Meant to be yours 2

5.

A reggeli napfény átszűrődött a sötétítő függönyökön keresztül. Nem is zavart volna, ha nem kelek fel miatta. Lassan ülőhelyzetbe tornáztam magam egy hatalmas nyújtózkodás kíséretében. Rápillantottam a mellettem békésen alvó Sorára. Lassan kimásztam az ágyból ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel. A földről felkaptam az alsónadrágomat, belebújtam, és csendben kiosontam a szobából. A gyerekek is még aludtak, az egész házban csend honolt. Reggel 8 óra. Kinek mi van korán szombaton.

Elvánszorogtam a fürdőszobába. Megálltam a tükör előtt, így megláthattam, milyen csodálatosan is festek a tegnap éjszaka után. Kócos, elfeküdt haj, szívásnyomokkal díszített mellkas. Legalább karikák nem voltak a szemem alatt. Ez kicsit jobb kedvre derített. Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Magamban mosolyogva folyattam magamra a meleg vizet. Jókedvű voltam, és az sem érdekelt, hogy nem feltétlenül tudtam kialudni magam.

A zuhanyfüggöny elhúzódott, engem pedig megcsapott a víz hőmérsékleténél hidegebb, szobában uralkodó levegő. Két kar ölelt át hátulról, a hozzá tartozó kezek pedig végigsimultak a combomon.

- Szia – puszilt bele Sora a nyakamba.

- Jó reggelt – mosolyodtam el. – Ugye nem rám ébredtél fel?

- Arra, hogy nem vagy mellettem – támasztotta fejét a vállamra.

Megfordultam, így már szemben álltunk egymással. Felnéztem sötét íriszeibe. Képes lettem volna újból és újból szerelembe esni.

- Sora.

- Mi az? – kérdezte, miközben a fejem felett átnyúlva magához vette a tusfürdőjét.

- Mi lesz a reggeli?

- Hát nem tudom – öntött egy keveset a tenyerébe. – Maradt még vacsoráról spenót.

Annyira lesokkolt, amit mondott, hogy még a keze mozgását sem figyeltem tovább, ahogy bekeni tusfürdővel az egész testét.

- Akarod, hogy megmossalak? – kérdezte, de látva, hogy nem reagálok semmire rám nézett. – Jajj, csak vicceltem – nevette el magát. – Tegnap este mind elfogyott.

Egy hatalmas kő gördült le a szívemről.

- Úristen, ne ijesztgess ilyenekkel – fújtam ki a levegőt, majd a kezébe nyomtam a tusfürdőmet.

- Nem hagyhattam ki – kuncogta. – Viszont tényleg nem tudom. Lehet, főzök virslit. Bár ha valami nagyon speckósra vágysz, le kell menni a boltba.

- A virsli tökéletes – vágtam rá. – Vagy hot dog. Van kifli, ugye?

Sora csak nevetett, miközben megfordított, és bekente a hátamat.

- Akkor ezt eldöntöttük.

- Csak siessünk, mert már éhes vagyok – sürgettem.

- Hai, hai – puszilta meg az arcomat.

Tíz perc múlva már a konyhában voltunk felöltözve, és a reggelit készítettük. Vagyis... Én ültem az asztalnál, és figyeltem, ahogy Sora odateszi főni a virsliket.

- Szerinted a gyerekek mikor ébrednek fel? – kérdeztem.

- Nem tudom. Pedig Hikari elég korán talpon szokott lenni – ült le mellém ő is.

Nagyot sóhajtottam.

- Egyébként – váltottam témát. – Te már találkoztál a szomszédokkal?

- Nem – rázta meg a fejét. – Abban sem vagyok biztos, hogy vannak-e egyáltalán.

- Egyik nap láttam, hogy ég a villany, szóval valakik biztosan laknak ott. Bár, ha jobban belegondolok, új szomszédként lehet, illet volna üdvözölnünk őket.