Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Wooseok hirtelen mosolyogva találta magát a buszon, majdnem nyolc órakor úton hazafelé. Kevés ember volt már ott rajta kívül, talán csak három, de ők is csendben néztek ki az ablakon, vagy csukott szemmel pihentek. Még naplemente előtt voltak, s a kinyitott ablakokon kellemes szellő szökött be, megcsiklandozva a fiú arcát.
Seungyeon cukrászdába vitte, aztán a megvett süteményekkel kiültek a folyópartra. Mindkettejük agyán átfutott a gondolat, hogy túl sok édességet esznek, talán vissza kellene venniük egy kicsit, de aztán megbeszélték és arra jutottak; sütemények között meghalni nem valami csúnya dolog. Tehát elvetették az ötletet.
Wooseok egyre kevesebben gondolt Yohanra; sőt, nem túl merész azt állítani, hogy már egyáltalán nem is gondolt rá. Minden percét a tanulás, az alvás és Seungyeon töltötte ki, aki úgy hozzá volt tapadva, hogy a fiúnak nem voltak magányos percei.
Persze eleinte még kételkedett a barátságuk kialakulásában, talán kicsit meg is nehezítette, hiszen nem szeretett volna úgy járni, mint Yohannal. Talán pont az volt a probléma forrása, hogy rossz emberben bízott meg először.
Május harmadikát gondolta élete legemlékezetesebb napjának, s nem örült, hogy ez így volt. Eldöntötte, hogy ezentúl még csak rá gondolni sem fog, megpróbálja teljesen kiradírozni a fiú emlékét.
—
- Hé. - termett hirtelen Wooseok előtt valaki, de ő a járda bámulása és a fülhallgatója miatt észre sem vette. - Mondom; hé. - hajolt az arca elé, miután kihúzta fülhallgatóját.
- Yohan? - Wooseok ajkai elnyíltak, ahogy torkán akadt a szó. Yohan állt előtte, ezúttal tényleg hozzá beszélve, de ő ennek már nem tudott örülni. - Mit akarsz tőlem?
- Gyere velem. - a karjára fogva kezdte húzni maga után, s az alacsonyabbnak egyre csak az járt a fejében, hogy két hét alatt ez már a harmadik alkalom volt, de ezúttal nem számított semmi pozitívra.
Az folyosóról az egyik teremben kötöttek ki, ahol már bent voltak a diákok táskái és néhány üveg víz az egész falat beborító tükör előtt. Wooseok még sosem volt abban a teremben, hiába szeretett volna tánc szakra jelentkezni. Valamiért jobban viselte így a tudatot, hogy a családja ebben az egy dologban nem támogatta; szerintük valami szilárdabb szakmát kell kitanulnia, hogy utána megállhasson a saját lábain. Addig a tánc csak egy hobbi volt.
- Itt vagy? - kérdezte Yohan, kezét végighúzva a fiú arca előtt néhányszor a levegőben. - Oké, beszélnem kell veled!
