Instagram / TaeKook/ ~Befejezett~

°70°

Idegesen járkálók körbe-körbe az öltözőben, már lassan a könnyeimmel harcolva. Hatalmas káosz van bennem, amit sehogy sem tudok lenyugtatni. Sokat az se segít, hogy nem sokára fel kéne mennem a színpadra. 

-Ne idegeskedj Kook, ülj le és nyugodj meg. - Yoongi a tükör előtt igazítgassa a maszkát, velem ellentétben tök nyugodtan.

-Elveszítem. - Mondom kétségbeesetten, már félig meddig síros hangon. 

-Nem fogod. -Elém sétál és bátorítás képen vállamra teszi a kezeit. - De most nem szabad rágondolnod. 

-De csak rátudok gondolni...

-Jelenleg te most Jeon vagy, nem pedig Guk. Viselkedj is a nevedhez méltóan és felejtsd el egy kis időre, Taehyungot. 

-Ha a helyemben lennél te is ugyan ezt tennéd, Jiminnel? - Felháborodva ellököm a kezeit és folytatom a körbe-körbe sétálást. 

-Én mondtam, hogy mond el neki az igazat! Ne hallgass folyton Namjoonra, tedd azt amit a szíved diktál. Ha vele képzeled el az életed, akkor ne titkolózz előtte, mondj el neki mindent, és ha ő úgy dönt, hogy elárul, akkor egészségére. Egyszer úgyis kiderülne, szóval sokat nem veszíthetsz vele. Legalább nem fogod megbánni, hogy hagytad úszni őt. 

Szavain nincs sok időm gondolkodni, mert eljön az idő és fel kell mennünk a színpadra. Ahogyan feltesszük a lábainkat rögtön hangos sikítást hallunk a rajongóktól. Szemeimmel keresni kezdem Taet, akit elég hamar meglátok. A legelsősorban áll barátai mellett. 

Idegesen nyelek egyet és inkább a távolba nézek, nehogy észre vegye a tekintetem. Az egész koncert során nem nézek rá, persze nem azért mert félnék attól, hogy lebukok. Egyszerűen, csak azért, mert akarom, hogy elvegye a figyelmemet. Nem hibázhatók. 

Szépen lassan lemennek a dalok,  mik pedig elköszönve lelépünk a színpadról. Az öltözőben leszedem magamról a maszkot és előveszem a telefonom. 

Azt hiszem ideje színt vallanom...