Az álmok valóra válnak

Part 2

Másnap hamarabb keltem fel mint apám ezért lementem reggelit csinálni. Mivel fülhallgató volt a fülembe ezért nem hallottam mikor apa lejött és ezt ő ki is használta. Épp öntöttem ki apának a kávét mikor ő hirtelen megijesztett. Káromkodtam egy sort magamba és a bögrét letéve kezdtem el csapkodni apám karját.
"Ha befejezted a röhögést akkor te takarítod fel." nyomtam apám kezébe a papírtörlőt és leültem enni.
"Ne haragudj Yuna de ezt nem hagyhattam ki." jött hozzám apám és fejemre puszilt. Én csak hümmögtem egyet és tovább ettem.

Miután végeztünk az evéssel elmosogattam és felmentem öltözni. Elvégeztem reggeli rutinjaim és felkapva táskámat lementem felvenni a cipőmet. Apámmal az oldalamon mentünk ki a kocsihoz ahova beszálltunk és elindultunk.

"Apa. Honnan tudtad hogy a banda tagjai merénylet áldozatai lesznek?" nem fordultam felé hisz mindketten az utat néztük.
"Chanyeol keresett fel és értesített mindenről. Nem tudta hogy mit tegyen és hogy komolyan kéne e vennie a fenyegetést vagy sem. Lenyomoztuk a számot és megakadályoztuk hogy bármi történhessen."válaszolt utána elkezdtünk egy másik témáról beszélni.

A sulinál megállva gyors kippattantam és elköszönve apámtól indultam be a sulinak nevezett börtönbe . Elmentem a szekrényemhez hogy bepakoljam ami nem kell és tesicuccomat megfogva indultam volna el de nekiütköztem valakinek. Már vártam a fájdalmas találkozást a padlóval de e helyett egy erős kar tartott meg.
"Minden rendben?" kérdezett egy elég ismerős hang. Valahol hallottam már az biztos. Felnézve a hang tulajdonosára azt hittem rosszul látok.

"P-persze minden rendben van. Ne haragudj hogy neked mentem nem vettelek észre."egyből meghajoltam és gondoltam biztos nem lehet az akire gondolok.
"Te ne haragudj. Én sem vettelek észre."ő is meghajolt és felegyenesedtünk.
"Esetleg új vagy itt?"
"Nem dehogy. Mr. Kim tanár urat keresem. Ha jól emlékszem itt még mindig ének tanár."szemeit néztem mert csak azt láttam az arcából.
"Igen énektanár. A tanáriban szokott lenni ilyenokor."válaszoltam és hátamra vettem a táskám.

"És esetleg meg tudnád mutatni merre van?"megnéztem az időt és biccentettem fejemmel hogy kövessen. Elindultam a tanárihoz mellettem a sráccal. A tanári előtt megálltam és ránéztem.
"Ez lenne az. Mr. Kim biztosan itt van már."
"Köszönöm öhm.."zavartan tarkójára simított és leesett hogy nem tudja a nevemet.
"Yuna a nevem. És nincs mit."mosolyogtam rá. Ő csak mosolyogva bólintott és kezet nyújtott amit elfogadtam.
"Örülök hogy találkoztunk. Remélem legközelebb is fogunk." Csak mosolyogva bólintottam egyet és elköszönve lementem átöltözni tesire.

"Komolyan mondom Minho az a srác full úgy nézett ki mint Leo."magyaráztam másik legjobb barátomnak a történtek elmesélése után.
"De Leo mit keresne pont a mi sulinkba? És miért keresné az énektanárt? Hisz így is nagyon tehetséges az ének terén."válaszolt barátom mikor mentünk vissza az öltözőktől.
"Nemtudom. De akkor is olyan volt mint ő. Hiába takarta a sapka és a maszk. Bárhol felismerem."mondtam és betettem a tesicuccom a szekrénybe.

Kivettem azt ami kelleni fog énekre és bementünk a terembe. Minhoval leültünk a helyünkre és pont akkor csöngettek be. Mr. Kim lépett be boldogan ami nálla nagyon ritka.
"Jónapot osztály. Ma nagy meglepetésemre felkeresett egy régi diákom akit ti is ismerhettek. Gondoltam meghívom hogy kicsit beszéljen pár dologrol."a tanár úr egész végig mosolygott ami nálla nagyon furcsa.

Kopogtak az ajtón ezért a tanár úr elkiáltott egy "gyere be"-t és az illető egyből be is lépett. Én Minhónak dőlve néztem az ajtó felé és azt hittem leesek a székről.
"Osztály had mutassam be volt diákomat Jung TaekWoon-t."az illető mosolyogva meghajolt és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Egy pillanatra lélegezni is elfelejtettem. Figyeltem mikor elkezdett beszélni az Idol életéről és lehet kicsit el is kalandoztam mert barátom hangjára figyeltem fel.

"Yuna szivesen elvállalja."mondta barátom mire egyből rákaptam tekintetem.
"Mit vállalok el?"suttogtam és egyszer csak egy kezet éreztem meg vállamon.
"Azt mondják te énekelsz a legjobban az osztályban. Énekelnél velem?"felnéztem Taekwoonra és nyeltem egy aprót. Éreztem hogy az osztály kurvái legszivesebben meg öltek volna a tekintetükkel de rábólintottam.
"Persze hogy elvállalom."

Mosolyogva álltam fel és Leoval a zongorához mentünk. Elkezdett zongorázni és a szöveget is elkezdte énekelni. Hiába voltam majdnem a halálomon meg akartam neki mutatni mit tudok és énekelni kezdtem. A szemem sarkából láttam hogy Minho és Jeonggukkék felveszik aminek örültem. A dal végeztével kaptunk egy hatalmas tapsvihart amin nem tudtam nem mosolyogni.

"Nagyon tehetséges vagy."hallottam meg magam mögül egy hangot mikor pakoltam el a cuccom.
"Köszönöm. De a nyomába se érek Mr. Jung."hajoltam meg illedelmesen.
"Ugyan hagyd ezt a Mr. Jung-ot. Annyira nem vagyok öreg. Hívj csak Leo-nak."mosolygott rám én meg visszamosolyogtam.
"Rendben Leo."épp hogy kimondtam már az osztály kurvái letámadták Leo-t. Mindennel próbálták felkelteni Leo figyelmét ezért nem is nagyon foglalkoztam velük. Úgy voltam vele ők biztosan jobban fogják érdekelni mint én ezért tovább pakoltam.
"Esetleg nem lenne kedved elénekelni egy duettet?"
"E-ezt most nekem mondod?"néztem fel az óriásra mire csak mosolyogva bólintott. Minah és barátnői sértetten eltipegtek én meg örömömbe megöleltem Leo-t.
"N-ne haragudj. Igen lenne kedvem duettezni veled."zavartan elengedtem Leo-t és mosolyogva néztem rá. Számot cseréltünk utána elköszönve egymástól ketté váltak útjaink.

"Annyira büszkék vagyunk rád."öleltek meg egyszerre barátaim miután elmondtam nekik mindent. Lassan eltelt a nap. A srácok kitalálták hogy menjünk el valahova suli után de nekem nem igazán volt kedvem se erőm. Kiérve a suliból elköszöntünk egymástól és elindultam haza. Út közben zenét hallgattam és kicsit gondolkodtam azon amit Leo felajánlott. Egy álmom fog valóra válni ezzel a duettel.

Hát itt is lennez a második rész. justgirl2005 remélem örülsz.
Majd jövök a kövi résszel (ha van egyáltalán olyan akit érdekel)
Byee~