Sárkányok harca

5.fejezet

Arra ébredtem, hogy Ben rugdossa az oldalamat. Akkor vettem észre, hogy még mindíg sárkányok vagyunk. Ránéztem Benre és elmosojodam. Olyan volt, mint egy kiskutya aki álmában kerget valamit. Óvatosan odadörgöltem a fajemet a fejéhez, mire felébredt. Akkorát ásított mint egy ház. Tökéletesen láttam mind a két fogsorát. Tűhegyes fogak, amik valamikor ölnek és vér csordogál rajtuk, most nyugodtan pihennek hordozójuk szájában. Amikor észrevette hogy nézem odafordult és odanyomta a fejét a fejemhez. Ez az öleléshez hasonló gesztus. Elég fáradt voltam, de tudtam, hogy fel kell álnom. Nagy nehezen sikerült mind a négy lábamat megfelelő pózba raki ahoz, hogy ne essék el, amint feláltam. Kisétáltam a fa alól.
Kinyújtóztattam elaludt szárnyaimat. Beszippantottam az eső áztatta erdő illatát, amit annyira szeretek. Kicsivel utánam Ben is kijött a fa alól. Csak akkor tudtam megnézni, mien szép aranysárga és fekete pikkelyei vannak. Gyönyörű hím volt. Odamentem hozzá és végughúztam hosszú farkamat az álla alatt. Erre ő egyszer csak rámugrott. Elkeztünk birkózni. Természetesen erősebb volt, én viszont ügyesebb és fürgébb voltam, így könnyedén megfordítottam az erőviszonyokat, és egy pillanat alatt letepertem a földre. Felé emelkedtem és erős mancsaimmal leszorítottam a földre a vállát. Ugyan abban a pillanatban változunk vissza. Mostmár emberként voltam felette. Ő egy ügyes mozdulattal kirántotta a kezemet én pedig ráestem. Nem fájt, de becsuktam a szememet, és amikor egy pillanat múlva újra kinyitottam Ben mellkasán feküdtem. Felnéztem rá mire ő is lenézett rám.
-Olyan szép a szemed Aki- mondta szinte lehelve.
-Köszönöm. - ekkor feljebb másztam rajta és megcsókoltam. Viszonozta és lágyan csókolt. Amikor szétváltunk lefeküdtem a melkasára és haladtam szívének lükteteését. Nyugtató érzés volt. Szombat van, tehát nincs ma suli. Hál' istennek a klánom 3 napra elment edzeni. Alia pedig a barátnőjénél van ebben a 3 napban. Tehát szabad vagyok. Hiányzott már ez a fajta közelség.
-Aki? - szólalt meg egyszer Ben
-Hmm? - hümmögtem neki, miközben felkönyökötem és a hasmra feküdtem, hogy jobban lássam Bent.
-Azt hiszem szerelmes vagyok.
-Még sosem voltál szerelmes? - kérdeztem
-Eddig senkivel sem köthettem komolyabb kapcsolatot. Sárkány vagyok, ezért emberekkel nem lehetek együtt. A klánomban csak 3 lány van. A vezér párja, a klánunk legfiatalabb tagja, és az ikertestvérem aki mellesleg a vérszerinti testvérem. Más klánokból pedig nem választhatunk párt.
-Ohh. Nem tudtam hogy ilyen bonyolult ez. Bár nem is nagyok kerestem. Egyszer volt egy párom. Megerőszakolt. Azóta nem is gondoltam hogy fiúval komolyabb kapcsolatom legyen.
-Hogy micsoda? - Erre ő is felkönyökölt és az oldalára feküdt. Hangja idegesebbé vált.
-Nyugi már a pszichológusom meggyógyított.
-Várj várj. Téged egy kibaszott seggfej megerőszakolt? Ki volt az? Csak találjam meg és kitépem a torkát.- Már szinte felugrodt hogy megkereste azt a személyt.
-Ben kérlek nyugodj meg! - kérleltem- Nem kell elmenned és kitépned a torkát. Mert azt már megtettem.
-Hogy mit csináltál Akiria? - hökkent meg
-Megöltem. Pontosabban elmetszettem a torkát.
-Uram isten. Te aztán kemény csaj vagy.
-Igaz megkapta amit érdemelt, mégis egy elég mély sebet vágott belém.- ekkor egyszer csak Ben megölelt. Olyan erősen ölelt hogy azt hittem megfulladok.
-Amíg engem látsz, addig nem bánthat senki és semmi. - suttogta a nyakamba.- Szeretlek Akiria, és nem szeretnélek elveszíteni,de nem lehetünk együtt a klánunk miatt. Mit tegyünk?
-Nem tudom Benjen. Nem tudom - könnyek szöktek a szemembe. Nem szoktam sírni, sőt sosem sírok, de a felismerés, hogy nem lehetünk boldogok együtt teljesen elszomorított.
-Valahogyan megoldjuk Aki. - erősen megölelt- Valahogy megoldjuk!

