"Tökéletes,, világban egy "Beteg,, ember

Eltitkolt fájdalom

[ Sziasztok, a szavazatok és a saját szavazatom alapján a B verziót választottuk, szóval Jack be megy Lolával. Remélem tetszeni fog nektek]

Amint kiszálltunk az autóból, fogtam és a csomagtartóból kivettem Lola cuccát és az enyémet is majd bezártam az autót.
Elkezdtem besétálni, Lola meg jött utánam majd értetlen és zavarodott hangon eme kérdést szegezte a torkomnak.
-Jack... Mond neked mi keresni valód van itt? A szemöldökeit felvonva nézett rám majd vissza előre.
-Egy barátomat jöttem meglátogatni... Nagy kamusan rámosolyogtam.
A lépcsőn felérve kinyitottam neki az ajtót, előre engedtem Lolát majd utána én is bemenetem becsukva magam után az ajtót. Fin nagy léptekel közeledett felénk.
-Áhh Lola, kellemes csalódásban részesített most, azt hittem el fog késni. Közönyös hanggal megszólalt, de ez olyan elővigyázatosság azzal kapcsolatba, hogy nem e valami beépített ember-e.
Ezt követően Fin rám pillantott és megszólalt.
-Mondjuk nem csodálkozom, hiszen egy olyan autóval és egy ilyen sofőrrel nem igen lehet elkésni sem. Kezemet nyújtottam Fin felé majd ö azt jól megszorítva üdvözölt engem.
-Jó reggelt Fin... a hangom kicsit elcsuklott, eszembe jutottak sötét gondolatok ezzel a mai péntek 13-al.
-Minden rendben van Jack... Kipihented magadat...? Finnek a hangja egyre jobban aggódóba csapot át.
-Persze Fin... Minden rendben, Jó munkát Lola... Amint ezek a szavak elhagyták a számmatt, fogtam magamat és olyan gyorsasággal rongyoltam be az irodámba amilyen gyorsan még sohasem.

Becsaptam az ajtót magam után, bereteszeltem, levágtam a cuccomat és a székbe ülve miközben a gépet bekapcsoltam rágyújtottam egy szál cigarettára.
Elkezdtet patakokba folyni a könny az arcomon és én minden erőmmel próbáltam vissza tartani a zokogásomat.

--------Eközben Fin és Lola--------

-Mondja főnök, régóta ismeri már Jacket? Kérdése félénk volt és érdeklődő ám egyben aggódó is, kicsit tán az arca is el vöröslött ezen szavak kimondása után.
-Miért érdekli önt ez Lola? A kérdésre kérdéssel válaszolva hárította a válasz adási kötelezettséget, ugye megint csak az elővigyázatosság.
-Csak, aggódom érte, olyan gyorsan elrohant, hogy meg sem tudtam neki köszöni, hogy behozott munkába. Lola ránézett Fin-re, csillogó szemekkel és szaporább lélegzett vétellel.
-A legjobb barátja, két honapja halt meg, és ezért nem alszik valami jól, te pedig kiváltottál belőlé valamit, ami miatt talán képes magában megbékélni a történtekkel. Fin teljesen kétségbe volt esve, de nem maga miatt, az én állapotom volt az ami öt ennyire megviseli és ezt Lola is pontosan jól látja.
-Hogyan.... Halt meg? Lola korom sötétben tapogatózott és nem tudta mivel hozza ki Fin-t a sodrásból, de szerencséjére ez még nem volt olyan kérdés amivel annyira ki lehetett öt boritani.
-Épen mentek haza felé az egyik közeli kocsmából és hát egy szegényebb félben lévő úri ember megpróbálta őket kirabolni, ők persze ellenkeztek, igy hát Joseph-et, Jack legjobb barátját le lőtte.
Fin hangja elcsuklott és egy könnycsepp folyt végig az arcán.
-Joseph egyetemista volt akár csak Jack, egy karon voltak és kb mind a ketten ugyan azokat az órákat vették fel, Joseph itt dolgozott és Jack-et is arra biztatta, hogy jőjön ide dolgozni, először gyakornokiba vettem fel hiába láttam hogy nincs is szüksége az egyetemi képzésre mert ez amit csinál a vérében van, meg akartam ismerni és kellet egy indok hogy kirúgjam ha kiderül hogy van valami kattanása az agyában.

-Ezek szerint minden rendben volt hiszen a külsőjén és a gondolkodáson kívül nem nagyon volt vele probléma ahogyan láttam tegnap is. Lolának már úgy remegett a hangja, mint a kocsonya, Fin ezt nem tudta hova tenni igy hát rákérdezett.
-Miért érdekel téged ennyire azt hogy mi van vele és velem? Fin mélyen Lola szemeibe nézett, mivel jó ember ismerő volt egyből rájött volna, ha hazudik de Lola igaz mondónak állította magát mindig is.
-Hiszen ti is olyan kívül állok vagytok, mint én, ö nyíltan felvállalja és megvédi a magam fajtát ha az szükséges és látszik rajta hogy jó ember akár csak magad viszont maga jól leplezi. Lola a lehető leghalkabban súgta ki magából ezt a mondatott.

