A lakótárs (Befejezett)

3. rész

Igor pov.
Sosem hittem, hogy vannak ilyen emberek mint ő. Egyszerűen semmit sem akar az élettől és teljesen darabokban van. Ezért nem tudok haragudni rá. Azóta a reggeli óta semmi sem változott köztünk. Folyton bezárkózik és nem akar beszélgetni. Ráadásul mostmár kerül is engem. Igen, kerül, mert minde egyes alakalmat megragad, hogy lerazzon magáról vagy igyekszik minél tavolabb lenni tőlem. Közben kutakodtam egy kicsit. A főbérlőtől annyit tudtam meg, hogy a szülei fizetik a lakbért és elég gazdag családból való. Állítópag a terhességét akarják titkolni vagy valami ilyesmi mert még az is kiderült, hogy Vladimir csak 17 éves. Online végzi az iskolát és talán úgy 6 hónapos terhes lehet. Hogy mi törtent vele és, hogy hogyan, azt csak ő tudja.
Épp haza értem a munkából. Lepakoltam a cuccaim és épphogy levettem s cipőmet mikor egy vérfagyasztó sikoly ütötte meg a fülemet. A hang a lakótársam szobája felől jött. Mint a villám felrohantam és odabent láthattam, hogy Vladimir az ágyban vergődik és sír. Biztos rosszat álmodik. Gyorsan odaszaladtam mellé és rázogatni kezdtem.
- Hé, hé! Nyugi! Ébredj fel! - rázogattam mire a szeme kipattant és zihálva ült az ágyon.
- Jól vagy? - kérdeztem mire lassan rám emelte a tekintetét. Nem tükrözött semmit így úgy évtem, hogy megint el akar küldeni.
- Bocsanat, hogy csak úgy bejöttem! Kimegyek.... - mondtam és már épp felálltam az ágyról mikor hirtelen egy kis kéz megragadta az ujjaimat. Ahogy visszanéztem csak Vladimir reszkető testét láttam ahogy az ágyat bamulja miközben görcsösen szorítja az ujjaimat.
- Ne... Menj... - szipogta majd keserves zokogásba kezdett közben el nem eresztette a kezem. Leültem vissza mellé és, mivel más nem jutott az eszembe, megöleltem.
Belémkapaszkodva sírt, talán egy óráig. Majd arra eszmeltem fel, hogy egyenletesen veszi a levegőt tehát elaludt a vállamon. Szegény tiszta stressz és depresszió. Ez nem tesz jót se neki, se a babának. Most már ki kell szednem belőle, hogy mi folyik itt.