Már egy hónapja vagyunk együtt Benjennel. Csak titokban találkozunk, általában minden csütörtökön. De nagyon rossz előérzetem van. Mostanában valami idegesít. Nem alszom, mivel a keletiek egy gyorsabb"rablócsapatot,, engedték ránk. Nem jutottak messzire, de azóta minden este körberepülöm a területet és minden kis megmoszdulásra ideges leszek. Amikor tudok alszok. Ki tudja, hogy Benjen apja mikor készül támadásra.
-Akiria itt vagyok!!! - kiáltozott Alia.
Gyorsan leereszkedtem a hang forrásához. Ma tanítok egy két trükköt Aliának, hogy a vész esetén gyorsan el tudjon menekülni. Fiatal még és ha nem elég gyors, könnyen otthagyhatja a fogát.
-Te aztán szépen beragadtál mitnemondjak- nevettem. Szégény Alia épp kerülgette a fákat és beszorul kettő közé.
-Ahejett hogy nevetnél, esetleg segíthet él is! -
-Jolvan Jolvan jövök már-
Nagy nehezen kisikerült húznom a fák közül.
-Ezt még gyakorolni kell töpörtyű! - mondtam neki gondolatátvitellel.
-Nagyon vicces hahaha! - mondtam gúnyos hangon
-Akkor is vicces lessz így találnak rád a keletiek.- figyelmeztettem
-Jojo értem.-
Ekkor egy vészhívás csapta meg a fülünket. Az üzenetet Bart, a vezető küldte. Az üzenet így hangzott: MINDENKI AZONNAL JÖJJÖN A MENEDÉKHEZ!.
Egymásra néztünk Aliával és amiben gyorsan csak tudtunk száguldottunk a menedékhez (a menedék a ház amiben lakunk)
-Itt vagyunk Bart. Mi történt?- kérdeztem
-Hol van Andre, Kevin és Hyden? - kérdezte aggódva Alia.
-Ezért hívtalak ide titeket. Nagy bajban vagyunk. Kevinéket megölték.
HOGY MI? Ezek a szavak halattak át a téren.
-Jól hallottátok! - folytatta Bart- Épp gyakoroltak és megtámadták őket a keletiek. Vészhelyzet van. El kell mennünk innen. El a városból. A lehető legmesszebbre, mielött nem késő. - Lefagytam. Nem nem nem neeeem. Ez nem lehet. Nem hagyhatom itt Bent. Nem akarom itthagyni. Kirohantam az erdőbe és amijen gyorsan csak tudtam átváltoztam. A szemem égett. Az izmaim megfeszültek. Ideges voltam. Ölni akartam, de nem lehetett. Leszáltam a legközelebbi szirthez és akkorát üvöltöttem, hogy beleremegtek a nehéz kőtömbök. Átváltoztam és lerogytam a földre. Sírtam és sírtam.
Egy kis idő múlva ismerős hangot halottam. Ben volt az. Amint leszállt egyből átváltozott és odarohant hozzám.
-Mi a baj Akiria? - mondta miközben szorosan átkarolt.
-Ben.. Ben é.. én - Nem tudtam befelyezni, mert újra sírásrohamot kaptam.
-Cssssss... Nyugalom. Itt vagyok- Nyugtatgatott
-Ben. El kell költöznünk. - Mondtam, de közben abbahagytam a sírás. A bánat helyét viszont iszonyatosan nagy harag váltotta fel. A  szemeim átvlátoztak és villámokat szortak. - MIATTATOK!!!!!! - támadtak le, mire elégedett és a szemembe nézett. Színtiszta aggodalmat láttam benne vegyítve egy csipetnyi félelemmel. De nem gondolkoztam tisztán. A családom három tagját ölte meg a vére. Három bátyámat. Abban a pillanatban még tudtam volna fojtani. - Megöltétek három fivéremet! Miért tettétek....... MIÉRT BENJEN?!?!!? - üvöltötte vele.
-Nem én öltem meg őket. És különben is ha olyan erős a klánod akkor még kellett volna védeniük magukat! - hangját felemelte. Izmaim megfeszültek. Iszonyatosan dühös voltam.
- Hárman voltak öt ellen. Mégis mit vártál? Túlerőben voltatok és igenis tehetsz arról hogy meghaltak. Megállíthattad volna őket.
-Ohh könyörgöm Aria. Ott se voltam. Én is csak akkor tudtam meg amikor te. Nem tehetek arról hogy gyengék vagytok.- mondta üvöltve már.
Ekkor szakadt el a cérna. Átváltoztam és rátámadtam.
Ő is gyorsan átváltozott, de az ugrásom elől már nem tudott elmenni. Rávatődtem, de lerudott magáról. Elég nagyot huppantam a földön, de a testemben felszabadult adrenalin miatt, egyszerüen nem tudtam leálni.
Épp rohant felém, amikor egy gyors mozdulattal megfordultam, és egy akkorát ütöttem a farkammal, amekkorát csak tudtam. Telibe a pofájába kapta az ütést, aminek köszönhetően lefordult a mélységbe. Amikor azt hittem már, hogy nyertem, egy erős mancs lerántott a mélybe. Benjen volt az. Elhajított a levegőben, de két szárnycsapással sikerült megtalálni az egyensújomat. Ez energiám az egekbe szökött és hihetetlen módon egy nem normális gyorsasággal közeledő viharfelhőre lettem figyelmes. Benjen velem szemben volt. Látszott mekkora. Sokkal nagyobb mint én, de le fogom győzni. A viharfelhő felénk ért és meglepő módon belémcsapott. Éreztem ahogyan feltölt a villám ereje. Szárnyaimat kitártam a lehető legnagyobb, hogy jól átjárjon az energia.
-Egy valamit jegyez meg Benjen! - mondtam neki a gondolatomal. - A NYUGATIAK NEM GYENGÉK!!!!!! - Amint ezt kimondtam egy óriási villámot engedtem rá Benjenre. Sokkolva zuhant le a mélybe, én pedig amijen gyorsan csak tudtam hazasiettem. Gyorsan összepakoltam az összes cuccom. Utoljára kinzétem az erkélyemen.
-Soha, de soha nem fogok szerelmes lenni és fogadom, hogy mostantól a családomat fogom védeni. Ameddig csak élek!- ezeket a mondatokat mondtam, majd lementem az autóhoz. Elindultunk. Utoljára amikor visszanéztem könnyek szöktek a szemembe, de erőszakosan le is töröltem azokat.
Visszafordultam és készen álltam a fogadást beteljesíteni.