Az álmok valóra válnak

Part 6

Arra ébredtem hogy valaki lerántja rólam a takarót és elkezd lehúzni az ágyamról. Egyből kiment az álom a szememből és az illetőre néztem. Arra számítottam hogy Chan szórakozik velem de csalódnom kellett.

''Hyung te hogy hogy itt?'' kérdeztem meglepetten és inkább visszahúztam magamra a takarót.

''Gondoltam elmehetnénk a sulidhoz közeli kávézóba ha van kedved.'' tette zsebre kezeit és engem figyelt. Egy pillanatra elvesztem sötét szemeiben. Gondolni se mertem hogy egyszer a közel jövőben ő fog kirángatni az ágyból.

''Persze mehetünk. Csak gyors elkészülök.'' mosolyogtam rá. Bólintva egyet kiment a szobámból becsukva maga mögött az ajtómat. Nagyot sóhajtva dőltem vissza az ágyba és próbáltam felfogni az előbb történteket. Korán van még nekem ehez.

Lassan kimásztam az ágyból és a szekrényemhez mentem. Kiválasztottam az aznapi ruhámat ami egy nagy fehér Gucci pulcsiból és egy fekete szaggatott farmerből állt. Miután felöltöztem beállítottam a hajamat és lementem. Tudom a lányok többsége sminkeli magát de én nem.

Leérve egyből megpillantottam apámat aki szúrós szemekkel nézte Leo-t.

''Jóreggelt apa.'' nyitottam ki a hűtőt és kivettem egy almát hogy megegyem.

''Neked is Yun.'' mondta rám se nézve.

''Légyszives ne öld meg a szemeddel.'' vettem magamhoz a mappámat és a táskámat. ''Délután jövök.'' fogtam meg Leo csuklóját és kihúztam magammal. Beültünk a kocsijába és rá se mertem nézni.

''Szerintem nem vagyok szimpatikus apudnak.'' nevetett halkan és elindultunk.

''Ne haragudj miatta. Csak nem ismer téged és azért volt ilyen.'' Leo csak megértően bólintott egyet és az utat figyelte.

A kávézóhoz érve Leo felvette a baseball sapkáját és úgy mentünk be. Leültünk egy szabad asztalhoz és már jött is egy pincér. Leadtuk a rendelést és én elkezdtem átnézni a tegnap kapott mappát. Éreztem magamon Leo tekintetét de nem zavart. Ahogy lapozgattam a dalok között egynél megálltam. Kihozták a rendeléseinket és mielőtt Leo bármit csinálhatott volna elé toltam az általam kiválasztott dalt. Belekortyoltam a kért kávémba és figyeltem minden egyes mozdulatát.

''Biztos vagy abban hogy ezt szeretnéd?'' én csak magabiztosan bólintottam mire elmosolyodott. Valamit pötyögött a telefonján és visszaadta a mappát. Megittuk a kért italainkat és kimentünk a kocsihoz. Beülve el is indultunk a sulimhoz.

Leo megállt a suli előtt de nekem semmi kedvem nem volt kiszállni. Szívesebben lettem volna vele mint abban a börtönben.

''Eléd jöjjek suli után?'' fordult felém.

''Aranyos vagy de majd megyek gyalog. Köszönöm hogy elhívtál és hogy el is hoztál.'' pusziltam az arcára és kiszálltam. Nem gondoltam át hogy mit teszek. Mikor eljutott a tudatomig mit is tettem égni kezdett az arcom. Visszanéztem Leo-ra aki kicsit meglepetten ült de mosolygott. Intettem neki és bementem az épületbe.

Épp Minho-nak meséltem a reggel történteket mikor belépett az ofőnk.

