Peterson - Kicseszett Katonanő!

a pokol legmélyebb bugyra! vagy mégsem?!

Hála annak a magasságosnak, hogy volt annyi eszem, hogy elhozzam a kis ébresztő órámat. Amit valószínűleg el fognak kobozni, hogyha észrevesznek. De addig legalább nem fogok késni.

Tizenöt perc hátha elég arra, hogy elkészüljek. Felöltöztem gyorsan, így megmentve magamat pár kellemetlen pillanattól.

Gyorsan felköltöttem Jaket és Petert,
majd együtt, hármasban a többieket. Mondtam nekik, hogy igyekezzenek, de természetesen a három cuncimókus kivágta a dísz hisztit. Hogy hogy jövök én ahhoz, hogy hozzájuk szóljak. Az egyik különösen csúnyán beszolt nekem, amit ugye nem álhattam.

- Bocsásson meg, kisasszon'ka, de azt hiszem a manikür tovább képzést összetévesztette a katonasággal. - mondtam gúnyosan. Említettem már, hogy nem vagyok jó hangukatomban reggelente? Főleg kávé előtt.

- Ha pedig valami nem tetszik, akkor arra van az ajtó drágaság! - vigyorogtam még negédesen a képébe ám ekkor egy újabb gonoszság vert gyökeret a fejemben, és visszatartani sem tudtam, hála annak, hogy a csajszi tegnap felhúzott mint egy kakukkos órát. - Ja, hogy még nem ismeritek egymást, akko' bemutatlak titeket. Kedves barna barátom, íme egy szőke fosszínű álcába bújtattva. Ajtó, ál-barna, ál-baran, ajtót!

A lány egyszerűen ledermedt. A bungallóban meg szakadtak a rögéstől. Még a két csatlósa is. Hirtelen elfelejtették volna, hogy engem utálni kell, vagy szorult beléjük valami értelem és megértették, hogy a barátnőjük hülye. Nem akartam ezen filózni, ezért egy pohár víz és belekevert kávéporral kimentem újdonsült otthonunkból bagózni. Már a cigim felénél jártam amikor csatlakoztak hozzám a fiúk és Chris.

- Neked, hogy vannak ilyen beszólásaid korán reggel? - kérdezte a lány amikor leült velem szembe törökülésben. Fekete haja szanaszét meredezet mintha most hánytam volna oda a szénát a fejére. - Amikor felketettem azt sem tudtam, hogy hol a faszban vagyok.

- Tudod ő gyárilag ilyen beállítású. - mondta Peter vállatvonva, mire a vállába boxoltam.

- Még csak a második nap van. Ez még nem számított kiképzésnek amit tegnap elszenvedtünk. - mondtam szemforgatva.

- Miért szerimted mi számít kiképzésnek? - kérdezett vissza Jake karbafogott kézzel. Irtó vicces látványt nyújtott ahogy ajkát lebigyesztette a cigi miatt, ő maga meg görnyedt háttal és karba font kézzel állt. Mint egy rosszban sántikáló maci.

Kuncogtam.

A többiek azt hitték, hogy tudom valami olyat amit ők nem a mai nappal kapcsolatban. De ez most tényleg vakfolt volt. Mert volt erről is szó. De csak egy mondat. Többet nem igen tudok a kiképzés ezen részéről. Csak a későbbiről. Arról viszont sokat.

- Maguk meg mégis mi a francot csinálnak? - kérdezte ugyanaz a tizedes aki tegnap jött nekünk szólni, hogy hova kell menni. Mi ő? Egy kengyelfutó gyalogkakukk?

- Jelentem, kijöttünk dobozos friss levegőt szívni, uram! - mondtam tisztelegve neki. De nem álltam fel. Ezt a mondatott még a gimiben találtuk ki a srácokkal. Akkor is volt egy két hónap amikor cigiztem.

A tizedes megcsóválta a fejét.

- A híre már megelőzte, Peterson. Ha nem tévedek. - rázta meg a fejét de vigyorgott. Én biccentve jeleztem neki, hogy nem téved. - Megyek feltorombitálom a többieket.

Ahogy bement a srácokkal összevigyorodtunk. A többiek is lassanként kifáradtak. Kivéve persze a három tündérlalát. Akarom mondani csak kettőt, mert az egyik szőke kijött. Nos, ez ciki jelent lesz. De nem vártuk, meg mert mi sem akartunk bajba kerülni. Meg is indultunk előre, hogy időben ott legyünk a mérésen... vagy mi. Na már most itt az a helyezet, hogy piszkosúl izgultam kinek a csoportjába kerülök. Vártam a megmérettetést.