Sárkányok harca

4.fejezet

Az erdőt úgy ismertem mint a tenyerem. Könnyedén eltaláltam a tisztásig. Ott aztán vettem egy nagy levegőt a kellemes hűvös levegőből és átváltoztam. Hatalmas szárnyaimat széttárt ám és kinyújtóztattam.  Nagyon  jól esett. Elrugaszkodtam a földről és már a levegőben is voltam. Repültem. Szabad voltam. És éreztem hogy megállíthatatlan vagyok. Csak repültem és repültem. Hirtelen azt vettem észre, hogy a határnál vagyok. Leszáltam a határ elötti kis réten. Olyan volt ez mint egy vonal két erdő, két fél között. Ekkor megint elgondolkoztam Ben szavain. Tálán tényleg igaza van. Miért harcolunk? Miért öljük egymást, amikor ugyan olyanok vagyunk? Gondolatmenetemet egy nyugtalanító szag állította meg. Nem voltam egyedül.
Körbenéztem és alig hallhatóan morogram egyet. Figyeltem minden egyes megmozduló fűszálat. Ekkor egyszer csak nekem ugrott valami jobbról. Elborultam és gurultunk egy kicsit. Én a kezdeti ijedségemet legyőzve felvettem vele a harcot. Amikor megáltunk a gurulásban lerugtam magamról és 2 méterre, nekem háttal ért földet. Gyorsan felkeltem és felvettem a támadó pózomat. Egy fél pillanat múlva a másik sárkány is felkelt a földről. Egy kifejlett hím sárkány ált elöttem. Kihúzta magát és így nem csak nagyobbnak látszott hanem erősebbnek is. Egyszer csak a szemébe néztem. Ugyan az a szem. Az a szem ami nekem annyira tetszik.
-Akiria? - kérdezte tőlem a gondolatával.
Amikor ezt meghalottam abbahagytam a vicsorgást, és kihúztam magam.
-Ben? - kérdeztem
Amikor eljutott az agyáig amit kérdeztem, válasz helyett inkább játékosan letarolt a füvön.
Átváltoztunk és nevettünk.
-Azt hittem vadász vagy-mondtam két nevetés között
-Dehogy vagyok az. Én azt hittem valami kém vagy
Ezen is csak nevetni tudtunk. Amikor kinevedtük magunkat, Ben felált.
-Segíthetek? - és leengedte karját hogy felsegítsem
-Köszönöm- és megfogtam a kezét. Erre nemvárt erősséggel rántott fel és az arcáról pár miliméterre álltam meg. Éreztem hogy mindketten meghökkenünk egy pillanatra.
Belenéztem nagy gyönyörű sárgásbarna szemébe. Élveztem benne. Láttam, hogy szeme a szemem és az ajkam között cikázik. Kívántam a csókját, kívántam a közelségét. Kívántam, mert magányos voltam. Kívántam, mert tilosban jártunk. Kívántam, mert más volt.
Láttam a szemében ugyan azt a vágyat. Könnyen kitaláltam a kérdést a szemében. Csak bólintottam, mire gyorsan hozzátapasztotta ajkait az ajkaimhoz. Vadul, mégis gyengéden csókolt. Pár pillanat múlva nyelve bejutást kért a számba. Amikor megadtam az engedéjt nyelvünk vad táncot járt. A levegőhiány miatt vártunk szét. A szememet még mindig nem nyitottam ki. A homlokunkat összeérintettük és figyeltük egymás lélegzetét. Közben észre sem vettem hogy kezünk összekulcsolva lóg mellettünk. Kinyitottam a szemem és felnéztem rá. Elmosjodtam és elkeztem rohanni. Meghökkent, de utánam fulott, közben halottam hogy halkan nevet és én is elkeztem kuncogni. Futás közben elugrodtam és ugrás közben átváltoztam. Ő is így tett. Együtt repülünk és egyszer egyszer odaüvöltödtünk egymásnak. Amikor megelőzött óvatosan meglöködt, mire én megragadtam és magammal rántottam a méjjbe. Zuhantunk és az utolsó pillanatban visszahúzott. Épp újra elkezdtünk játszani amikor egy villám csapott fel az égből. Én egy viharsárkány vagyok, tehát nekem ez a legjobb időjárás. Felrepültem a viharfelhőhöz és amikor egy pillanatra megáltam és kitártam szárnyaimat hogy az egész testem látszódjon lecsapott egy villám, így teljesen bevilágított. Éreztem hogy feltöltődök, hogy gyönyörü vagyok. Sajnos egy pillanat múlva rájödtem hogy Ben nem egy viharsárkány ezért elkeztem keresni hogy merre lehet. Lejjebb volt és láttam, hogy teljesen le van döbbenve, gondolom az elöbbi jelelenetem miatt. Jeleztem, hogy mennyünk és leszáltunk. Éppen elkezdett esni az eső, így behúzódtunk egy bedölt fa alá. Lefeküdtünk. Épp el akartam aludni, de ekkor Ben lélegzetét éreztem meg a nyakamnál. Odafordítottsm a fejem és épp Ben fejével találtam szembe magam. Megnyaltam az arca oldalát, ami egy puszinak felelt meg. Összeérintettük fejünket, és elkeztünk dörgölőzni egymáshoz, miközben halkan morogtunk egymáshoz. Végül a hátára raktam a fejemet és elnyomott az álom. Biztonságban éreztem magam és rájödtem valamire. Szeretem Bent, és még fogom védeni ha kell, a klánomtól is.