Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Wooseok elmélete elbukni látszott, hiába készítette fel magát lelkileg arra, hogy megkérdezi Seungyeont.
Ezt honnan tudta? Akkor kezdett elgondolkodni ezen, mikor a fiú szólt neki, hogy az utolsó órája tánc, várja meg a terem előtt, hogy elkísérhesse a buszmegállóba és Yibo még Seungyeon előtt jött ki, telefonálva. Olyan szavakat használt, mint "kicsim" és "szeretlek", s úgy biccentett Wooseoknak, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolgát követte volna el. Neki az volt, Wooseok kombinálta túl a dolgokat.
Mikor Seungyeon vigyorogva mellé lépett, s táskáját hátára dobva köszönt, nem gondolkozott, csak bután megszólalt, magának szánva a mondatot, mégis elég hangosan kérdezve ahhoz, hogy a mellette álló is meghallja.
- Akkor nem vagy meleg? - összevont szemöldökkel nézett végig a fiún, aki csak csodálkozva nevette el magát.
- Hogy mi?
- Mármint, én... - kezdett dadogni, s még kezeit is felemelte, hogy mutogasson, de Seungyeon hirtelen elkomolyodó tekintete miatt megrémült és elhallgatott. Azt gondolta; oh jaj, ezt nagyon elszúrtam. El fogom veszíteni, csak mert meggondolatlan vagyok!
- Wooseok, mi van? - a mosolygás minden apró ránca értetlenségre formálódott, s felvont szemöldökei mintha még komolyabb külsőt kölcsönöztek volna az általában mindig vidám fiúnak.
- Ne haragudj, nem úgy értettem, én csak... - próbálta összeszedni a gondolatait, de csak össze-vissza makogott. Elszégyellve magát hajtotta le a fejét, s várta Seungyeon kiakadását.
- Oké, amíg kimegyünk, próbáld meg átgondolni, aztán elmagyarázni nekem, ez honnan jött.
Elsétált mellette. Nem dobta egyik karját a vállaira, ahogy szokta. Nem kezdett el önfeledten beszélni, csak sétált csendben előtte. Nem volt semmi 'hol vagy már?' féle hátra pillantás, mikor Wooseok még akkor is mozdulatlanul állt, mikor ő már majd' öt métert megtett.
Szó nélkül értek a buszmegállóba, ahol Seungyeon leült a padra, s miután a maga elé kinyújtott lábait bokáinál keresztezte, várakozóan felnézett a mellette toporgó, zavart Wooseokra.
- Igen? - kérdezte lágy hangsúllyal, mint akinek megszokott volt belevágni egy ilyen témájú beszélgetésbe, és már rutinosan zavarta le őket percek alatt.
- Öhm, uh. Haha. - motyogta az alacsonyabb, lábait úgy mozgatva, mintha pár éve az lett volna az első alkalom, hogy használta őket. Úgy is tanulmányozta őket, mikor elkezdett beszélni. - Én csak tegnap láttam itt két srácot, akik fogták egymás kezét, és uhm.