Fin-t elkapta az aggodalom, hogy kitudódhatott ez a dolog.
-Ne aggódjon főnök, senkinek sem fogom elmondani a kis titkát. Lola biztatóan mosolyogott majd miután megkapta a teljes útba igazítását neki ált dolgozni

----------------------------------------------------------------------------------------------

Eközben én idebent az irodámban csak vergődtem a lelkemet emésztő fájdalomtól.
-Az ember.... Akinek köszönhetek mindent a karjaim közt halt meg és én semmit sem tudtam tenni azért, hogy életben maradjon. Miután ezek a szavak elhagyták a számmatt az asztalra csaptam, ami úgy megrázta még az én testemet is, hogy a számba lévő cigarettának végéről leesett a hamu is.

Kopogtattak az ajtón, aminek hatására gyorsan ablakot nyitottam a székemből felpattanva és kinyitottam az ajtót. Lola volt az, de nem sugárzott a boldogságtól, olyan másmilyen volt, mint „szokót" lenni. Kínos csend honolt a kettőnk közt lévő távolság völgyében, amit nagy nehezen, de megtörtem.
-Miben lehetek segítségedre Lola? A szavaimnak semmi súlya nem volt, egyszerűen elfáradtam és nem bírtam semmit csinálni.
-Minden rendben van veled Jack, olyan vörösek a szemeid és nyirkos a ruhád, mint ha ki izzadtál volna. Minden volt bennem csak rend nem és ezt ö is látta talán, de nem akartam, hogy bármi féle aggodalmat vagy érzelmet fűzön hozzám bármenyire is vágyom a társaságára.
-Persze Lola... hogy nincsen rendben semmi, de ezt már csak úgy magamban mondtam és azzal vissza is ültem a székembe.
-Miben lehetek segítségedre Lola? Feltettem neki azon kérdést, amit minden egyes nap majdnem egyszer el kell mondanom valamelyik húgyagyú idiótának, de valahogy nála más volt, nála nem éreztem a kényszert. Neki szívesen segítettem.
-A főnök mondta, hogy kéne csinálni egy felhasználót nekem a rendszerbe mivel új vagyok és még nem nagyon van ilyenem. Mondata befejeztével elkezdte a tarkóját vakarni és a térdeit egymás felé fordította, mint aki zavarban van.
-Hát rendben. Mondtam majd elindítottam a gépemet, miután a rendszer felált elkezdtem a folyamatokat megcsinálni, a profil típusát, az alkalmazott nevét és a hasonló dolgokat beirkálni.
-Lola.... Bizonytalanságom engem is meglepett de Lola tekintette minden aggodalmát elárulta mikor egymás felé fordítottuk tekintetünket.
-Igen...? Minden egyes mozzanata arra volt kihegyezve, hogy megtudjon valamit az állapotomról de megpróbáltam mindent eltakarni ami az oka annak, hogy ilyen vagyok.
-Majdnem végeztem, már csak a jelszavadat kéne megadnod és utána neki is láthatsz a munkának... Na jó, belátom kicsit kegyetlen volt ez a fajta burkolt „visszautasításom „a beszélgetés kezdeményezésére de valojában nem akartam a terhére lenni a problémáim garmadájával.
-Ohhhhh, persze máris... Hallottam hangjában a csalódottságót és a kételyt a tegnapikkal kapcsolatban, de ennek hangot sem adva oda hajolt a gépem billentyűzetéhez majd miután elfordítottam a fejemet elkezdte begépelni a jelszavát, elég fanyarul kezdtem érezni magam annak a gondolatban, hogy lehet megbántottam, bocsánatot akartam kérni tőlé de mikor szóra nyitottam volna az ajakimat nem jött ki hang, csak néma tátogás.

Lola befejezte, majd felegyenesedett és ennyit mondott.
-Köszönöm a segítségedet Jack, további jó munkát... A hangja lejtéséből már biztos voltam abban, hogy csalódót, de nem volt ezen sok időm gondolkodni hiszen már elindult kifelé.
Ekkor egy hirtelen felidúlástól feltettem egy nagyon érdekes kérdést Lola számára.
-Nem volna kedved át jönni egy KV-ra hozzám munka után? Miután ezeket kimondtam a torkomban kezdett el dobogni a szívem, reménykedtem abban, hogy igen-t fog mondani.

[Ne haragudjatok, hogy ennyit kellet várnotok erre a részre is, de egyszerűen nem volt ihletem

Ehhez a részhez kapcsolódó kérdéseim a következők.
A.) Lola elfogadja Jack meghívását.
B.) Lola elutasítsa Jack-et.
C.) Lola javasolja, hogy előbb inkább még csak egy kávézóba menjek el és majd a többi akkor eldől.

Ötleteket várok privátban vagy akár komment formájában.
Remélem tetszett ez a rész is, ha igen azt jelezétek egy VOTE (Csillag) formájában, kövesetek be, hogy amint új rész kerül ki ti arról értesüljetek és osszátok meg ismerőseitekkel is akikről úgy gondoljátok, hogy tetszhet nekik az amit csinálok.

]