''Jónapot osztály. Be szeretném mutatni az új osztálytársatokat Kim Hyurin-t.'' a lány bejött és megállt az ofő mellett. Ahogy végigmértem a lányt feltűnt hogy nagyon ismerős. Volt egy tippem hogy honnan ilyen ismerős de ezt majd megkérdezem tőle négyszemközt. ''Kérlek ülj le Minho és Yuna elé'' mutatott felénk az ofő. Én Minho-nak dőlve figyeltem a történtekre. Egy ideig azt hitték hogy Minho-val együtt vagyunk pedig csak legjobb barátok vagyunk. Minho az akit kiskorom óta ismerek és ő az egyetlen aki tudja hogy Chan a bátyám.

Óra után mindenki kiment. Szokásosan én és legjobb barátom bent maradtunk.

''Szia. Én Park Yuna vagyok. A colos meg Choi Minho.'' nyujtottam kezet Hyurin-nek.

''Sziasztok. Én Kim Hyurin.'' mosolygott és kezet ráztunk.

''Mond nem te vagy Jongin húga?'' ültem le Hyurin mellé. Min kíváncsian az asztalra támaszkodott és figyelt.

''De én vagyok. De lehetne hogy ne mondjátok senkinek? Nem kéne hogy megtudja bárki.''

''Tudtam hogy ismerlek. És ne aggódj nálunk biztonságban van a titkod. Én Chan húga vagyok.'' mosolyogtam bíztatóan a lányra. Becsöngőig beszélgettünk és jobban megismertük egymást.

Az órák elég unalmasan teltek. Szünetekben mindhárman kimentünk hülyéskedni és beszélni. Párszor Mingi is hozzánk csapódott és ő is velünk hülyült. Hyurin-nel és Minho-val megbeszéltük hogy suli után átjönnek hozzám és együtt tanulunk. Mivel nekem volt egy dupla énekem utolsó órában ezért mindketten megvártak.

Az óráim után az aulába mentem ahol Minhoék vártak. Kimentünk Min kocsijához és én beültem élőre Hyurin pedig hátra. Min is beült és elindultunk hozzánk. Az úton nem beszéltünk csak hallgattuk a rádiót. A rádióban pont Leo egyik dalát adták le mire Min rámnézett egy pillanatra. Éreztem hogy kissé elpirultam de nem foglalkoztam vele. Megálltunk a házunknál és be is mentünk. Mikor bementünk a nappaliba Chan és Jongin nagyon nevettek valamin. Torkomat megköszörülve vontam magunkra a figyelmet.

''Min nevettek ennyire. Megint felgyújtottad a konyhát?'' ültem le Chan mellé.

''Most nem. Látom összebarátkoztatok.'' karolta át vállamat Yoda mire bólintottam. Mivel úgy volt hogy Min és Hyurin tanulni jönnek ezért megcsináltuk amit kellett utána visszamentünk Chanékhoz. Kai feldobta az ötletet hogy nézzünk meg egy filmet amibe persze mindenki beleegyezett.

A film után a Kim testvérek haza mentek Minho meg úgy döntött nálam alszik. Chan nem nézte jó szemmel mikor Minnel mentünk volna be a szobámba. *(Nem mintha bármi lett volnaxd. De én ilyen kis izé vagyok no mindegy sry-Yuna:3)* Mivel Minho nem akart balhét ezért adtam neki egy takarót meg párnát és lement a kanapéra aludni. Én lefeküdtem az ágyamra és mint mindig megint gondolkoztam egy ideig. Akaratlanul is eszembe jutott az ami reggel történt és muszáj volt mosolyognom. Gondoltam mivel nem tudok aludni ezért elkezdtem megtanulni azt a szöveget amit Leo-val kiválasztottunk.

Nahh hellooo!

Itt is lennék. Sajnos ez se lett olyan hosszú mint amilyenre akartam de ennyire futotta☹. Gazdagodtunk egy új szereplővel és remélem az a valaki örül neki. Még van egy pár ötletem a karakterével kapcsolatban😉. Majd érkezek a kövi résszel addig is puszi nektek:3

Üdv:Yuna