"Tökéletes,, világban egy "Beteg,, ember

Mi ez az érzés?

Miután teljesen „üzemképes" voltam valami hirtelen felindulástól vezérelve a következő kérdés hagyta el a szájamat. -Figyelj..... Nem szívesen hagyom, hogy egyedül menj haza ezek után, szóval ha nincs ellenedre akkor haza vihetlek? Előjött gyerekes zavarom és elkezdtem a tarkómat vakarni majd fejemet elfordítva vadul a zsebembe nyúltam, hogy előkapjak egy száll cigit és rágyújtsak, ez meg is történt.

-Várj..... Jól értettem? Haza akarsz vinni? A kérdése kicsit úgy hatott, mint ha csak újra hallani akarná a választ.
-Igen.... Jól értetted, szeretném tudni, hogy biztonságban hazaérsz, valahogy akkor én is jobban aludnék.....

Az arcára kiült  az őszinte döbbenet, gondolom nem ezt várta egy magam fajta vad kinézetű sráctól mint jó magam, ha már a külsőmnél tartunk, 182cm magas, hófehér hajú „punk" srác vagyok, az arcomat egy snake-bite piercing páros ékesíti meg egy nyelv piercing, szemeim vörösbe hajlanak mivel anyám albínó volt ezáltal nekem is fehérebb a bőröm mint az átlag embereknek és a hajam fehérje is ebből adódik, de én szeretem a külsőmet, ami az öltözködésemet illeti azt majd később. 

-Ahogyan láttom erre még te magad sem számitotál, igazam van? Ránéztem meg egyszer majd elindultam az autóm felé és intettem hogy jőjön utánam, a sikátorból kilépve felkaptam a táskámat a földről majd elfordultam balra, hogy tovább haladhassak a kocsimhoz. Halottam a lépteit mögöttem majd nem, megálltam és hátra fordultam.

-Mond hogy hívnak.....? A kérdése félve hagyta el száját és remegett is közben, a szemei szinte könnyben úsztak.
-Johnak, a nevem.... John Black Jack..... És téged? Láttam rajta mennyire nehéz is neki felfogni az elmúlt 15 percet, mondjuk meg értem, hiszen megakarták erőszakolni, a sók és a félelem egyvelege megzavarja az embert.

-L....Lola Armstrong..... de a barátaim csak Mukinak szólítanak. Láttam a szemében, hogy kezd enyhüli a félelme.
Megfordultam és léptem még hármat majd a zsebembe nyúlva megnyomtam a kocsi távirányítónak gombját aminek hatására a kocsi központi zárja kinyílt.
Az autóm egy 315 lóerős, 8.9 literes V8-as, 6 sebeséges 1969-es Mustang boss 429, retro stílus de a motor szerkezet bizony egy újabb Mustang motor.

-E....Ez a te autód? A döbbenet megint csak kíült Lola arcára.
-Igen, ez az 1969-es izomgép az enyém, kicsit változtattam a motorszerkezeten de a külső ugyan az.
Odamentem Lolához és elvettem tőle a táskáját, betettem a csomagtartóba és a jobb oldali ajtaját a kocsinak kinyitottam számára.

Rágyújtottam egy cigire, majd miután Lola be ült becsuktam az ajtót és beültem én is a kocsiba a volán mögé. Lola beütötte a címét a GPS-be és miután ez megtörtént be is indítottam a motort.

Az autónak a motorja szépen felbőgött, majd elindultunk szépen Lola háza felé, egy ideig nem is beszéltünk aztán gondoltam megtörőm a jeget.

-Mond Lola..... Mit kerestél te arra felé ilyen későn? A hangomban közöny és semmit sem várás hallatszott pedig igazán kíváncsi voltam.
-Á...Állás interjún voltam a sikátortól nem mesze lévő cégnél, mint könyvelői pozícióra. Némi örömöt hallottam a hangjában, gondolom felvették.

-És.... Felvetek? A kérdésre a helyeslő választ láttam a legnagyobb valószínűséget.
-Igen... felvetek, legnagyobb meglepetésemre egyetlen megjegyzést sem kaptam a külsőmre. Rápillantottam és abban a pár másodpercben a tekintetünk találkozót, mélyen a lelkembe fúrta zafírkék szemeit.
-Hogy hívják a főnököt? Ezen kérdésem még magam sem értettem, de szeretem volna megtudni, hogy amit gondolok az valós dolog-e vagy sem.
-Fin... Clifford azt hiszem.... Újra rápillantottam és biztos voltam abban, hogy a meglepődötség jól kivehető volt a tekintettemből, tekintettem vissza irányítottam az útra és felnevettem.
-Mi olyan vicces John? egyre jobban kezdet vörösödni a feje én meg csak folytattam a nevetést.
-Ne...Ne fújd fel magad. majd miután sikerült abba hagynom a nevetést csak ennyit mondtam Lolának. -Nagyon rég nem nevettem ilyen jót. Majd Lola felé csak egy kicsit fordítva a fejemet elmosolyodtam, pont annyira, hogy ö is jól lássa.

Pár perc múlva meg érkeztünk Lola kis házához. Kiszálltam az autóból és Lola felé vettem az irányt közben kivettem a csomagtartóból a táskáját és mikor oda értem Lola oldalára kinyitottam neki az ajtót és kezet nyújtottam neki, hogy segítsek neki kiszállni. Lola megragadta a kezemet és miközben szép lassan kiszállt az autóból valami furcsa érzés ragadót magával, sosem éreztem még hasonlót. oda adtam neki a táskáját, becsuktam az ajtót. Elkezdet a háza ajtaja felé menni, oda kisértem, megvártam míg kinyitja az ajtót és belép rajta, már köszöntem volna el amikor hirtelen egy ilyen kérdés hagyta el a száját. -N...Nem jősz be egy kicsit?

[Na sziasztok, mivel elégé elhúztam az előző rész megjelenését ezért igy engesztelés képen ma feltöltöttem ezt is (2020.02.18 – 19:35) és szeretnék egy újabb szavazást indítani arról, hogy

A: John (Jack) Elfogadj-e Lola invitácioját.

B:Udvariasan elútasitsa a behivást.

szavazás 2020.02.21-ével lezárul és azok alapján fogom megírni a következő fejezettet.
Ha úgy gondoljátok hogy van valami ötlet amivel jobb lenne a story azt nyugodtan irjátok meg itt komment formájába vagy privátba.