Instagram / TaeKook/ ~Befejezett~

°24°

Jungkook pov. 

Mosolyogva sétálok Tae-val a háza felé, mivel vacsora után, úgy gondoltam haza kísérem. Elég késő van és nem akarom, hogy valami baja essen.

-Jól van Nyuszi, itt vagyunk. - Mutat egy kis aranyos kertes házra, ami elég picike. Gondolom egyedül él...vagyis inkább remélem, hogy nincs senkije.  

-TaeTae egyedül élsz itt? - Mutatok otthonára, amire ő is odanéz, de gyorsan visszavezeti gyönyörű fekete szemeit enyémbe. Ragyogó mosolyát előkapva bólint egyet, ezzel együtt megfogja a kezem. 

-Beakarsz jönni egy kicsit? 

Ezután a mondatta után, a szívem olyan hatalmasat dobbant, hogy azt hittem szívrohamon lesz. Komolyan ilyen késői este beenged a lakásába? Ennyire megbízna bennem? 

-Persze. - Mosolygok rá édesen, megvillantva fogaimat, amit tudom mennyire is imád. 

Az ajtót kinyitja és beljebb invitál a nappaliba, míg ő elmegy a konyhába innivalót hozni. Leülök a kanapéra, míg végigvezetem szemeimet a helyiségen, ami olyan kis színes, játékos, ahogyan ő jó maga is. Itt-ott le van rakva pár fényképezőgép, állvány, olyan dolgok amiket nálunk a fényképészek is használnak. Nagyon szeretheti ezt a hobbiját...bárcsak nem rajtam élné ki a vágyait. 

-Tessék. - Leülve mellém kezembe add egy pohár üdítőt, amit ajkaimhoz emelve iszok belőle párkortyot. - Most, hogy már ettünk...elárulod a neved? - Kérdezi óvatosan, mintha attól félne elijeszt magától, ami megmosolyogtat. Annyira édes. 

-Előbb áruld el a tiédet. - Leteszem a poharat és teljesen felé fordulok. 

-Rendben. - Megforgatva hatalmas szemeit, lábait törökülésbe rendezi és ő is felém fordul, neki nyomva térdét combomnak. - Kim Taehyung vagyok, de mindenki, csak Tae-nak szólít. Most te jössz. 

-Nagyon szép neved van. - Rá vigyorogva térdére teszem a kezem. Felháborodva morogni kezd és a kezét az enyémre helyezi, de nem veszi el végtagjától, csak egyszerűen rajta tartsa, ami baromira tetszik. Szép hosszú ujjai vannak,  és nagyon puhák. 

-Ne csináld ezt, Nyuszi...nem igazságos. - Lebiggyeszti ajkait és közelebb hajol, amitől megfeszülnek izmaim. -Tudni akarom a neved, mondd el kérlek. 

-Oké...- Mondom halkan,  lesütve szemeimet, mivel az övéi annyira elszántan csillognak, hogy már vakít a ragyogása. -A barátaim Guk-nak hívnak. - Nehezen mondom ki, mintha olyan nehéz lenne róla beszélnem, pedig ez nem igaz, egyszerűen csak nem tudtam mit kitalálni. Egyetlen ismerősöm se hív Guk-nak, nem is értem, miért ezt mondtam.  

-Guk? -Kuncogva neki dönti fejét a kanapé puha anyagjának, míg kocka vigyorát mutatva megszorítja az ujjaim. - Rendben, elfogadom, de legközelebb a teljes nevedet akarom hallani. 

Bólintva párat elnézek róla és inkább a kezünket figyelem. Mióta TaeTae-val vagyok nagyon jól érzem magam és hát próbálom magamnak bebeszélni azt, hogy csak barátként kedvelem, de ez nem teljesen igaz. Nagyon tetszik nekem és nemcsak a külseje, bár az is vadítóan szép, hanem a személyisége is. Vicces, kedves, néha elég kacér, de ez is tetszik benne. 

Szeretnék többet, mint barátság, de köztünk ez lehetetlen lenne, hisz még a nevemet sem árulhatom el. 

-Figyelj, TaeTae. - Kezét simogatva nézek magam elé, számat rágva idegességemben. - Nagyon örülök, hogy ma időt szakítottál rám és eljöttél velem erre a "randira", ami tudom nem az, de én mégis annak éreztem, mivel tetszel nekem. - Nyögöm ki nehezen, össze-vissza nézve, csak rá nem. - Tudom nem ismerjük annyira még egymást, és nem is tudsz rólam sok mindent, ami az én hibám, mert túlságosan is  titokzatosan viselkedek. Nekem sem könnyű ez, mert legszívesebben mindent elárulnék neked magamról, de nem tehetem. 

Fáradt sóhaj után ránézek, hogy láthassam reakcióját, de mikor arcára pillantok észreveszem lehunyt pilláit, félig nyitott ajkait, amin egyenletesen veszi a levegőt. Elaludt..

Az éteremben ittunk egy üvegbort, ami magyarázhassa azt, miért sétált olyan kotyogósan mellettem az út során, sőt még azt is, hogy miért engedett be ilyen könnyen a házába. Bár azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kevés alkohol után el is alszik.

Megrázva fejem elmosolyodok és ajkaimhoz emelve kézfejét, adok rá egy aprócska csókot. 

-Köszönöm, hogy bearanyoztad az estémet.