Az álmok valóra válnak

Part 4

A céghez érve elköszöntem Chantól és kiszálltam. Az ajtó előtt kicsit megdermedtem. Átfutott az agyamon hogy biztos akarom én ezt vagy sem. Végül megfogtam a kilincset és beléptem az ajtón. Körbenéztem de Leo-t nem láttam sehol. Odamentem a recepcióshoz hogy útbaigazítást kérjek mire hirtelen valaki megfogta a vállam. Az illető felé fordultam és elmosolyodtam.
"Örülök hogy újra találkozunk Yuna."mosolygott rám Leo.
"Én is örülök hogy újra találkozunk Taekwoon."viszonoztam gesztusát.
"Először is bemutatnálak a menedzsernek utána ha gondolod körbevezetlek."magyarázott közben el is indult.
"Rendben. De ha gondolod bele is kezdhetünk a megbeszélésnek a duettel kapcsolatban."mentem utánna. Ő csak határozottan bólintott és beszálltunk a liftbe.

A padlót nézve realizáltam hogy én most tényleg azzal a személlyel vagyok egy helyen akire felnézek és nem kicsit be is jön.
"Valami baj van?"tette kezét vállamra mire rákaptam tekintetem.
"Nem nincs semmi. Csak kicsit izgulok."mondtam kicsit zavartan.
"Nem kell félned. A menedzser jó fej és a duett is biztos jól fog sikerülni."mosolygott rám bíztatóan. Észre se vettem de már a menedzser irodájánál álltunk. Leo benyitott az irodába én meg követtem.
"Áh Leo. Későbbre vártalak."mosolygott a menedzser.
"Ha gondolja kimehetünk és várhatunk fél órát még."viccelődött Leo.
"Ugyan. Te lennél a híres Yuna?"nézett rám a menedzser én meg egyből meghajoltam.
"Igen uram. A nevem Park Yuna."
"Örülök hogy végre találkozunk Yuna. Ha lehet ne hívj uramnak. A fiúk is Manager Laon-nak hívnak így kérlek te is."mosolygott rám kedvesen mire csak bólintottam.

Leoval leültünk és hárman elkezdtük megbeszélni a duettet. Megbeszélés után Leo körbevezetett és miután azzal is megvoltunk megittunk egy kávét.
"Amúgy örülök hogy felkértél erre a duettre. Köszönöm hogy lehetőséget attál."néztem a kávémat zavaromba és azt kavargattam.
"Ugyan. Örülök hogy elvállaltad. Tényleg tehetséges vagy."felnéztem rá és elmosolyodtam. Még beszélgettünk egy ideig utána el kellett indulnom.
"Ne vigyelek haza? Úgysincs már dolgom."erre csak hálásan bólintottam és kimentünk a kocsijához. Beülve elmondtam Leonak a címem és el is indultunk.

Az út csendben telt. Kicsit kínosnak éreztem a köztünk kialakult csendet. Gondolkodtam hogy mivel törhetném meg de Leo megelőzött.
"Amúgy mióta énekelsz?"kérdezte rám se nézve.
"Mikor kicsi voltam mindig anyával énekeltem. Mikor meghalt akkor abbahagytam az éneklést. Akkor kezdtem újra énekelni mikor a bátyám bevitt a bandájához az egyik próbájukra. Velük énekeltem és azóta éneklek újra."mondandóm végén ránéztem és pont akkor nézett rám.
"Abból kiindulva hogy milyen jó hangod van abból gondolhattam volna hogy régóta énekelsz."mosolygott rám és tovább figyelte az utat. Én is elmosolyodtam és az ablakon néztem ki.

"Ez az ugye?"nézett rám mikor megálltunk a házunk előtt.
"Igen ez. Köszönöm. Esetleg nem jössz be kicsit?"csatoltam ki magam és rámosolyogtam.
"Éppenséggel be mehetek. És kérlek ne haragudj. Nem akartam felhozni anyukád."nézett rám bűnbánóan mire mosolyogva fejet ráztam. Kiszálltunk és be is mentünk.
"MEGJÖTTEM YODAA~"kiabáltam el magammikor beértünk. Levettük cipőinket és a nappaliba mentünk.
"Ha mégegyszer így hívsz megbá-"jött le Yeol a lépcsőn de meg is torpant.
"Jung TaekWoon. Igaz?"mérte végig a mellettem lévő Leot.
"Igen én. Te meg ha jól emlékszek akkor Park Chanyeol."bányám csak bólintott és elmosolyodott.
"Aztán jó legyen az a duett."
"Mivel a hugod énekel benne jó lesz bízz bennem."mosolygott Leo is.
"Amúgy kössz jól vagyok. Örülök hogy ismeritek egymást."mentem be a konyhába. Ittam egy pohár vizet és visszamentem a nappaliba.
"Leo. Maradsz vacsorára?"ültem le mellé a kanapéra.
"Hát nemtudom. Szívesen maradnék de vissza kéne mennem a dormba."húzta el a száját.
"Legközelebb feltétlen itt kell maradnod."mutatott rá Chanyeol mire bólintott.

A fiúkkal még beszéltünk egy kicsit aztán Leonak mennie kellett. Miután elment én felmentem a szobámba és megcsináltam másnapra a leckét. Később Chanyeol szólt hogy menjek le enni ezért le is mentem. Vacsora után elvégeztem az esti rutinom és befeküdtem az ágyba. Telefonom pittyegésére kimásztam az ágyból és megkerestem. Megnéztem ki írt és persze hogy Minhee volt.

Minhee:Szia. Remélem nem felejtetted el a holnap esti koncertet.:)

Me:Szia Min. Nem nem felejtettem el. De még apával nem beszéltem.

Minhee:Tuti elenged. Holnap suli után átmegyek és majd oda jönnek a fiúk is.

Me:Ezt majd még holnap megbeszéljük.

Ennyivel le is zártam a beszélgetést és az éjjeli szekrényre raktam a telefonom. Befeküdtem az ágyba és gondolkodtam egy kicsit. Átgondoltam azt hogy mi is történt ma és még most is alig birom felfogni hogy Leo-val fogok duettezni. Mikor a holnapra gondoltam szinte mindentől elment a kedvem. Nem igazán akartam elmenni a koncertre de megbántani sem akarom Minheet. Valahogy csak túlélem. Ezekkel a gondolatokkal zuhantam álomba.

Hiii~
Itt is lennék a kövi résszel. Drága justgirl2005 noszogatására megírtam a részt. Remélem elfogadható lett és azt is remélem hogy örülsz drága.

Üdv:Yuna:3