyitom! - kiáltottad és elvánszoltad magad az ajtóig. Kinyitva az ajtót, a szél besüvített mint az állat, és két másodperc alatt lefagytál. Előtted pedig ott állt Sugawara Koushi, fülig vörös arccal, egy hatalmas rózsa csokorral a kezébe.
- B-boldog Va-valentin napo-ot....[T/N]-san!

Suga and I wish you

Happy Valentine's day<3

Just remember

,,Roses are red🌹
Violets are blue🌸
Vodka is cheaper🍾
Than a dinner for two💸”