A lakótárs (Befejezett)

13. rész

Vladimir pov.
Hálásan mosolyogtam Igorra, aki óvatosan visszaadta a kicsit majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Jaj, de jó lesz ha ennek egyszer vege! - hallottunk meg egy halk motyogást. Mr. Hund volt az.
- Vége? Ezt hogy érti? - kérdeztem kíváncsian.
- Tudod, kedvesem. Amikor elvettem Margaretet még normalis volt. Mosolygott, kedves volt és melegszívű. Csodas hazassagunk volt. Egészen addig amíg Daniel meg nem született. Azt hittem, hogy ha egy család leszünk csak minden jobb lesz, de nem így lett. A szülés után valami pchihés betegség alkult ki nàla, ami miatt minden ember egy démon a szemében, kivéve a fiát. Szamára nem számít Daniel mit tesz, nem lesz hajlandó elfogadni, hogy nem helyes, amit csinál. Ebben a szellemben nevelte a fiunkat ezért ő se lett teljesen ép. Vladimir! Te nagyon jó anya leszel és most megesküszöm, ha jól neveled az unokámat, akkor gondoskodom rólatok. A fiam biztos nem lesz hajlandó gyerektartást fizetni, szóval had tegyem meg én. Azt szeretnem, ha maguknak lenne rá idejük. Kérem! - mondta. Már épp elkezdtem volna szabadkozni, de Igor leállított.
- Ne aggódjon, Mr. Hund! Biztosítjuk, hogy szeretni fogjuk Leot és mindent megteszünk, hogy jó szülei legyünk.
- Effelől semmi kétségem. Msjd sűrűn jövök látogatóba! - kacsintott majd kiment. Ez az ember nagyon kedves. Látszik, hogy nem ő nevelte a fiát.
- Jól vagy? - kétdezte Igor
- Persze. Kicsit megrázó volt. Ha nem fogod a kezem és àllsz mellettem, biztos, hogy elájultam volna. - mondtam mire leült mellém az ágyra és elkezdte csiklandozni Leo pocakját. A fiam hsngosan nevetett és szélesen mosolygott, hogy viszonozhassa a kedves gesztust.
- Szóval? Akkor mi most mik is vagyunk?
- Ezt, hogy érted? - kerdezte.
- Hát... Meg nem volt meg a huszadik randink. És azt mondtuk addig nem vsgyunk egy pár, de aztán lényegében megkérted a kezem. Szóval akkor mi most mik vagyunk? - kérdezte újra mire nyomott egy puszit a fejemre.
- Nem tudom, de majd eldől.