fight for you ↳ lrh | ✓

twenty-second

M I L L I E
_____

a szerelemtől úgy tűnt a veszély
ami vagy igazából biztonság

__________________

Másnap reggel apró puszikra kelek fel, amik az arcomat támadják be. Elsőként a homlokomra kapok hármat, majd az orromra egyet, végül pedig az ajkaimra kettőt. Elmosolyodom és kinyitom a szemeimet. Luke borostás arca jelenik meg előttem, ami még szélesebb mosolygásra késztet. Kiveszem az egyik kezemet a takaró alól és végigsimítok arcának élén. Lehunyja a szemeit és a kezét az én kézfejemre rakja.

- Jó reggelt – suttogom. – Hogy aludtál?

- Reggelt' – suttogja vissza, majd kinyitja a szemeit mire kék íriszei belefúródnak a tekintetembe. – Jól, csak rohadtul fáj a fejem – morogja. Elnevetem magam, és felülök, hogy kiszálljak az ágyból és keressek Lukenak egy fejfájás csillapítót. Ám ezt a cselekedeteimet Luke állítja meg, akinek az egyik keze ráfonódik a csuklómra és visszaránt az ágyba, egyenesen magára. Így már nem oldalról, hanem fentről nézek rá, egyenesen lefele.

- Nem akarom, hogy elmenj mellőlem.

- Csak fájdalom csillapítot akartam hozni neked – magyarázkodom. – Másnapos vagy, vizet is kéne innod. Hogy fog így menni a ma esti meccs?

- Simán mint ahogy általában – mosolyodik el, ezzel felfedve az aranyos gödröcskéit amik előbukkannak egy-egy mosolygás során. – Na elengedlek, de azonnal visszajössz ide. Mellém – nyomatékosítva az utolsó szavát, elenged, ezzel pedig felülök majd elindulok valami gyógyszer keresésére. Keresés során kezembe akad a fésűm, a táskám, tankönyvek, repjegy, cukorka, kis lámpa amit nem tudok mire vélni, majd végre előkaparom a gyógyszert. Mikor megfordulok, egyenesen Luke mellkasába ütközök. Jesszus, de halkan settenkedett ide!

- Megijesztesz! Már megint – nyomom a kezébe az aprócska életmentő golyócskát. – Vedd be, és igyál sok vizet!

- Mi az a repjegy? – óvatosan arrébb tol és a hátam mögül megkaparintja a lapot, amin a repjegy adatai szerepelnek. Utazás időpontja, meg egyéb dolgok. – Pár nap is utazol? – vonja fel a szemöldökét kérdően.

- Igen, Melanieval meglátogatjuk anyáékat – nem tudom miért de idegesnek érzem magam, mintha eltitkoltam Luke elől ezt az egészet, de szimplán csak nem jutott eszembe. Már három hónapja meg van a jegy, néha teljesen elfelejtkezem róla. – Pont ekkor kezdődik a szünet. Mármint csak egy hetes, mert a tanárainknak dolga lesz az egyetemen.

- Ühm.. és nem akartál beavatni, hogy egy teljes hétig nem foglak látni?

- Nem egy teljes hét, öt napról van szó – jelentem ki. – Te sem avatsz be a betegségedről.

- Betegségem? – kérdez vissza azonnal. Figyelve várakozik a válaszomra, miközben bedobja a szájába a gyógyszert és a mellettem lévő literes vizet megfogva, rásegít a gyógyszer legurulására.

- Szerinted hülye vagyok, Luke? Kardiológiára járkálsz, féléves kontrollokra ráadásul – szorítom össze az ajkaim.

- Igen, az Exit miatt Millie – nevet fel halkan. Nem mondanám őszinte nevetésnek, inkább frusztráltnak.

- Ne hazudj kérlek! Szerinted az első találkozásunkon nem vettem észre, hogy furán válaszolsz, nem egyenletes a légzésed...

- Egy vereséges meccs után felmerülnek ilyen problémák mindenkivel – vágja rá. Bárcsak ne akarná ennyire eltitkolni előlem a dolgokat!