Sárkányok harca

10.fejezet

9 év telt el azóta, hogy visszafoglaltuk a menedéket. Sok barátomnak van családja. Mi vagyunk a valaha volt legnagyobb klán, ami a klánok történetébe volt. És ennek a klánnak én vagyok a vezetője. Aliara még mindig a hugomként gondolok és még mindig meg tudja szépíteni, a legroszabb napjaimat is. Mostmár ő is anyuka. Igazam volt. Nagyon jó anyuka. Két csodás gyereke van és egy kedves férje.
És velem mivan? Hát..... Anyuka vagyok. Igen... Sosem gondoltam magam jó anyának. De az vagyok. És ki a férjem és a lányom apja? Természetesen Benjen. Nagyon jó apuka és nagyon szeretem.
Van egy lányom. A neve Elis. Most 8 éves. Ő is sárkány, akár csak a szülei, de még meg kell tanulni elég sok mindent.
Egy szép nyári nap van. Az ágyamban alszok Benjen karjaiban. Rengetegszer csinálta már ezt, de sosem tudom megunni. Egyszer csak nyikorgott az ajtó.
-Benjen drágám-suttonytam nyüszörögve
-Hmmmm? - momogott
-Felkelt a lányod- suttogtam mosojogva
-Jajj de jó- nevetett halkan.
-APAAA ANYAAA KELJETEK FEEL!!!-sivítva ugrott ránk Elis
-mmmh Elis egy órával előbb mint szoktál. - hümmögött Benjen
-DEDE UGY IZGULOOK. TUDOD ANYA MA MEGYÜNK REPÜLNII! -
-Igen tudom. De ha mos megengedi Elis hercegnő akkor felöltöznénk- vágta rá gyorsan Benjen
-Jojo megyek öltözni. De siesseteeeeeeeeeeeeek!! -
-Sietünk! -
Elis kitörte az ajtót, és kiviharzott rajta, majd becsukta.
-Miért kell neki 8 kor keltenie minket? - nyöszörögte a nyakamba Benjen
-Örülj hogy nem 7 kor kelt- mondtam mosojogva, majd kiszenvedtem magam az ágyból, de ekkor megfogta Ben a kezemet és visszarántott
-Nye menny eeeel. Még szeretnék egy kicsit bújnyii. - és magáhozszorított, hogy azt hittem megfulladok
-Hát ez ellen nem tudok mit tenni. - mondtam és szembefordultam vele, majd megcsókoltam. Jó az életem sőt csodás. - Na megyek öltözni mert Elis megszaggat. - mondtam majd ismét kimásztam az ágyból és elkeztem öltözni.
-Szeretem az ilyen reggeleket. Szépen süt a nap, mele van, a elmegyünk edzeni és tanítani, és a csodás feleségem elöttem öltözik. - mosojgott, és nekitámasztotta fejét az ágy támlájához.
-Én is szeretem, de neked is öltöznöd kéne, mert nem csak nekem kell lent lennem 5 perc múlva. - mondtam nevetve.
-Hihetetlen hogy te vagy a vezér és a lányod szabja meg, hogy mikor kell lentlenned. - mondta nevtve.
-Hát az élet kegyetlen. - nevettem.
Ben is kimászott az ágyból és ő is felöltözött.

10 perc múlva már lent is voltunk és elindultunk az erdő felé.
Átváltoztunk. Elis már 5 éves korában képes volt átváltozni. Olyan mint én. De mint mindenkinek, neki is meg kell tanulnia a repülés tudományát.
-Szóval Elis, nyújcsd ki a szárnyas először és csapkodj egy keveset. - tette ahogy kértem. Egész jól csinálta. - Próbáld meg nem csak lefelé, hanem előre is. - utasították, mire követett. Én is elkeztem ugyan azt csinálni, mint ő. Láttam, hogy elkezd utánozni és még kell mondanom, tökéletesen csinálta. - Remek Elis. Ügyes vagy! - Dícsérte meg Benjen.
-Jólvan. Most figyelj rám. - Erre abbahagyta és rámnézett. - Ahoz hogy felszálj, elég erősen kell lefelé cspkodnod, hogy felemelkedj.- mondtam, majd felszáltam.
-És mivan hogyha nem sikerül és lezuhanok? - kérdezte ijedten.
-Akkor majd én megfoglak. - nyugtatta meg Ben.
-Rendben. - mondta és tette, ahogyan kértem, és sikerült neki.
-Anya anya repülök. - mondta izgatottan.
-Csak ne hagyd abba, mert akkor lezuhansz. Most úgy próbálj meg repülni, hogy a szárnyaiddal, minél inkább magad mögé akarsz csapkodki, de úgy, hogy melletted van a szányad. -
-Ez bonyorultan hangzik, de megpróbálom.-mondta és még csinálta.
-Na így kell mindíg csapdosnod, ha azt akarod, hogy előre akarsz menni. - ekkor az történt amire a legjobban nem számítottam. Elkezdett ide oda cikázni. Fél, le, előre, hátra.
-Látszik hogy téged örökölt-jött oda hozzám Benjen
-Most meglepett. Az biztos. -
-Elis! - kiáltottam utána.
-Igen anya?! -
-Meg mutassuk a kedvenc helyünket? - kérdeztem és elindultam.
-Ugye nem Oda akarsz menni? - kérdezte suttogva Benjen.
-Ohh de igen-mondtam sunyin
Meg érkeztünk. Ugyan olyan mint régen. 16 éve nem láttam. Ez a hely az a szikla volt, ahol összevesztünk Bennel. Már többször is el szerettem volna jönni. Leszáltam a sziklára.
-Ez az a hely ahol apáddal 16 éve él látunk. - kezdtem el a mesélés.
-Mért váltatok el? -
- Képzeld el, mi veszekedtünk egymással-
-Ti veszekedtek valaha? - ekkor elnevettem magam és Ben is így tett.
-Képzeld mi még harcolunk is egymással- folytatta helyettem.
-De ugye nem fogtok harcolni egymással többet? -
-Gyere ide kicsim. - odahívtam magam mellé amíg én leültem a szirt széléhez. Amikor mellém ért ő is leült. Ben is követte.
-Szeretem apádat. Lehet a múltban összevesztünk, de mostmár, ha akarnám se tudnám bántani. - mondtam neki.
-Akkor jó -mondta és nekirámasztotta fejét a lábamnak. Ben rárakta a szárnyát a vállamra.
Hát ittvoltunk hárman, egy olyan helyen, ahol mindent elvesztettem.
De mostmár mindenem megvan. Igaz öltem és harcolta érte. Szeretem Benjent és Elist. Ha tehetném az életemet odaadnám érük.
Ezt senki sem veheti el tőlem. És nem is fogják soha.

Vége