Véletlen találkozás

81 4 0
                                    

-Mondja főnök, maga miért nem ítél el engem úgy mint a többi ember? Felálltam a székből, kinyitottam az irodám ablakát, vissza ültem a székembe és rágyújtottam.

Fin megköszörülte a torkát. -Tudod John kettőnk közt szólva, azért nem ítélek el téged úgy mint mások mert én is olyan voltam mint te, de amikor jőt ez a faszság muszáj voltam „engedelmeskedni" a rendszernek vagy elvesztem az állásom, téged viszont nagyra tartalak azért amiért mered felvállalni azt aki vagy és kimondani azt amit gondolsz.

-Értem.... Mondtam szinte érzelem mentesen, közben a cigarettámat eloltva a hamutálon.
Felálltam, leállítottam a gépet, felöltöztem, kezet nyújtottam Fin-nek majd elköszönés után bezártam az irodám ajtaját és elindultam hazafelé.

Kilépve az épületből a fülembe dugtam a fülhallgatót, rágyújtottam egy cigarettára és elindultam az enyhe hóesésbe a kocsim felé. Útban a kocsim felé hallottam a mellettem lévő sikátorból egy női sikolyt és több férfi nevetését is, befordultam és felkészültem a legrosszabbra, valójában csak is azért mert túl nagy az igazság érzetem és szeretek segíteni azoknak akik erre rá szorulnak. Mikor teljes arccal befordultam a sikátorba akkor realizáltam azt, hogy itt bizony erőszakra tett kisérlett folyik. Ledobtam a táskámat a viperámat kihúztam a zsebemből és neki kocogtattam a mellettem lévő vaskukának.

-Mi a faszt akarsz megint John, nem volt elég a múltkori? Ismerős volt a hang.
-Engedjétek el.... Miközben ez az erőteljes kijelentés elhagyta a számat, elindultam az 5 „férfi" és az angyal arcú, platina szőke hajú nő irányába.
-Mert mi lesz ha nem? Kérdezték gúnyosan egyszere a „férfiak" .
-Biztos tudni akarjátok? Tettem fel a kérdést enyhe nevetéssel a hangomba majd megkocogtattam a viperát a falon még egyszer.
-Adjunk a pofájának.... Mondta az egyik aki lefogta a nőt .

Elindultak felém, vártam, hogy legalább 10 ütést kapjak, ami 30mp alatt meg is történt, és nem úgy történt ahogyan terveztem, több mint 25 ütés után képes voltam eszembe kapni, igy már „megvédhettem" magamat. Mindegyik pasas kapott egy jól irányzót ütést a könyökére, majd puszta kézzel álcsúcsra, kidőltek és olyat csattantak, mint a két ajtós szekrények, mindegyiket leköptem a vérrel keveredett nyálammal, de több helyen is megint csak kék-zöld foltos lettem, a vérzés az meg már megszokottnak volt mondható.

Oda mentem a nőhöz, felsegítettem, leporoltam majd a felvettem a táskáját. Rendesen szemügyre vettem az arcát és a teste azon részét ami látható volt, persze intimitást megőrizve, volt egy Bak csillagjegyet ábrázoló tetkó a nyakán, piercing a szája 2 szélében és egy pentagramott ábrázoló fülbevalója mind a két fülében. A hajában voltak kékes tincsek is.

-Jól vagy?
Eközben a kérdés közben megláttam egy lila foltot az arcán.
-Azt hiszem igen, köszönöm, hogy segítettél, nem sokan tették volna meg, főleg nem úgy, hogy utána igy nézzenek ki mint te.... Tekintette végig az arcomat fürkészte, a bevérzett szememet, a vérző orromat, és a fejemen lévő foltokat/horzsolásokat.
-Miért segítettél? Hangja kicsit akadozó volt és félő.
Felnevettem majd komolyan ránéztem. -Azért, mert utálóm a férgeket és az igazságtalan bántalmazást, meg hát a véremben van, hogy segítsek azon aki rászorul, még ha el is ítélnek.
-Értem....
Mondta kicsit szomorkásan és aggódóan. Mond... Fáj valamid?
Mélyen a szemébe néztem majd ránéztem a vizes falra amire úgy vetült a holdnak fénye, hogy megláttam benne az arcomról lecsorgó vért. -Nem.... Azt hiszem nem fáj semmim sem.....

"Tökéletes,, világban egy "Beteg,, emberOù les histoires vivent. Découvrez maintenant