A lakótárs (Befejezett)

1. rész

Igor pov.
Már harmadjára néztem meg az tuca nevét mire végre megtaláltam a házat. A kocsival leparkoltam és kivettem a bőröndömet. A dobozomat a kezembe véve elindultam fel a lépcsőn a harmadikra.
A nevem Igor Frost és epp az új albérletem felé igyekszem. Nemrég vegeztem el az egyetemet és most spórolnom kell, hogy dolgozni tudjak. Napokig kutattam mire találtam egy viszonylag normális albérletet a park közelében. Az egyetlen hátránya az, hogy osztoznom kell a lakáson egy másik emberrel. Meg nem tudom, hogy néz ki vagy, hogy mi a neve, de igyekszem majd jó benyomast kelteni.
Belépve az ajtón egy viszonylag aranyosan berendezett kis lakás tárul elém és a kanapén egy spró alakot veszek ki, ahogy alszik. Közelebb osontam és jobban megnéztem. Egy nálam talán két evvel fiatalabb fiú feküdt a kanapén magzatpózba kuporodva és békésen szuszogott. A haja, enyhén hosszú, olyan világosszőke volt, hogy már szinte fehér, a bőre enyhén sápadt, az alkata vékony, lett volna ha nem veszem észre a dudorodó pocakját. Ilye test és vegtagok mellett kizárt, hogy kövér szegény, tehát terhes. De hisz ez egy fiú. Nem volt időm ezen agyalni mert hirtelen kinyitotta a szemeit és ahogy észrevett sikítva elhúzódott.
- Nyugi, nyugi, nyugi! Nem akartalak megijeszteni, ne haragudj! Én Igor vagyok, az új lakótársad! - ugrottam hátra és próbáltam én is nyugodt maradni. Reszketett mint a nyárfa levél, de azért kezet nyújtott.
- V... Vladimir... - motyogta félve. Megraztam a kezét és leültem az előtte lévő székre.
- És te mióta laksz itt?
- E... Egy.... Hónapja....
- És a hasad az... - akartam kérdezni mire a kezével a hasára simított és sírva fakadt.
- Jaj, sajnálom! Valami rosszat mondtam? - kerdeztem riadtam mire csak megrázta a fejét és a hasát tarva, zokogva elrohant az egyik szobába és becsapta az ajtót.
Milyen fura ez a srác! Mindenesetre biztos nem bolond, inkább megtört. Sőt, mrg ez is gyenge kifejezés rá.