𝐀 𝐑𝐨𝐬𝐬𝐳𝐟𝐢ú 𝐇𝐞𝐫𝐜𝐞𝐠𝐧ő𝐣𝐞 𝐥𝐞𝐭𝐭𝐞𝐦 2

6

Valójában...nem láttam igényt a könyvre és abba is akartam hagyni,ezért nem volt kint eddig ez a rész..

Másnap,Liliom elment az iskolába,ahol Adam várta...igen,várta!
Ugyanis a fiú választ akart a kérdéseire,amit csak a lila hajú lánytol kaphatott meg,így ahogy Liliom belépett az iskola területére,a fiú mellé lépett.

-Ki vele!Ki vagy?Joshua nem alkalmaz amatőröket,szóval ilyen családba kellett születned,kislány.

A lány igaz összerezzent,de próbálta figyelmen kívül hagyni a fiút,amit Adam nem nézett jó szemmel.

-Válaszolj!-mondta erélyesebben,parancsolóan a fiú.

-És ha nem?Mit csinálsz?Megütsz?

-Nem..-mondta hezitálás után Adam.

-Ch.-nézett félre a lány.-Többet tudsz rólam mint amennyit gondolnál..-mondta halkan Liliom.

-Mi?-lepődött meg Adam.-Ezt,hogy érted?

-Úgy,ahogy mondtam.-alig,hogy ezt kimondta,gyorsabbra vette lépteit és lehagyta a fiút.

A lány be ért az irodalom terembe,ahol lehuppant a helyére,majd bedugta a fülest és csukott szemmel,a zenét hallgatva zárta ki a külvilágot..visszaemlékezett,hogy milyen boldog is volt a szerelme mellett..hogy milyen bajba keveredett..hogy miért játszotta meg magát..hogy mit kért az orvostol...hogy miért szegődött Joshua mellé..

A gondolataibol egy kéz zökkentette ki,ami a vállán volt,így kinyitotta a szemeit,majd felnézett.

-Büntetés!!Most!

-Aha..ok.-vont vállat a lány majd felpattant a székröl és felkapva a táskáját,ki ment a teremböl,kivételesen a ,,Büntetés Szoba" felé ment.

Ahogy beért a szoba szerűségbe,le vágódott egy székre,majd ismét a gondolataiba merült..

-Felkelt!!Szólok a hozzátartozóinak.-mondta egy fehér kabátos ember.

-Ne!Jobb ha még nem tudnak róla..

-Biztos ebben?

-A betegük vagyok!Kötik önöket az orvosi titok tartás!!És ha nem akarom,hogy tudjanak róla,akkor maguk nem szólhatnak!

-Rendben.-sóhajtott.

-Mikor hagyhatom el a kórházat?

-Ha minden rendben megy..max egy hét múlva.

-Oké..

Ez után a férfi ki ment a kórteremböl,a lány pedig ismét lecsukta a szemeit.

-Ch..kellett nekem életben maradnom..-morogta az orra alatt a lány,de a szavait még ő sem gondolta komolyan.

Dühös volt magára..amiért maga oldotta meg a problémát,amit mások segítségével sokkal egyszerűbb lett volna..

A lány felsóhajtott,majd tekintetét a plafonra emelte..lassan homályosodott el minden,és folyt le az arcán a folyadék.

-Meddig fogom ezt bírni?-kérdezte saját magátol a lány,becsukva a szemeit.

-Hah?-nyilt ki az ajtó,mire a lány gyors letörölte a könnyeit,majd pislogott párat és le nézett a földre.-Hát te hogy kerültél ide?-kérdezte egy fiú hang,majd le ült a lány mögötti székre.

-Heh?..Ez az én problémám,nem a tiéd.-mondta kicsit agresszívan,hogy leplezni tudja az előbb történteket.