w i n g s [Suga x Reader] [✔]

3🌫️

Egy illusztráció, mielőtt a rész kezdődik

Köszönöm a rajzot, Iszame-channak💕

~ ~ ~

A talaj a lábad alatt eltűnt. De nem is zuhantál. Suga-san pedig szorosan magához ölelt, ahogy emelkedtetek, elállt a lélegzeted. Nem csak hogy REPÜLTÉL ha nem a táj elképesztően gyönyörű volt. A havas fák és hegyek élő felvételét láttad. Szépen lehuppantál a puha hóra, és a megmentőd kínos mosollyal feszülten nézett rád.
- Van pár megmagyarázni valóm mi?
- Hsh....HSHSHS - adtál ki leírhatatlan hangokat.
- Sush~ Higgadj le - próbált csitítani de esélytelenül.
- Én...Teh...Sks...repüüül...magaahaaass...
szárnnnhsny....shssshshs - folytattad rendületlenül.
- [T/N]-san! - szólt rád ingerülten, ami kísértetiesen úgy hangzott mintha az anyukád tette volna, ami kissé ijesztő.
- Mi-mi az? - dadogtad még mindig remegve.
- Azt hiszem nem mutatkoztam be hivatalosan. A nevem Sugawara Koushi, az őrangyalod mióta megszülettél, és addig leszek míg meg nem halsz. Szolgálatodra - azzal meghajolt. Te pedig szépen a sokktól csak pislogni tudtál. Az egyik legszebb fiú ezüstös hajjal, most mentett meg a haláltól, ráadásul utána még a legelegánsabb módon közli, hogy vigyázni fog rád életed végéig.
- N-n-n-noice - nyögted ki nehezen, és ez túlságosan is hasonlított Kageyama Tobiora.
- Na, tedd túl magad ezen a kis patálián, szeretnél talán emléktörlést? - kérdezte miközben leporolta magát.
-Csak xanaxot- - motyogtad még mindig két angyalt látva.
- Az nincs nálam - közölte majd közelebb lépett hozzád, és a fejedre tette a kezét.
- Suga egy anGyhaaL al - kezdted el előről.
- [T/N]. Én mindig ott voltam veled. És mindig ott leszek. Csak emlékezz - mosolygott rád.
- Ok, ez creepy volt - jelentetted ki, mire beállt a három másodperces néma csend a ciripelő hangeffektus. Majd mindketten elröhögtétek magatokat.
- Ezt elismerem, ez jó volt - fogta még mindig a hasát Suga.
- Tudohom - nevettél vele együtt.
- Na, megnyerjük ezt a cuccot? - vigyorgott rád.
- Hogyan? Rengeteg időt elrontottunk amikor kerestük az állomásnál a cetlit és most leestem és--- Várjunk! Hogy találtad meg a cetlit és nem ázott el a hóba?! - esett le egy fontos tényező.
- Őrangyali kötelesség? - vakarta meg a tarkóját.
- Mih?! Akkor a cetli nagyon nem ott volt ugye? - vontad kérdőre.
- Hát, nagyon nem. De lesz legalább lesz egy kis meglepetés a veszteni képtelen osztálytársainknak - kacsintott rád.
- Wow. De tudod mit? Nyerjük meg - nyújtottad felé a kezed, mire ő belecsapott.
- Ez a beszéd. Na most csalni fogunk picit, de annyi baj legyen. Kövess - intett mire hevesen dobogó szívvel követted azt az embert, aki nem csak megmentett a haláltól, de örökre melletted is lesz.
- Várjunk, ez nagyon nem az útvonal - mondtad kétségbeesetten amikor az erdő közepén a fák között botladoztatok.
- Ez egy útvonal. Csak egy rövidebb - húzta a száját egy széles mosolyra, és átemelt egy tuskón.
- Miért nem vagy fenn? A többi angyallal meg ilyenek? - dünnyögted el azt a kérdést ami már ott motoszkált a fejedbe egy ideje.
- Nos, lényeg hogy tettem valamit amit nem kéne, és hát... Most itt vagyok. De ezt bonyulult elmagyarázni úgy hogy még élsz - sóhajtott egy nagyot.
- Mi az amiért egy őrangyal nem lesz bukott de a földön kell lennie? - zaklattad megint a hülye teóriáiddal amiket könyvekbe olvastál .
- Még mindig nem szabad tudnod, de annyi baj legyen. Egy ideig majd együtt élsz a tudattal, majd lassan feledésbe merül hogy valaha is angyal voltam - vonta meg a vállát .
- Mi? Miért?
- Ez a szabály. Meg aztán azt kéne hogy őrültnek nézzenek emiatt - forgatta meg a szemeit.
- Elfelejtelek? - csuklott el a hangod. Egy osztálytársad, aki mindig olyan segítőkész volt három éven keresztül most pedig feledésbe fog merülni?
- Engem nem, csak az őrangyalságomat. Szóval a repülés majd kiesik - és ahogy éppen folytatta volna, egy éles síp szó szakította félbe.
- SUGAWARA-KUN! [T/N]-SAN! Ez az eddigi legjobb idő! 28 perc és 56 másodperc alatt teljesítettétek! - mire az első páros, akiben látszott hogy túltengett a versenyszellem felhördült.
- Az csodálatos! Érdekes hogy ilyen gyors volt, pedig az egyik cetlit még kerestük egy jó ideig! Lefújta a szél vagy valami, de mi visszaraktuk - csevegett a lelkes osztályfőnökkel Suga. A mondatra a vesztés képtelen páros egyik tagja hirtelen a melegítője zsebébe nyúlt, és ijedten nézett a másikra. Te pedig küldtél egy kedves mosolyt feléjük, és elsétáltál.
Nem is volt olyan rossz a tájfutás.
Sőt, a világról is többet megtudtál.
Repültél.
És a szíved hevesebben még sose dobogott, mint amikor Sugawara Koushi meghajolt előtted.

T o b e c o n t i n u e d . . .

Ok ok, this episode sucks-