Sokaknál a legrosszabb érzés közé sorolható az, amikor nem kap meg valami ajándékot, egy rég várt eseményt. Ők azok, akiknek mindenük megvan. De itt vagyok én, és a hozzámhasonló emberek is, akik ugyanezzel a sorscsapással küzdenek. Milyen az élet, amikor évekig egészségesen élsz, és utána hirtelen egy baleset emlékeként elveszted a fényt, a világot? Volt egy családod, szerető barátaid akik mindig melletted álltak; jóban s rosszban. Most? Mindenki eltűnt. A szüleim szónélkül elmenekültek, hogy ne éljék le az életüket egy nyomorék lány mellett, a barátaim pedig pusztán kerülnek. Volt már olyan érzésed, hogy legszívesebben eltűnnél inkább Te?
***
A nap erősen áttűz a fokozatos sötétítőn, így jelezvén, hogy a télnek vége. Az egyik kedvenc évszakomnak tudhatom az utóbbit, minden csodás hófehérbe öltözik, az emberek szíve meglágyul, s együtt vannak.
Fáradtan dobtam le magamról a melegítő takarót, majd másztam ki ágyamból. Gyorsan kaptam fel a köntösöm a székről, s bújtam bele papucsomba. Nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan is nézek ki, inkább gyorsan baktattam le a lépcsőkön egyenesen az ebédlő felé.
" Jó reggelt! " Köszöntem apunak, aki a megszokott kávéját szürcsőlve olvasta a friss újságot. " Mit írnak?"
" A megszokottat; balesetek, eltűnt személyek, sztárhírek." Válaszolt reggeli mély hangjával.
A mellette üresen álló székre ültem, majd szótlanul bámultam ki az ablakon. A múlt héten felépített hóember már vesztette a formáját, ami számomra szomorúan hatott. Talán másnak furcsa, hogy egy hóember miatt mennyi minden gyülemlik össze bennem. Hosszas gondolkodásomat anya lágy hangja törte meg.
" Itt a reggelid, utána nyomás az iskolába, nem szeretném ha elkésnél. "
" Még csak 6 óra, kétlem, hogy elkésnék. " Forgattam meg szemem.
Nem reagált az utolsó mondatomra, inkább hátatfordított és folytatta a palacsinták sütését. Sokszor éreztem magam elhanyagolva, mivel anyut leginkább csak a tanulmányi eredményeim érdekelék.
Gyorsan faltam fel azt a pár palacsintát a tányéromról, s kortyoltam forró teám. Amint végeztem, a mosogatóba tettem az edényt, majd egy " köszönöm" -öt mormogtam orrom alatt. Miután felértem az emeletre a szobám felé vezettem utamat. Az asztalomról felkaptam a fésűm; tusfürdőm; és törölközőmet, majd egy gyors zuhany végett indultam a fürdőbe.
A pizsomámat hanyagul a pultra dobtam, majd beléptem a tágas zuhanyfülképbe. A kellemesen meleg víz gyorsan megcsapta bőröm, amitől a hideg végig futott hátamon. Szivacsomért nyúltam, amire egy kisebb adag fahéjas-vanilliás tusfürdőt nyomtam. A testem minden porcikája habbal fedetté vált, s mikor már megszokott időn túllépve maradt testemen, lemostam. A csapot elzárva nyújtottam ki kezemet az akasztó felé, hogy elvegyem törölközőmet.
Kiléptem a kabinból, gyorsan, alaposan szárazra töröltem testemet, mivel a hideg egyre gyorsabban járta át. Egy száraz törölközőt magamköré tekertem, majd a már félig elfogyott szintén vanilliás testápolómmal bekentem lábamat, karomat.
A hajamat pusztán kivasaltam, majd a megszokott copfba kötöttem fel. Sminkemet nem vittem túlzásba, egy kevés alapozót tettem arcomra, és kihúztam szememet. Ajkamra a megszokott szájfényt vittem fel. Miután az asztalnál való dolgaimat elvégeztem a szekrényemhez indultam. Mivel az időjárás még nem a melegnek kedvezett, így a meleg kötött felsőnél, fekete csőnadrágnál maradtam. Kiegészítőként egy nyakláncot, két karkötőt és kabala gyűrűt tettem, míg lábamra egy egyszerű converse cipőt húztam.
A tükör elé sétáltam, majd meglestem a végeredményt. Nem is olyan rossz ez az összeállítás. Miután megelégedtem külsőmmel, az asztalon maradt gyakorlólapjaimat eltettem a táskámba, és rendben hagyva a szobámat igyekeztem le a hallba.
" Úgy öltöztél fel, mintha valami buliba indulnál. Minek ez a sok ékszer? " Faggatott apu, miközben a kabátomat húztam fel, s sálamat tekertem körbe nyakamon.
" Tudod, hogy odavagyok az ékszerekért. Semmi nem tud megakadályozni, hogy ne vegyek fel legalább egyet." Mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit arcára. " Szia anyu! " Az idő sürgetett, így nem maradt már egy perc se, hogy átmenjek a konyhába egy ölelésért. Apa intett egyet, majd sürgetvén hesegetett ki a bejárati ajtón.
Két hónapja sikeresen átmentem a vizsgán, így apu elhatározta, hogy a nekem szánt autót nekem adja, hogy legyen mivel eljutnom az iskolába.
A slusszkulcsot sikeresen előbányáztam a táskám aljáról, majd kinyitottam a kocsit. Az anyósülésre dobtam a holmim, és gyújtást adtam. A már megjegyzett útvonalon haladtam, ami ezen a reggelen csendes, és üres volt. A rádióban a reggeli beszélgetések zajlottak, néhány fontos hírrel félbeszakítva. Percenként váltottam a csatornákon, mire végre találtam egy zenét játszóval. Hála istennek ez nem az a fajta adó, ahol két percenként egy időjárásjelentést nyomnak be. Az útból vissza már csak negyed óra volt, mivel egy erdőn keresztül haladtam. Minden reggel ezt a vonalat választottam, ugyanis apu szerint ezt a legjobb út, amin mehetnék.
Az erdő utolsó kanyarában jártam, amikor hirtelen esett elém egy felismerhetetlen állat, vagy épp ág. A kormányt sietősen húztam balra, minek következtében elveszetettem az uralmat a jármű felett. A szívem eszeveszetten kalapált, megijedtem, s féltem. Nem láttam az előttem nemrégiben kisimuló utat, a zene elcsendesült. A fékre nyomtam, próbáltam megállni, de késő volt, az autó már a fára simult.
A pulzusom az egekbe szökött, ahogy a szívem egyre csak lassabban és lassabban dobbant fel. A szemem elnehezült, csukódott le, de a szilánkok a széldőről megsértették őket. A fájdalom amit nem csak egész testemben éreztem, nyilalni kezdett az arcomon is. Senki se volt itt, egy árva lélek sem. Mi lesz most?
Az agyam kikapcsolt, a végtagjaim még inkább súlyosabbá váltak. Elsötétült minden; a világ, a lelkem.
Talán furcsa, hogy már is az első részben bekövetkezik az, amire már számítani lehetett, de nem éreztem azt, hogy lenne valami amivel kitölthetném ezt a bizonyos "egyest". Ha tetszett a rész KÉRLEK kommentelj, kövesd a történetet, szavazz. Jövőhéten a következő! xx
YOU ARE READING
A hundred reason
Fanfiction" Szeretetre éhes, fél, menekül és vár. " Egy reménytelen szerelem története két megrázkódott lélek között.
