Sárkányok harca

2.fejezet

-Siess már egy kicsi Alia!! Hihetetlen hogy egy és fél óra kell ahoz hogy elkészülj!!!!- Mondtam keresztbe tett kézzel az ajtónak támaszkodva. Igen ma van az első napunk. Marcal egy iskolába, Alia pedig egy kisebb de színesebb épületbe került. Ez volt az iskolánk általános iskolai része. Végre sikerült valahogyan beszálnunk az autóba és elindultunk. Dominic, a klánunk 22 éves tagja vitt el minket, mert neki van jogsia egyedül a vezéren kívül. Hirtelen megáltunk. Az út nem volt hosszú, alig volt 5 perc. Kiszáltunk és bementünk az iskolába. Mindenki minket nézett. Bementünk az igazgatóhoz és elkértük az órarendünket és a tankönyveinket. Ezután különváltunk és bementünk az osztálytermünkbe. Épp csöngettek amikor beléptem. Az Ofőnk már benn volt. Egy 40 és nő volt, egész kedves tekintettel.
-GYEREKEK ÜLJETEK LE!- kiáltotta el magát a tanár, mire elhalgatott mindenki.
-Be szeretném mutatni nektek az új osztálytársatokat, Akiriát. Legyetek vele nagyon kedvesek! Kérlek mesélj egy kicsit magadról Akiria!
-Sziasztok! A nevem Akiria Sendler. Szeretek zenét hallgatni, olvasni és rengetegszer vagyok az erdőben.
-Köszönjük Akiria, kérlek ülj le Sila mellé!
Elindultam befelé az osztályteremben. A pad az utolsó elötti sorban volt. Leültem a zöldhajú lány mellé.
- Szia Akiria vagyok!
-Sila Bern! Nagyon örülök hogy megimerhetlek!
Elővedtem a felszerelésemet és próbáltam minél jobban az órára figyelni, de nem sikerült.
- Hihetetlen hogy az egyik legérdekesebb tananyagot a lehető legunalmasabb módon tudják elmagyarázni. - Panaszkodtam Silának.
-Teljes mértékben egyetértek veled. Szeretem a törit, de nagyon unalmasan magyarázza el a tanárnő.
-Nekem a második világháború a kedvencem, de mindegyik háborús korszakot szeretem.
-Látom jól megleszünk együtt!- Fordult oda hozzám Sila és egy kedves mosolyt engedett el felém. Viszonoztam a gesztust és éreztem, hogy jó barátok lehetünk, de ekkor egy belső hang, a védkezőösztönöm megszólalt. VIGYÁZZ!!  Ezt kiáltotta a hang. Óvatosabbnak kell lennem. Amíg ezen gondolkoztam kicsöngedtek. A csengő hangjára felriadtam és körülnéztem. Észreveszem egy fiút aki engem nézett. Már tudtam hogy a hang őt jelezte. A szemébe néztem. Olyan szép barna szemei voltak. De valami volt benne. Méjen egymás szemébe néztünk. Szinte szétválaszthatatlanúl bámultuk egymást. Amikor egyszer csak.
-Akiriaaaaa!!- Szólt hangosan Sila.
-Mi? Igen? Mivan?
-Gyere megmutatom az iskolát.
-Jó megyek.
Gyorsan összepakoltam és elindultunk kifelé. Utoljára visszanéztem és megint a fiú szemeivel találtam szembe magam. Most viszont nem engedtem hogy elvesszek benne, ezért tovább mentem. Silával körbejártuk az iskolát és közben nagyon jól összebarátkoztunk. Eltelt a nap és Elindultam haza Marcal. Beszélgettünk, kinek mien volt a napja. Amikor hazaértünk Bart várt minket az ajtóban. Beszélgettünk egy kicsit a suliból, aztán felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és elkeztem olvasni.

Már egy hete járok az iskolába. Silával nagyon jó barátok lettünk. Hozzá kell tennem hogy a fiú minden egyes nap nézett és párszor egymásra néztünk. Valami volt a szemében. Valami ami ismerős volt, mégsem tudtam mi van benne. Egyik nap amikor hazaértem egy őrült ötlet jutott eszembe. Elővedtem a legvastagabb könyvemet. A sárkányok minden ismertetőjegyei benne van. Előkerestem a szemeket és elkeztem olvasni.
-Ez nem, ez sem az, ez túl sötét.-Suttogtam magamnak
Aztán lapoztam egyet és az történt, amitől a legjobban féltem.
Szinte teljesen sárga szem egy kis barnás beütéssel.
-Ne, ne, ne, nem. Nem lehet ez nem.- Ugrottam fel
Ez a szem egy homoksárkány szeme és ha nem hozzánk tartozik, akkor a keletiekhez. Fogtam a fejem. Nem tudtam mit tegyek.