Az álmok valóra válnak

Part 3

A hazáig vezető úton zenét hallgattam de egyszer csak azt vettem észre hogy megállt mellettem egy fekete autó. A sofőr lehúzta az ablakot és nem kicsit lepődtem meg.
"Esetleg egy fuvart hölgyem?" mosolygott rám a vezető mire visszamosolyogtam. Beültem az anyósülére és egyből meg is öleltem.
"Örülök hogy látlak Yoda."engedtem el mosolyogva és elindultunk.
"Még mindig nem vagyok Yoda csak Yeol."
"Nekem akkor is Yoda maradsz és kész."láttam hogy megforgatta szemeit amin csak mosolyogtam.
"Amúgy hogy hogy nem vagy a dormban? Vagy a cégnél?"dobtam hátra cuccomat és felé fordultam.
"Kaptunk egy hét szabadságot úgyhogy megyek haza élősködni. Netán baj?"nézett rám egy pillanatra mire csak megráztam fejem.
"Dehogy baj. Örülök neki hogy végre otthon leszel egy kicsit. Csak majd vissza kell cuccolnom a szobámba."

Tudom hogy nem szereti ha valaki a szobájába van de egy hónapja nem láttam a bátyámat és hiányzott.
Megállva a házunk előtt kiszálltunk és bevittük a cuccunkat. Megvártam míg leteszi a táskáját és végre a nyakába tudtam ugrani.
"Annyira örülök hogy nem lett semmi bajod."bújtam bele ölelésébe amiben eltűntem.
"Nem sokon múlt de itt vagyok és nincs baj. Na de most mesélj. Láttam a videódat Leo-val az instagrammon." leültünk a kanapéra és elkezdtem neki mesélni az elejétől a végéig. Mikor végeztünk a témával kimentünk megvacsorázni utána mindketten elvégeztük az esti rutinjainkat.

Már épp aludtam volna mikor dörgött egy hatalmasat az ég. Ijedtemben felsikkantottam és a takaró alá bújtam. Lépteket hallottam kintről utána hallottam az ajtó nyitódását és csukódását.
"Hozd a párnád és nállam alszol."takart ki bátyám mire csak remegve bólintottam. Azt tudni kell rólam hogy nagyon félek a viharban.

Párnámat megfogva mentem Yeol mellett át az ő szobájába. Befeküdtünk az ágyba és hozzábújva próbáltam meg elaludni. Ha most bárki olyan látna minket aki nem tudja hogy testvérek vagyunk tuti félreértené a helyzetet. Yeollal kiskorunk óta szinte egymáshoz vagyunk nőve. Mikor elment Idolnak egyre kevesebbet volt itthon de nem távolodtunk el egymástól aminek örülök. Lehet gyerekes hogy gimis létemre a bátyámmal alszok a viharban de nem tehetek róla.

Reggel mikor felkeltem Chan nem volt mellettem. Ijedten keltem ki az ágyból és szaladtam ki a szobából. Ahogy mentem le a lépcsőn halk beszélgetésre lettem figyelmes. Bementem a konyhába és bátyámat meglátva rohantam neki és öleltem meg.
"Jóreggelt hugi. Jól aludtál?"ölelt vissza én meg ránéztem.
"Neked köszönhetően igen."mosolyogtam rá én is.
"Neked is szia Yuna."kuncogott mögöttem valaki. Chanyeolt elengedve fordultam meg és néztem a hang tulajdonosára.
"Baekhyun! Rég láttalak. Te hogy hogy itt?"kérdeztem meglepetten. Baek csak mosolyogva Chanra nézett aztán rám. Nekem kellett egy kis idő mire leesett hogy miért is van itt.
"Ha megbántod akkor én csaplak nyakon!"fordultam fenyegetően Yoda felé aki csak védekezően maga elé emelte kezeit.
"Tudod hogy nem lennék rá képes."mosolygott rám. Az órára pillantva láttam hogy késésbe vagyok ezért gyors felrohantam készülődni.

Mikor visszaértem a konyhába nem várt esemény fogadott. Torkomat megköszörülve vontam magamra a figyelmet. A ChanBaek páros erre egyből szétvált és ijedten néztek rám.
"Bevinnétek a suliba?"néztem cukin Chanra aki csak bólintott. Kiérve beültem hátra és el is indultunk. A sulihoz érve előre hajoltam és Chan arcára pusziltam.
"Köszi. Délután megyek. Szia Baek."mosolyogtam rájuk és kiszálltam. Még intettem egyet és rohantam Minho-hoz aki a kapunál várt.

A nap lassan eltelt. Mikor vége volt az utolsó órámnak is Minhoval az oldalamon indultunk haza. Épp hogy kiértünk a kapun meghallottam a telefonom csengőhangját.
"Igen?"szóltam bele a készülékbe.
"Szia Yuna! Leo vagyok. Ma tudnánk találkozni a Jellyfish-nél?"
"Szia Leo! Persze. Most azonnal?"nem kicsit voltam meglepődve hogy ilyen hamar felkeresett.
"Hát ha most el tudnál jönni az jó lenne."
"Rendben. Akkor nemsokára ott vagyok."
"Rendben várlak. Szia!"épp hogy el tudtam köszönni már le is tette. Lefagyva néztem Minhora aki engem figyelt.
"Aztán ügyes legyél és ne vesd rá magad egyből."röhögött barátom mire vállon csaptam. Írtam Channak hogy el-e tudna jönni értem mire egyből kaptam is a választ miszerint egy perc mulva itt lesz.

Minhoval hülyültünk egy kicsit amíg Chan meg nem érkezett. Elköszöntem Minhotól és beültem Chan mellé.
"El tudnál vinni a Jellyfish-hez?"néztem Chanra kérlelően.
"El de minek akarsz te oda menni?"nézett rám furán és elindultunk.
"Leo felhívott hogy találkozzunk."néztem ki az ablakon és éreztem hogy kicsit elpirultam.
"Oh már értem."mosolygott sejtelmesen.
"Csak a duett miatt találkozunk. Úgyse érdeklem."döntöttem fejem az üvegnek.
"Ugyan Yuna. Ha már duettezni akar veled biztos felkeltetted az érdeklődését."
"Ha te mondod."nem néztem rá hanem elgondolkodtam azon amit mondott. Lehet igaza van? Ha igaza is van nem élhetem bele magam. Majd idővel kiderül minden.

Szép napot mindenkinek!
Itt lenne a folytatás. Remélem drága Mingi-m hogy örülsz neki. Azt is remélem hogy nem lett olyan szar és olvasható lett😅
Próbálkozok egyre jobb részekkel majd előállni😁
                 
                                          Üdv;Yuna :)