Instagram / TaeKook/ ~Befejezett~

°80°

Feszengve üldögélek a kanapén, míg az előttem lévő férfi, pislogás nélkül bámul. Jimin tanácsát követve szemeibe bámulok, bár nem szívesen teszem ezt, mivel elég zavaró..

-Mik a szándékaid Jungkook-al? - Teszi fel hirtelen az első kérdését. Nagyon hirtelen érint, így nem válaszolok rögtön, amit szóvá is tesz. - Szóval még nem tudod...

-De tudom! - Vágom rá gyorsan. - Még elég korai lenne ezt mondani, mivel nem járunk olyan régóta, de szeretem őt. Vele akarok lenni, amíg lehet. 

-Nem vagy benne biztos, hogy vele is maradsz? 

-De igen! 

-Nem tűnsz határozottnak. - Teljesen leigázva nézzem az előttem lévőt, még mindig keresve a szavakat, de úgy érzem, hogy bármit is mondanék, kiforgatná a szavaimat. 

-Csak egy normális srác vagyok, ő pedig egy híresség. Miért olyan fura az, ha kételkedek? Nem lakok hatalmas, méreg drága házban, nincs is sok pénzem, és nem is vagyok túl okos. Nem tudok adni neki semmit, csak magamat. Nekem se kell tőle semmi, mert nincs szükségem a pénzére, nem akarok mellette villogni se, mint egy trófea. Én nem Jeon Jeonggukba lettem szerelmes, ha nem Gukba. Én őt akarom, vele akarok lenni, mert szeretem és mellette akarok maradni. 

Határozottan nézek vele szembe, őszintén adva ki magamból mindent, amire csak gondolok. Mert szeretem Gukkiet, nem a híres énjét, hanem azt akit felém mutat. 

-Hát, akkor nincs mit tenni. - Sóhajtva feláll és elém sétálva kinyújtsa felém kezét. - Üdvözöllek a családban. - Elmosolyodik, amitől szigorúnak tűnő arca eltűnik. 

Nagy szemekkel nézek rá, fel se fogva nagyon mit mond. Kell egy kis idő mire felfogom, de akkor gyorsan felpattanok és megfogom a kezét. 

-Köszönöm. - Vigyorogva meghajolok, örömömben nem felejtve el az illemet, mert azért csak idősebb nálam. 

-Az új vejem. - Meghallva az ajtóból egy férfi hangot, odanézek, meglátva egy barna hajú férfit. 

-Tessék? - Értetlenül bámulom őt, de választ nem kapok, mert hozzám sietve átkarol. 

-Olyan szép vagy, ahogyan azt Jungkook elmondta. Már alig várom, hogy együtt főzőcskézünk. -Vidáman ölelget, ami nagyon furán érint, mégis elmosolyodva visszaölelem. 

-Én is nagyon várom.